Logisztikával támogatott infrastruktúra-fejlesztés

A logisztika elsődleges alapelve ellátási folyamatok és elemeik összehangolt megszervezése és működtetése úgy, hogy segítségével a lehető legnagyobb gazdasági és társadalmi eredmény legyen elérhető. Ebben benne van többek között az áru igények szerinti fogyasztóhoz juttatása, a folyamat önköltségének csökkentése és végső soron egy versenyképes cég kialakítása. Ily módon a logisztikai közreműködés aktív szerepet tölt be a vállalatok irányításában, szükség esetén „célra orientált” átszervezésében (reengineering), a multiknak bedolgozó számos kis- és középvállalkozó koordinálásában, sőt az utóbbi időben jelentős feladatokat old meg a település-, illetve régiófejlesztésben. Vagyis a logisztika mai súlypontjai a korábbi, többségében mikrojellegű feladatokról áttolódtak nemzetközileg is (Európai Unió) fontos makroterületekre.
Ennek során alakítottam ki azt a kooperációs infrastruktúra-település-logisztika háromszöget, amelyben az értékteremtő logisztika a másik két résztvevőnek pozitívan együttműködő partnere. Miben is realizálódik mindez a most kiemelten kezelt infrastruktúrában (IS)? Elsősorban abban, hogy a logisztika folyamatosan korszerűsödő módszereivel elő kívánja segíteni, illetve konkrét lépéseivel „támogatni” egy adott település vagy akár régió IS-célkitűzéseit. Ezzel pedig szinte testvéri kapcsolatba kerül az IS-sel, hiszen mindkettőjük legfőbb célja a gazdasági és társadalmi tevékenységek zavartalan és eredményes működésének biztosítása. A logisztika ebbe a hármas kölcsönhatásrendszerbe szoftver- és hardverelemeivel lép be. Szoftvernek tekintem mindazt az emberi tudást, ami szervezési módszerek kialakításában, irányítási tevékenységben és a partnerek közötti emberi kommunikációban jelenik meg, amelyet a legfontosabbnak tartok. A hardver pedig olyan eszköz (gép, létesítmény stb.), amely ennek az IS-be integrált logisztikai folyamatnak (más néven: ellátási lánc, supply chain) szerves részeit alkotja, és ezek összekapcsolódva működő rendszert képeznek.
Ebbe a rendkívül sokrétű és az infrastruktúrát támogató, vele együtt fejlesztési lépéseket végző rendszerbe soroljuk:
– az anyagi folyamatokat, így főként egy település áruval való ellátását (disztribúció), az ehhez szükséges tárolási, fuvarozási-szállítmányozási tevékenységet és az ezt biztosító közlekedési útvonalakat;
– az előzőket vezérlő/irányító, sőt kísérő informatikát;
– a logisztikai folyamatot és alrendszereit tervező, kialakító, valamint szervező és irányító emberi erőforrásokat (élőmunka biztosítása);
– a működtetéshez szükséges energiaforrásokat (főként közműellátás);
– végül mindezeket végigkísérik a pénzügyi műveletek, illetve folyamatok.
Noha a logisztika interdiszciplinárisan „koordinál”, mégis a feladatok jellegétől függően egy-egy szakterülethez kiemelten is kapcsolódik. Így térek most ki a befektetési vonzatokra, amelyeket nemcsak célszerű, hanem szinte kötelező értelmes együttgondolkodás szellemében végezni. E téma súlyát már csupán a logisztika oldaláról igazolja, hogy azoknak a hazai, logisztikai jellegű befektetéseknek az összege, amelyek közvetlenül vagy közvetve az infrastruktúrának is részei, pusztán az előző négy-öt év alatt hatvan-hetven milliárd forintot tettek ki. Sőt a múlt fél év igazolta, hogy ezen a területen nem érvényesülnek a recesszió hatásai, hanem örvendetes módon pozitív trendekkel találkozunk. E befektetések közé sorolom a települések ellátását segítő logisztikai központokat, kereskedelmi elosztó raktárakat, illetve mindezek ipari parkokkal történő racionális kooperációját (munkahelyteremtés). Az itt kialakított, integrált informatikai rendszerek pedig természetesen a lakosság céljait is szolgálják.
Egyértelműnek tekintem, hogy a háromszereplős kooperáció kölcsönös érdekeltségen alapul, amelyen belül már az IS-létesítmények pénzügyi hátterének biztosítását, majd a beruházási terveket, megvalósításukat, illetve az üzemeltetést a logisztikai befektetésekkel koordináltan, közös irányítás mellett gazdaságos végezni. Ebben legfontosabb és IS-fejlesztésekre fokozottan érvényes, hogy a magán- és az állami szférának (önkormányzatok) ezeket a befektetési eszközöket közösen kell előteremtenie (Public Private Partnership). Véleményem szerint a felhasználóknak különösen kedvező, ha az üzemeltetésben is szoros együttműködés van.
Előzőhöz tartozóan e befektetések megtérülésére külön is kitérek. Teszem ezt azért, mivel IS-beruházásoknál nem lehet, de nem is szabad a szokásos gazdasági (számszerűsített!) megtérülési szemlélettel gondolkozni. Hiszen itt sokféle közvetlen vagy közvetett, sőt csak hosszú távon megvalósuló eredmény születik (közlekedési hálózat, ellátási, kulturális létesítmények), amelyek többsége csupán társadalmi hatásokban érzékelhető!
Az eddigiekből egyértelmű, hogy az összehangolt, együtt végzett infrastrukturális és logisztikai fejlesztések szoros kölcsönhatásban vannak mind a gazdasági, mind a társadalmi eredményekkel. A társadalmi oldalon mindkét partner nyilván lakossági megelégedettségre törekszik, amely viszont csak akkor teljes, ha a gazdasági bővüléssel szorosan együtt jár – mint az IS szerves része – a közművelődés (oktatás, sport, kultúra) és a szociális ellátás fejlődése is. Ezek mindegyikét pedig, mint korábban említettem, egy széles körű logisztikai rendelkezésre állás is kíséri!
Befejezésül nem feledkezhetünk el az infrastruktúra kulturális területének logisztikát is érintő részéről. Ez pedig azoknak az ismereteknek többszintű oktatási rendszereken keresztüli terjesztése, amelyeket csaknem húsz éve szerte az országban széleskörűen végzünk. Ebben fokozódó szerepet kapnak a település- és régiófejlesztés logisztikával átszőtt legkorszerűbb ismeretei is. Végső célunk pedig, hogy a tudástársadalom aránya fokozatosan növekedhessék. Mindezek együtt adhatnak a társadalom egyedeinek, az embereknek olyan identitást, hogy az adott településen jól érezzék magukat!
A szerző egyetemi tanár,
a Magyar Logisztikai Egyesület elnöke