Nézze, uram! Legyünk őszinték: önnek semmiféle hitelre nincs esélye – mondja a közvetítő a telefonba, miután meghallgatta képzeletbeli elkeserítő helyzetemet felvázoló monológomat: minimálbéren tengődő vállalkozó vagyok, aki egyetlen árva garas nélkül, ám banki kölcsönből szeretne magának használt otthont teremteni. A vonal halkan morajlik, megtámogatva a hatásszünet drámaiságát. Aztán fölcsillan a remény.
– De mi ezért vagyunk, hogy a legkevesebből is a legtöbbet hozzuk ki.
Ettől kezdve sínen vagyunk, kiderül, hogy tulajdonképpen semmire sincs szükség, elegendő egy frappánsan megfogalmazott adásvételi szerződés meg néhány közüzemi számla szintű papír, hogy hozzájuthassak az áhított ötmilliós jelzáloghitelhez. A magyarázat? Jó viszonyt kell ápolni a banki ügyintézőkkel, legalábbis az önmagukat hol hitelbrókernek, hol tanácsadónak nevező kölcsönügynökök szerint.
Persze a hitelközvetítők többsége ismeri a lehetetlent. A kedvezményes lakásvásárlási kölcsönök bevezetésével közel egy időben született szakma képviselői leginkább azt vállalják, hogy az átlagosnál gördülékenyebb kapcsolatot teremtenek a bank és az ügyfél között. Hiszen a szokványos ügyintézési menetben a felek csak az ügyintézőkön keresztül találkozhatnak, vagyis a pénzintézetekben az illetékesek úgy döntenek, hogy nem a teljes valóságot, hanem csak annak a hivatalos papírokon megjelenő részét ismerik. A közvetítő társaságok jelentős része ráadásul térítésmentesen teszteli ügyfelei adottságait, felmérve, hogy az adott anyagi és egyéb feltételekkel egyáltalán érdemes-e, s ha igen, akkor melyik pénzintézethez fordulni.
Jó néhány hitelbróker azonban ennél többre vállalkozik. A kínálat bőséges, a hirdetési újságokban tucatszám kínálják szolgáltatásaikat a névtelen vállalkozások. S a feltételek igencsak kecsegtetőek: banki hitel kedvező kamatozással, gyors, korrekt ügyintézés, APEH- és jövedelemigazolás nélkül, minimálbérre, vállalkozóknak is.
A törvényesség határán egyensúlyozó kis közvetítők általában azt mondják, hogy valamennyi nagyobb bankkal kapcsolatban állnak. Gyakori, hogy megelőlegezik a költségeket, s csak akkor nyújtják be a számlát, ha ügyfelük már hozzájutott a hitelhez. A boldog kölcsöntulajdonosok azonban borsos sikerdíjra számíthatnak: nem ritka a tízszázalékos szolgáltatói díj sem, vagyis akik ötmillió forintra kötnek a bankkal szerződést, valójában az ügynöki jutalék miatt csak négy és fél millióval számolhatnak. Az összeg már csak azért is fölháborítóan magas, mert több telefonon megkeresett cégecske szükséges feltételként ugyanazokat a papírokat és igazolásokat kérte, mint bármelyik pénzintézet, vagyis esetükben a tízszázalékos részesedés mellett igazából semmiféle értékelhető közvetítői tevékenységről nem lehet beszélni.
Előfordul az is, hogy a tanácsadó törvénytelen vagy legalábbis megkérdőjelezhető módszert ajánl. Egy, az Erste Bank lakásvásárlási kölcsönét kínáló hölgy ugyanis – nincs lehetetlen felkiáltással – a kedvezményes kölcsön felvételéhez csupán a megvásárolandó ingatlan tulajdoni lapját és egy darab közüzemi számlát kért. A banknál ugyanakkor elmondták, hogy a használt lakás vásárlásához kínált piaci kamatozású jelzáloghitelüknél a tulajdoni lap és az adásvételi szerződés mellett többek között ötvenszázalékos önrész, jövedelemigazolás, sőt a család kiadásainak tervezése is szükséges, de még az FHB-val közösen kidolgozott kedvezményes hitelkonstrukciónál is – számtalan egyéb papír mellett – legalább harmincszázaléknyi önrészt kell fölmutatni.
A hitelügynöknő szerint azonban ez a probléma könnyedén megoldható, csak az adásvételi szerződést kell oly módon megkötni, hogy a bank azt hihesse: a vevő az önrészt már kifizette az eladónak. A kölcsönös megállapodáson alapuló és egyébként nem létező százszázalékos banki kölcsönt biztosító eljárás leginkább akkor használható, ha a szerződő felek közeli ismerősök.
A legmeglepőbb azonban, amikor a közvetítők korábban már több pénzintézet által is elutasított ügyekben érnek el sikert. A lapunknak nyilatkozó huszonéves fiatal pár például úgy jutott hozzá az egyik kereskedelmi bank több millió forintos jelzáloghiteléhez, hogy valójában a pénzintézet által előírt egyetlen feltételnek sem felelt meg.
– A kimutatható jövedelmünk kevés lett volna, hogy a szükséges összeget megkapjuk. Ráadásul semmi pénzünk sem volt, így hiába néztünk ki olcsó lakásokat, a kötelező önrészt sehogyan se tudtuk megszerezni. A közvetítő meghallgatott minket, és vállalta, hogy mindezek ellenére megszerzi a kölcsönt. Két nap múltán jelentkezett, hogy mehetünk szerződést kötni. Azóta már beköltöztünk a lakásba, ami ugyan kicsi, de legalább a miénk.
A történet pikantériája, hogy a fiatalok végül attól a banktól kaptak hitelt, amely egyszer már elutasította kérelmüket. S abban, hogy az illetékesek végül fölülbírálták korábbi döntésüket, bizonyosan szerepet játszott a megfelelő személyekkel jó viszonyt ápoló hitelügynök majd félmilliós sikerdíja is.
Bognár György leszedte a keresztvizet csapata gólszerzőjéről
