Kisgazdák szabadon

A 2002-es választások egy dolgot mindenképpen tisztáztak Magyarországon. Torgyán Józsefnek mint politikusnak – sajnos túl későn – vége lett. Eltűnik végre egy olyan személyiség a magyar politikából, aki folyton azoknak ártott, akikkel névleg/látszólag egy oldalon állt. S ezenkívül végzetesnek látszóan tönkretette egy korszerű magyar agrárpárt lehetőségét, amelyre a mi körülményeink között nagy szükség lett volna s lenne. Szükséges pedig azért, hogy a magyar falu érdekképviselete egy szilárdan polgári/jobboldali elkötelezettségű s kiegyensúlyozott szervezetben otthont találjon. Pillanatnyilag azonban már úgy tűnik, hogy egy ilyen pártra nem számíthatunk, s az öntudatos és értelmes parasztság, a versenyképes gazdák zöme a Fidesz–MDF körül tömörült. (Bár a dolog eldöntését azokra kell bízni, akik a legilletékesebbek.)
Jól mutatja a torgyáni destrukció pusztító hatását az, hogy a falu népéből sok megtévesztett arra az MSZP-re szavazott, amely sohasem volt az önálló és öntudatos paraszti gazdálkodás híve. Egykor a kolhozba terelte őket kíméletlenül, ma pedig egyértelműen az üzletes globalista nagytőke korlátlan kiszolgálásának jegyében felesleges a magyar gazda. Függő bérmunkások egykor s ma is, ez a szocialista program. Hogy a magyar falusi nép jelentős része ilyen elesett és kedvezőtlen állapotba került, abban Torgyán Józsefnek múlhatatlan érdemei vannak.
E verbális gyászvitéz ugyanis zseniálisan kihasználta a magyar falusi nép megkövesedett hűségét egy olyan párthoz, amely a kommunista csőcselékuralom előtt évszázados álmok beteljesítőjének tűnt. A diktatúra által anyagilag és szellemileg megnyomorított gazdavilágban a kádári önkizsákmányoló gulyásszocializmus megakadályozta a polgári politizálás erkölcsi és tartalmi formáinak tömeges fennmaradását, s így egy tehetséges demagóg zsákmányául eshetett a magyar falusi nép egyébként értékes és tisztességes része.
Torgyán József múltja köztudottan homályos és ellentmondásos. Elég különös az, hogy a népnyelv szerinti „rózsadombi műparaszt” éppen a kisgazdákat favorizálta akkor, amikor a valódi gazdálkodásról s az igazi falusi posztkommunista világról fogalma se nagyon volt. Persze ha azt nézzük, hogy tökéletesen birtokában volt a falusi magyar hagyományú politizálás minden rossz sallangja, lózungja, szimbóluma, és mivel a mindenki által rögtön érzékelhető emberi gátlástalanság is elemi módon uralta a személyiségét, kész volt az a kevercs, amely – fontos külső segítség megléte esetén – a szerencsétlenné lett magyar faluban lovas bandériumot tudott számára teremteni.
S megvolt a külső segítsége is: az őt „mártírrá” tevő magyar médiavilág működésében. Az ember, ha mindenre gyanakodna, azt is mondhatná, hogy zseniálisan tudatos volt ez a tevékenység. Nos, e sorok írója ezt egészében nem tételezi fel, de nem keveseknél valószínűleg ez is belejátszott abba, hogy Torgyán doktor hőssé vált a magyar falusi nép egy részének szemében, s így mindennek ellenére biztos parlamenti vezér lett. Hangos antikommunista retorikája azonban (mint egykor a „rendszerváltó” SZDSZ-é!) egyértelműen megtévesztési célzatú volt. Hiszen, amikor az első, majd a második polgári kormányzat volt uralmon, a nemzetmentő ügyvéd úr gyakorlatilag mindent elkövetett a kormánytöbbség megbuktatására.
