Kuncze, a divatdiktátor

Végh Alpár Sándor
2002. 04. 16. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az Orczy-kertben, a szocialisták előrehozott majálisán, nem láttam a nemzeti zászlót. A hívek vörös szegfűs papírzászlócskát lengettek. Egyikük a kamera előtt azt mondta, Medgyessyre és az MSZMP-re szavazott, azok többet ígérnek. Egy betűt tévedett, a szpíker hagyta. Minek javítsa ki? A különbség elhanyagolható.
Volt vasárnap egy másik összejövetel, messze az Orczy tértől: Göncz Árpádnál, Budán. Oda rossz fogúak nem léphettek be, csak a három kiválasztott: Medgyessy, Kuncze és Kupa. Beszélgetni mentek.
Főleg az ötszázalékos SZDSZ-elnök volt elemében. Megtudtuk például, hogy zavarja a sok kokárda. Ha így megy tovább, lassan a ruházat része lesz, dohogott. Árulkodó dohogás. Azt közli széles mindnyájunkkal, hogy a szabad demokraták hétköznap nem állják a piros-fehér-zöldet. Elnökük szerint viselésének két napon van indoka: március tizennegyedikén és tizenötödikén. Aki azon túl viseli, Kuncze Gábor szemében gyanús. Márpedig az nem jó, ha az ő szemében valaki vagy valami gyanús. Belügyminiszterségre pályázik újfent, s egyszer már megtapasztaltuk, az mit jelent.
Az ő parancsára oszlatták fel kilencvenhétben a tüntetést az Országház előtt, ahol nagyobbrészt reszkető térdű öregek protestáltak. A rendőrök megbilincselték Pongrátz Gergelyt, erőszakkal elcipelték a térről a hetvenéves nénikéket. Az akció bizonyság volt rá: Kuncze Gábornál nincs pardon, ő aztán férfias belügyminiszter.
Ez a csupa férfi pártelnök, most hopp-hirtelen a ruházkodásunkkal foglalkozik. Egy Versace – Tökölről, aki szerint a magyar ember zakójára csak három szín nem illik: a piros, a fehér és a zöld. Szerinte sokkal szebb a kék. Nem a búzavirág és nem az ultramarin: az ötszázalékos.
Hát akkor most, az ő kedvéért, csináljunk egy kis divatelemzést. Ennek feltétele persze az, hogy tudjuk: néz-e az SZDSZ-elnök televíziót? Azon belül, mondjuk, híradót? Ha igen, látta-e bármely időben és bármely csatornán George W. Busht, az amerikai elnököt? Ha látta, észrevehette zakója hajtókáján az amerikai színeket. Mindig viseli őket.
Ugyan mit gondol Bush „ruházkodásáról” Kuncze divattervező? Az elnök zakójára illenek-e a nemzeti színek? Vagy azok is megosztják az országot? Kuncze Gábor egy idő óta hideglelősen ismételgeti ezt a megosztást, főleg mióta látta a Parlament előtt azt a másfél milliót. Nemzeti lobogót lengettek.
Nem biztos, hogy köztük volt az az úr, aki minap az utcán kalapját emelve jó estét köszönt. Vagy a kiszolgálólány, aki rám mosolygott a boltban. A sofőr, aki megvárt, amikor futva igyekeztem a buszhoz. Egyiküket se láttam azelőtt, ahogy ők se engem. Valamiről mégis megismertük egymást. A kokárdáról. A piros-fehér-zöldről, amelyek mindannyiunk színei, és egész évben azok. Hétköznap éppúgy összekötnek, mint bármely ünnepen, és ez nem politika, s nem divat dolga. Ez a szív tartománya, olyan tartomány, ami fölött sose lehet hatalma azoknak, akiknek nem tetszik, hogy a kokárda ruházatunk része lett. Bizony az lett. Ideje volt már.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.