Kétszáz évig romos marad Budapest?

Összességében megbukott a fővárosi rehabilitációs program – derül ki a Budapest Világörökségért Program Alapítvány új tanulmányából. A szervezet szakértői elemzésükben külön kiemelték, hogy a főváros és a kerületek többsége még ahhoz is „lusta” volt, hogy pályázzon a közelmúltban rendelkezésre bocsátott állami forrásokra. A kirtikusoknak nemcsak a négy éve megalkotott programról, hanem a program változataként most elkészült budapesti városfejlesztési koncepcióról is lesújtó a véleményük. Az alapítvány védnöki tisztét nem kisebb személyiségek, mint Mádl Ferenc, Göncz Árpád, Granasztói György, Kosáry Domokos, Vizi E. Szilveszter és Jeszenszky Géza vállalták el.

Négy évvel ezelőtt fogadta el a Fővárosi Közgyűlés Budapest városrehabilitációs programját. Az alapítvány munkatársai most megállapították: a fővárosi és kerületi erőkre alapozott intézkedések elégtelenek voltak. Szerintük a társasház-felújítások támogatására létrehozott fővárosi keret a kerületi forrásokkal összekapcsolva lehetőséget adott ugyan arra, hogy elinduljon a folyamat, de a rehabilitáció mai üteme alapján kétszáz év kellene az összes ház rendbehozatalához. Ismert: a pesti történelmi városrészek kezelése a főváros talán legsúlyosabb problémája, elsősorban az V., VI., VII., VIII., IX. kerület régi lakóterületein. – Bár a célokat, többnyire feltárták a program szerzői, követhető koncepció nem olvasható ki a tervből. A dokumentum mindvégig óvakodik a határozott állásfoglalástól – állítják az alapítvány munkatársai. Tanulmányukban hozzátették: elvárható lenne, hogy a Városháza a négyéves helyben járásából levonja a tanulságot. Új rehabilitációs programra van szükség, amit az is indokol, hogy immár állami források is megnyíltak a feladat finanszírozására.
– Érthetetlen az is, hogy az új koncepció miért nem tesz említést arról a tényről, hogy a korábbi rehabilitációs programban még csak kért állami forrást – összhangban a főpolgámester és a gazdasági miniszter tavalyi megbeszélésével – egy éve már igénybe lehet venni. A Széchenyi-terv ugyanis jelentős forrástámogatást kínál az ország önkormányzatainak a sűrű beépítésű régi városrészeik felújítására. Az alapítvány munkatársai végül hat fő feladatot fogalmaznak meg. Ezekből kiderül: az új önálló rehabilitációs program biztosítaná a közterületek eredeti építészeti képének helyreállítását. Szorgalmazzák a meglévő és tervezett beépítés intenzitásának csökkentését és egy erőteljes „zöldprogram” megvalósítását. Az új terv fenntartható bérlakásállománnyal számol, illetve amennyire csak lehetséges, megszabadítaná a közterületeket az álló és mozgó járművektől.