Középkori barangolás Kánától Kormányosig

-KOPOGTATÓ-
Buda a középkorban csak a legszűkebben vett várra és a keleti tövében meghúzódó kereskedő- és iparostelepülésre, a Vízivárosra korlátozódott. Pest szintén apró volt, Budánál jelentéktelenebb „bájos városka” – ahogy egy krónikás írja –, melyet városfal óvott a hívatlan látogatóktól.
A mai főváros területén számolatlan falucska húzódott. Ezek többsége nyomtalanul elenyészett, némelyikre csak egy-egy utcanév emlékeztet. A budai Vártól északra terült el Felhévíz – korábban a híres piacáról Gézavásárának nevezték –, mely a területén található fürdőkről és vízimalmokról volt híres. A XII. században itt volt a magyar kereszteslovagok központja és kórháza is. A felhévízi kereszteslovagok hiteleshelyet is működtettek: itt rendezhették jogi ügyeiket, itt láttamoztathatták végrendeletüket az írástudatlanok. Tudni kell, akkoriban a legszűkebb körű értelmiséget leszámítva lényegében mindenki írástudatlan volt. A törökök később a malmokat lőpormalomként is használták. Vele szemközt, a bal parton húzódott Jenő, a „libertinusok” faluja. A két települést a jenei rév kötötte össze – nagyjából a mai Margit híd vonalában.
Felhévíztől kicsit északabbra állt Szent Jakab falva, későbbi nevén Újlak. A Szépvölgyi úton álló templom neve ma is Újlaki-templom. Ettől északabbra a már akkor is jelentős Óbuda húzódott, a királynék városa. Rövid ideig egyetemmel is büszkélkedhetett. A legújabb kutatások szerint itt született Árpád-házi Szent Erzsébet. A Hármashatárhegy alatt viszont egy Fehéregyháza nevű falu állt, mely a pálosok fehér agyagból épült kolostoráról kapta a nevét. Ezt a szürkésfehér agyagot állítólag már a rómaiak is építőanyagul használták. A pálos kolostor elpusztult, régészek még a helyét is csak gyanítják, van viszont itt emlékeztetőül egy sivár hangulatú utca: a gyárudvarokkal, raktártelepekkel elcsúfított Fehéregyházi út. Sejthetően valahol itt, az aszfalt alatt húzódnak a nevezetes kolostor romjai.
Békásmegyer már akkor is létezett. Aquincum viszont rommező volt, aminek köveit építkezéseihez felhasználta a lakosság. Kicsit beljebb, Óbuda és Megyer között húzódott Üröm, Óbudaörs és Gercse. Utóbbi a király solymászainak (egyik) faluja. Ennek közvetlen szomszédságában a királyi trombitások települése büszkélkedett, Hidegkút. Az Ördögárok – korabeli nevén Szent Pál-pataka – partján több falu is húzódott. Budaszentlőrinc, a híres pálos főtemplommal és kolostorral, mellette Nándor, alatta Nyék – utóbbi a királyok vadászkastélyával. A mai Vérmezőn és a Várhegy tövében terült el Lógod. Az Ördögárok torkolatától kicsit délebbre viszont Alhévíz, melyet korábban Kispestnek is, Kelenföldnek is mondtak. A mai Dél-Buda határában húzódott még Csik, Diód – a későbbi Diósd –, Örs, Kána, Csút és Tétény.
A pesti oldalon legészakabbra állt már Káposztásmegyer. A szemközti Békásmegyerrel a stratégiai szempontból is fontos Megyeri rév kötötte össze. Ettől délre, nagyjából a mai Vizafogó területén két falu, Szent László és Mindszent (később Új-Jenő) osztozott. Ettől délre jöttek szép sorjában a Duna partján: a már említett Jenő, Bécs (vagy Bécsvára), Pest, majd Szent Erzsébet (vagy Szentfalva). A Szilas-patak partja közelében állt Palota és Regtelek – utóbbi a királyi énekmondók, a regősök faluja.
A Rákos-patak partján, a pesti síkon több falu osztozott: Pardi, Rákos, Kőér, Bökény, Csabarákosa. Továbbá a mai Keresztúr helyén egy Pósarákosa nevű falu. Délebbre, ugyancsak a pesti síkon árválkodott Nyír, Gubacs, Szentlőrinc meg Kormányos.