Óbuda polgármesterét országosan jobban ismerik arról, hogy tavaly nyáron a Pepsi-Szigeten nem engedte, hogy a melegek interaktív előadásokat tartsanak, mintsem arról, hogy mi mindent tett a kerületért. Legutóbb egy idős, meztelen, cigarettázó asszonyt ábrázoló, felháborodást keltő plakátot szedetett le. Morális kényszer alatt cselekszik?
– Ezek az ügyek munkámnak matematikailag szinte megfogalmazhatatlan töredékét teszik ki, s persze tizenkét évi polgármesteri munka után a kerületiek nem is erről ismernek. Inkább arról van szó, hogy kétfajta szemlélet, kétfajta értékrend ütközik meg olykor a személyemen keresztül. Amikor legelőször választottak meg polgármesternek 1990-ben, akkor azt mondtam a feleségemnek, akivel még az egyetemen ismerkedtem meg, és azóta is tart a házasságunk: „Tudod, biztosan vannak nálam okosabbak, szebbek, de egyben biztos vagyok: hogyha valamiért úgy érzem majd, hogy meg kell szólalni, s azt látom, hogy senki nem mer megszólalni, akkor én a véleményemet elmondom.” Voltaképpen ez a reflex működött bennem úgy, hogy az arányosságot mindkét irányban mindig szem előtt tartottam.
– Ugyanakkor önre zúdult egy olyan lejárató gyűlöletkampány, amelyet nehéz volt kivédeni. Sőt a melegügy bíróságra is került.
– Került, de hiába. Bizonyos réteg kiforgatta a szavaimat. Én nem azt vitattam, hogy a másként érző és gondolkodó emberek hogyan éljenek és mit csináljanak, én a fiatalkorúak védelmében szólaltam meg. Egyébként nem éreztem a gyűlölethullámot, mert ezerszámra kaptam a támogató leveleket magánszemélyektől és külföldről is. Még homoszexuális szervezetek is írásban biztosítottak a támogatásukról, mert tudták, hogy miről beszélek. Tudták, hogy nem őket rekesztem ki, hanem csupán arról volt szó, hogy a fiatalok előtt ilyen propaganda ne legyen.
– Ez a plakátügy a meztelen, cigarettázó hölggyel is megtalálta.
– Több jogszabályt is megsértett ez a plakát, azon túl ez is értékrendbeli különbözőséget jelent. Nekem csak egyetlen kérdésem van: Melyikünk szeretné így látni az édesanyját, vagy melyikünk örülne annak, ha a tízéves unokája így látná az utcán a nagymamáját? Több mondandóm ezzel kapcsolatosan nincs. Még annyit, hogy a kultúra cenzúrájáról beszéltek. Én egy szót sem mondtam arról, hogy ne legyen tárlat, és akit érdekel, az ne menjen oda. Csak egyet akartam: közterületen ne legyenek kint ezek a plakátok.
– Beszéljünk a III. kerületről. Tizenkét éve vezeti Óbuda-Békásmegyer közügyeit. Sokak szerint a kerület a három ciklus alatt a főváros egyik legszebb, legrendezettebb része lett.
– Nem csak rajtam múlott ez a dolog. Budapest egyetlen városegyesítő kerülete vagyunk. Az ország hatodik legnagyobb önkormányzata száznegyvenezer lakójával. Ami a fekvését illeti, kedvező adottságai vannak, és ez az üzleti élet érdeklődését is kiváltotta. Ingatlanvagyonban gazdag kerület a miénk, szerencsére háromszor is olyan képviselő-testület verbuválódott össze, ahol a józan ész felülkerekedett az elfogultságon, és a kerület működtetési szándéka megelőzte a konspirációs szándékot. Ez az önkormányzat stabilan, megbízhatóan működött. Belső botrányok nem voltak. Mindez hozzásegített bennünket ahhoz, hogy a főváros egyik legstabilabban működő önkormányzatává váljunk. Ami személy szerint engem illet, ide születtem, ötvenhárom éve itt élek. Nem tagadom, hogy fegyelmet tartó, az ideológiailag szemben álló pártok szerint kissé autokratikus vezetési stílust gyakorolok, de erre az élet és a kerület érdeke kényszerített rá. Azon polgármesterek közül, akik gyenge kézzel és határozatlanul fogtak a munkájukhoz, már senki nincs a hivatalában. Úgy hiszem, hogy egy határozott vezetés is lehet emberséges vezetés.
– Vegyes kerület ez, mert a régi Óbuda mellett itt van a békásmegyeri lakótelep.
