Írmagvak

A sajtó napi híradásai miatt kialakult az a kép, hogy a génkezelt növényekből előállított élelmiszerek egészségünkre károsak és környezetünket rombolják. Az igazság azonban az, hogy az új technológia révén soha nem látott távlatok nyíltak meg a biogazdálkodás előtt.

2002. 04. 05. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A „génmanipuláció” szó hallatán valószínűleg nagyon sokan egy új, napjainkban kidolgozott eljárásra gondolnak. Pedig a növények génállományának megváltoztatása, a gének manipulációja évszázadok óta igen intenzíven folyik. Ennek köszönhetően minden termesztett növényünk a „természetbe” történő beavatkozás eredményeként született és genetikailag manipulált.
Természetesen az sem érdektelen, hogy milyen módszerekre épül a gének összetételének, hatásainak megváltoztatása. A búzát közel 10 000 évvel ezelőtt vonták termesztésbe, és azóta szinte folyamatosan – önző módon, az emberi érdekektől vezérelve – végzik a kedvező tulajdonságok génjeinek feldúsítását (szelekcióval). Szintén évszázados hagyománya van a keresztezésnek, több tízezer gén véletlenszerű kombináltatásának, és az azt követő szelekciónak. A nemesítői találékonyság megtalálta a módját, hogy a természetben nem kereszteződő növények génjeit egyesítse a hibrid növényben (például triticale), és a keresztezést követően csak a jó génkombinációk maradnak bent a szelekciós programokban. A nemesítők durvább módszerekkel, például kromoszómák kicserélésével, besugárzással előidézett mutációkkal is igen jelentős eredményeket értek el. Ezen módszerek közös jellemzője azonban, hogy a beavatkozás hatásai előre nem ismerhetők, általában a gének egész sorát érintik, és csak utólag, a növény tulajdonságainak vizsgálatával mérlegelhető az eredményesség. Mindezek mellett az eddigi nemesítési tevékenység igen sikeresnek és biztonságosnak bizonyult.
Több mint húsz évvel ezelőtt kezdték el a rekombináns DNS-módszereket alkalmazni a növénymolekuláris biológiában. Az eljárás során megvalósíthatóvá vált egyetlen gén beépítése a növények génjei közé. Ennek köszönhetően minden korábbi módszert felülmúl a géntechnológiai beavatkozás precizitása és hatékonysága. A beépített gén hatásai igen alaposan értékelhetők a nemesítés során, ezért indokolatlan a megnövekedett kockázat hangoztatásával félelmet kelteni.
Míg a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején a génsebészeti módszerek egy-egy vagy csak néhány gén tanulmányozását tették lehetővé, addig a teljes növényi genomokra kiterjedő szekvenálási programok sikeres befejezésével az ezredfordulón a gének ezreit lehetett átfogóan vizsgálni. Ma már szinte óránként bővülnek az adatbázisok (kukorica, rizs, búza), amelyek segítségével kutathatók a gének és a működésüket meghatározó szekvenciaelemek. A komputerprogramok segítenek a gének által kódolt fehérjék szerkezetének és funkciójának előrejelzésében is.
A szekvenciainformációk igen fontos hátteret nyújtanak a genetikai és molekuláris térképek elkészítéséhez. A génbankokra épített térképezés aztán elvezethet hasznos gének izolálásához.
Bármely gén szerepéről, hatásairól a legmegbízhatóbb kísérleti információt az izolált gén növénybe történő visszaépítésével, transzformánsok előállításával nyerhetjük. A megjelenő tudományos közlemények tanúsága szerint alig van olyan növényi szerv, funkció, amellyel kapcsolatban ne folyna génizolálásra és átépítésére irányuló kutatás.
A szekvenciaadatok különösen megkönnyítették a gének izolálását, laboratóriumok és biotechnológiai cégek egyre növekvő számban vizsgálják a megváltoztatott génműködés hatásait. Az okozott szervi, élettani, fejlődésbeli különbségek részletes feltárása rávilágít az eredeti gén szerepére. Természetesen számos esetben ezeknek a kísérleteknek nem titkolt céljuk az, hogy felfedezzenek géneket, transzgenikus stratégiákat, amelyek javítják, nemesítik a növények tulajdonságait. Látva a hatalmas kutatási és fejlesztési kapacitásokat és az eredményességet, igen nehéz elképzelni, hogy a kedvező hatást mutató növények nemesítési használhatóságát ne értékeljék a kutatók. Mérlegelve az ismeretek bővülésének ütemét, a technológiai fejlesztések eddigi sikereit, talán nem túlzó az az előrejelzés, hogy a nem is olyan távoli jövőben a transzgenikus növények előállítása mindennapi módszerré válik a növények nemesítésében. A géntechnológiával nemesített fajták elterjedése már most igen jelentős, vetésterületük 2001-ben meghaladta az ötvenmillió hektárt.
Napjainkban a világ közvéleményét különösen a kínai eredmények foglalkoztatják, ahol jelentős gazdasági hatásai vannak a transzgenikus fajták termesztésének. Ugyanakkor egyre nyilvánvalóbb a lemaradás a géntechnológia európai felhasználásában, pedig a túltermeléssel küszködő unió országaiban is lehet szerepe a transzgenikus fajtáknak, elsősorban a környezetbarát mezőgazdasági technológiák megalapozásában.
Indokolt társadalmi elvárás, fogyasztói igény az, hogy a mezőgazdasági tevékenység okozta környezetszennyeződés mérséklődjék, és az élelmiszerek minősége megfeleljen az egészséges táplálkozás követelményeinek. Ám a biogazdálkodás akkor érheti el célját, ha ráolvasás helyett tudományosan megalapozott technológiákra épül. Könnyen belátható igazság: a növényvédő szerek használatát úgy lehet problémamentesen csökkenteni, ha kórokozóknak ellenálló növényeket termesztenek. Így a rezisztencianemesítés meghatározó szereplővé válik a környezetbarát mezőgazdaság feltételrendszerének kialakításában. Betegség-ellenállóságot biztosító gének létezését már régóta bizonyították a genetikai és nemesítési kutatások.
Régi, sokszorosan megerősített tapasztalat, hogy a gazdasági növényeinkkel rokon vad fajok a rezisztenciagének gazdag forrásaként szolgálhatnak. A nemzetség- és fajkeresztezések hasznosításakor azonban súlyos problémát jelent, hogy a rezisztenciagénekkel együtt nemkívánatos gének tömege is átkerül a vad fajokból a kultúrnövényekbe. Hosszadalmas visszakeresztezési programra van tehát ez esetben szükség a kívánt génkombináció létrehozásához. A vad fajok ugyanakkor ígéretes alapanyagot jelentenek a génizolálási programok számára. A rezisztenciagén az új módszerrel, DNS-transzformációval önmagában is átépíthető a nagyszámú nemesítési anyagba. Az ilyen genetikai manipuláció eredményeként született fajták széles választéka biztos alapot nyújt a biotermesztési technológiák számára és az egészségkímélő élelmiszerek termeléséhez. A kérdés csak az, hogy mikor veszíti el talaját az a tudományosan megmagyarázhatatlan törekvés, amely szembeállítja a géntechnológiát és a biogazdálkodást.
A szerző a Szegedi
Biológiai Központ igazgatója

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.