Ásatagon harsány szövegeiben úgy igényelte magának a hatalmat, hogy a realitásokat, a közvélemény józan köreit is semmibe vette. Álradikalizmusa mindig tisztán parasztfogási célt követett, hiszen a falu érdekében minisztersége idején sem történt tudatos és távlatos lépés. A polgári demokráciákban szokásos parlamenti matematika révén azonban kétszer is megkerülhetetlen volt, irtózatos ballasztot akasztva „szövetségesei” nyakába. Kérem mindazokat, akiknek kisgazda rokonszenvei vannak, értsék jól: itt nem a kisgazda szavazókról mondunk „ítéletet”, hanem arról a vezetőről, aki saját kétes játszmáinak tudta alárendelni a becsületes, nem kommunista falusi nép vágyait és törekvéseit. Az ő felelősségük szinte semmi azokéhoz képest, akik nyeregbe segítették és ott tartották ezt a nemzetiszínre festett bohócot, s általa lejáratták a nemzeti politika igen nagy részének tartalmait.
Hiszen amit Torgyán doktor a szájára vett, az nevetségessé vált, amit ő támogatott, abból kabarétéma lett. A baloldal politikailag, propagandistái anyagilag is kiválóan megéltek abból, ahogyan az ügyvéd úr „képviselte” a magyarságot. Soha senki nem kívánhatna magának olyan jó ellenfelet, aki magamagát teszi nevetségessé. A baloldali megmondóemberek lubickolhattak az álveszélyes torgyáni populizmusban, amely sorozatban emelt fel anakronisztikusnál anakronisztikusabb figurákat (például „a nemzet anyja”). A magyar parasztságnak a nemzeti újjászületésben nélkülözhetetlen energiáit tragikus tévútra terelgette egy olyan ember, aki vérgőzös kijelentései közben gyakran csaknem elnevette magát, s akinek szótolulásos agresszivitásai médiamanipulátorok gyönyörűségei közé tartoztak.
Torgyán doktor tehát mintegy sűrítve ábrázolta a magyar falusi társadalom jobbik részének tragédiáját. Azt, hogy a rendszerváltásban elsúlytalanodott, peremre szorult, s egykori elnyomóinak, a zöldbáróknak nyomása alól fel nem szabadulhatott. Egyszerűen azért, mert komolytalanná lett. Ezt még az ügyvéd úr is belátta egyszer, amikor nem lett köztársasági elnök. Köszönjük, hogy legalább egyszer megkímélte az országot attól, hogy nemzetközi nevetség tárgyává legyen! Valahogyan így kellett, így lehetett volna szolgálni, Torgyán úr, s akkor még a kabarénépgyűléseket is meg lehetne bocsátani az oly sokszor meggyalázott Bibliával.
Talán semmi sem mutatta jobban a kommunizmus falusi pusztításait, mint a Torgyán-jelenség. Ez az „úriember” régen legfeljebb egy-egy kerület átmenetileg „beetetett” választóinál lehetett volna sikeres, s most egy évtizedig dominálta falvaink egy részét. Súlyos felelősségük van azoknak is, akik ezt elősegítették a párton belül. Hiszen talán nem véletlen az, hogy a rendszerváltás utáni nem kommunista pártokban sorra tűntek fel az ilyen „végeredményű” figurák. Működési hozadékuk mindenhol szakadások, lejáratódás. Az egykori külső erő (Vörös Hadsereg) híján folyó önszalámizások sorozata – míg az utódpárt ereje töretlen. Torgyán doktor motivációi szinte mellékesek tehát, egyértelmű az, hogy működése kiknek vált javára. Csak remélni tudjuk, hogy a tisztességes magyar gazdatársadalomnak lesz ereje az újrakezdéshez.
Most, Istennek hála, eljött az örvendetes búcsú végre. A becsületes magyar kisgazdák egy nagy tehertétel nélkül dönthetnek arról, mit akarnak.