Hébé, avagy egy hajdani belvárosi fagylalda

A bécsi fagylaltozók mintájára létrejött kioszk alakja gyakran tűnik fel a XIX. századi, Pest belvárosát ábrázoló metszeteken. Fischer Péter – a század eleji cukrászat legjelentősebb mesterének – nyári „üzlete” eleinte a Szervita téren állt, majd 1842-ben került át a Színház tér egyik sarkára. A fagylaltot, hűsítőt kínáló létesítmény többek között Széchenyi gróf és Deák Ferenc törzshelye volt, de itt adtak találkozót egymásnak a Batthyány-kormány miniszterei is.

A napóleoni háborúk után történt pénzértékromlás következményei többek között a kor pesti cukrásziparát is érzékenyen érintette. Egymás után jutottak csődbe, mely csak az 1820-as években lendült fel újra. Az ekkori időszak egyik legkreatívabb, legagilisabb mestere Fischer Péter volt, aki a Svájcból bevándorolt Peter Troll üzletében letöltött tanulóévei után 1818-ban felszabadulva Budán, Bécsben és az elegáns gyógyfürdőben, Badenben képezte tovább magát.
Hazatérve megvásárolta Troll (a mai Petőfi Sándor utca 5. szám alatti) cukrászüzletét, amelyet bejárata fölött egy nektárt töltő Hébé istennőt ábrázoló címer díszített. A mester az addigi pesti cukrászokat messze meghaladó kreativitással és ismeretekkel nyúlt az üzlethez, és vendégeit rendszeres újításokkal kápráztatta el. Így például 1823-ban – Pesten elsőként – portálkirakatot épített boltja elé. 1837-től cukrászata már a Szervita téren folytatta működését, amelyről az egykorú krónika feljegyezte, hogy Fischer költséget nem kímélve készítette el. Utcai oldalán gyönyörű foglalattal rendelkező tükrökkel, tűzzománcozott tartórudacskákkal, amelyek közül Hébé mosolygott a járókelőkre. Az üzletbe belépve mindez csak még inkább elámította a látogatót. A nagyvárosi eleganciát sugárzó üzlet vendégei az elvitel mellett a nyalánkságokat helyben is elfogyaszthatták, sőt a társalkodó szobában a legújabb újságokat és folyóiratokat is átnézhették közben. A mester a cukrászat mellett gyümölcsbefőző üzemet is üzemeltetett, a Redout termeit bérbe véve bálokat rendezett, sőt 1824-ben, az egyre népszerűbbé váló Városligetben, a Hermina mezőn egy több lakást magába foglaló – nyaralni vágyók számára bérelhető – villát is épített. Emellett persze jelentősen kivette a részét az akkori cukrászok céhalapítási küzdelméből is.
A harmincas évek végi nagyvárosiasodó Pestjének életéhez egyre inkább hozzátartoztak a szórakozások, a vendéglők, kávéházak, cukrászdák. Átalakultak a fagylaltozási szokások is; ugyan 1782-ben mértek elsőként fagylaltot nyilvános helyen, és egyre szélesebb körben kedvelték ekkoriban, mégis nálunk az 1830-as években még hiányoztak a Bécsben már elterjedt Limonadehütték, vagyis a fagylaltozóhelyek. Egy ilyen üzlethez kért engedélyt Fischer Péter elsőként 1838 decemberében a Szépítő Bizottmánytól, „attól a szándéktól vezetve, hogy mind az idők szellemének, mind a műveltség emelkedésének eleget tegyen, mind a város növekvő szépségeihez és a lakosság kellemes kényelméhez hozzájáruljon… egy elegáns stílusban megépítendő, belül és kívül csinosan és szépen díszített, fából való Limonnadehüttét kizárólag a nyári hónapokra szólóan felállíthasson”. Az engedélyt az akkori Színház – ma Vörösmarty – térre kérte, ám a bizottság és a nádor elvetette, a közlekedés állítólagos akadályozása miatt. Két év múlva Fischer ismét beadott egy sátorszerű létesítmény felállításához szükséges kérvényt, igaz, most már üzletével szemben, a Szervita térre. A Pesti Szervita Konvent tiltakozása ellenére – mondván, hogy a híveket zavarja a teret díszítő szobor zavartalan megközelítésében és ájtatosságukban – végül mégis megkapta az engedélyt. A kioszk 1840 áprilisára elkészült és röviddel megnyitása után a sajtó is tájékoztatott róla. Ebből kiderül, hogy az építmény egy minden oldalról nyitott sátor volt, amit belülről a legnagyobb elegancia és ízlés jellemzett, és benne névjelzéses edényekben tucatnyi, kiváló minőségű fagylaltot mértek.
Podmaniczky Frigyes naplójából kiderül, hogy tulajdonosa a „Hébének Kioszkja” feliratot pingálta rá, amely ezzel a helytelen magyarságú táblával az egyik legelső magyar feliratú nyilvános pesti hely volt. Mindössze másfél évig üzemelhetett ott, mert a szerviták végül mégis elérték, hogy a pavilont alkalmasabb helyre szállíttassák. Hosszas egyeztetés után megkapták az engedélyt a Színház térre, és így a következő szezonban már ott folytatta működését. Az új, romantikus stílusú pavilon környékét Fischer leköveztette, amelyet kortársai Pest díszeként emlegettek és rendszeres vendégei között találjuk Deák Ferencet, Széchenyit, Kossuthot és a kor számos arisztokratáját.
A cukrászmester nem sokáig élvezhette új létesítménye sikerét, ugyanis két év múlva, 1843 októberében elhunyt. Halála után örökösei kezelték Hébét, a többi üzlettel együtt, törzsvendégeik további elégedettségére – egészen 1866-os megszűnéséig. A városi rendezési tervek tették szükségessé végül lebontását, és helyén hamarosan megindult napjaink egyik legszebb belvárosi terének, a Vörösmarty térnek a szabályozása.