– Az ország legnagyobb lakótelepe nálunk van, nem egészen két négyzetkilométeren Dunaújváros nagyságú lakosság él, csaknem ötvenezren. A mi kerületünkre az eklektika a jellemző, ami szintén egy építészeti stílus. Ami a lakótelepet illeti, el kell ismernünk, hogy a hatvanas-hetvenes években a hihetetlen budapesti lakáshiányt másképpen nem lehetett mérsékelni. Az a baj, hogy a régi és még jó épületeket nagy arányban lebontották, és helyükbe túlzott mértékben kerültek a panelek, magyarán túlépítés jellemzi ezeket a lakótelepeket, ami elemberteleníti a környezetünket. Döntő többségükben ezért nem rekonstruálhatók a régi városmagok. Bár mi próbálkozunk – nem is sikertelenül – Óbuda belső részének a rekonstrukciójával, például a Szent Péter és Pál-templommal a hídfő környékén, az Árpád ligetben. A túlépítések azonban az óbudai főplébánia és a harmadik zsinagóga környékén is megakadályozzák a teljes rekonstrukciót.
– Az eltelt tizenkét év munkájában mire büszke?
– Már megfogalmaztam: arra nagyon büszke vagyok, hogy az önkormányzat megbízhatóan, stabilan működött ilyen hosszú ideig. Erre alig van példa. Az oktatási, a szociális feladatainkat az átlagosnál lényegesen magasabb színvonalon láttuk el. Amikor a főváros kampányszerűen zárta be az iskoláit, mi az intézményeink döntő többségét megvédtük. Az átlagot messze meghaladó pedagógusi juttatást biztosítottunk. A szűkös fejlesztési források ellenére a közműépítkezéseinkkel előbbre jutottunk. S még valaminek örülök. A városállamok idején Arisztotelész is megfogalmazta, hogy a demokrácia legfontosabb letéteményesei az önkormányzatok, és egy városvezetésnek valamiféle szellemiséget kellett sugároznia sokféle értelemben: emberséget, határozottságot, egy bizonyos értékrendet…
– És ez megvan?
– Úgy érzem, ennek Óbuda példásan eleget tett.
– Hosszú ideig úgy tűnt, hogy Tarlós István a főpolgármester-választáson méreti meg magát, és most mégis az országgyűlési választásokon vesz részt a Fidesz– MDF jelöltjeként.
– Egyik nem zárja ki a másikat. De kétségtelenül arra készülök, hogy Óbuda parlamenti képviselője legyek, és megmaradjak a városrész polgármesterének is. Továbbra is pártonkívüli vagyok, ugyanazok a polgári pártok jelölnek és támogatnak több civil szervezettel együtt, mint az előző polgármester-választáson. Egyéni jelöltként indulok, pártlistán nem fogadtam el helyet. Azért szántam rá magam, hogy elinduljak a parlamenti választásokon is, mert néhány, tizenkét éve hivatalban lévő kollégámmal együtt (elsősorban Derce Tamás újpesti polgármesterre gondolok) hosszú ideje érzékeljük, hogy az Országgyűlésben nagyon sok minden nem történik meg, aminek a települések és a településeken élők érdekében meg kellene történnie. Persze én szeretnék a budapesti önkormányzatokra koncentrálni, mert a 3200 magyar önkormányzat közül ez a huszonnégy egészen másképpen működik, mint a többi. A városvezetési, a kerületvezetési és a parlamenti munkát szeretném összekapcsolni, harmonikussá tenni. Ugyanis jelenleg a főváros és a kerületek helyzete, egymáshoz fűződő viszonya 1994 óta zavaros, tisztázatlan és áttekinthetetlen. Ezzel függene öszsze egy közigazgatási reform. A lakástörvényen, az adótörvényeken, illetve a helyi adók körén is módosítani kellene. A teljesség igénye nélkül mondtam a példákat, amelyek elfogadhatatlanok. Nyolc éve nem nyúl hozzájuk senki, és nem kezdeményezik ezeknek a változtatását. Ha bejutok, a parlamentben én mindenképpen az önkormányzati bizottságban vagy annak az élén tudnám elképzelni a munkámat, nem akarok ejtőernyősként mindenféle elit bizottságokban részt venni. Amihez értek, azt szeretném csinálni.
– Milyen reménnyel indul?
– Most már nagyon közel van a választás, soha nem tippelek ilyenkor. Járom a magam útját, teszem a dolgomat. Tudom, bármi történhet, de én kiegyensúlyozottan és nyugodtan várom a polgárok döntését.
Dél-Korea
Dél-Korea elnökével találkozott Donald Trump
