Már semmi nem lehetetlen

Semmi meglepő nincs abban, hogy az extrák az autókkal együtt fejlődnek. Ahogyan a kocsik műszaki színvonala nő, úgy újulnak meg a gyárak által kínált választható felszerelések is. Mit kedveltünk régebben, mi a sláger ma, és mit várhatunk néhány év múlva?

Csupán egyetlen évtizeddel ezelőtt így kezdődött a magyar átlagautós kívánságlistája: központi zár, elektromos ablakok, rádiós magnó. Ekkor a légzsák, a blokkolásgátlóval szerelt fék fontosságát még kevesen fogadták el, illetve a nagy többségnek ekkor még nem volt pénze arra, hogy ezeket is megrendelje az autójához.
Mára a helyzet megváltozott, amiben persze maguknak az autógyártóknak is részük volt. A modellek felszereltsége ugyanis folyamatosan egyre gazdagabb, s ahogy nőtt a töréstesztek fontossága, úgy vált egyre fontosabbá az aktív és passzív biztonság is. Ma a dizájn és az ár mellett ez az egyik legfontosabb szempont, amikor új autó vásárlására kerül a sor. Ezért az autóknak nem csupán a kényelmi, hanem elsősorban a biztonsági arzenálja bővült ki hihetetlen mértékben.
Gondoljunk csak arra, hogy a hat-nyolc évvel ezelőtt árult kompakt családi autókban még az ABS és a vezetőoldali légzsák is feláras tétel volt, ma pedig nemigen van a piacon olyan modell, amelyben ezek és legalább az utasoldali légzsák ne lenne alapáras szerelvény.
A biztonsági extrák egyébként nemcsak a nagyautókban, hanem egyre kisebb kategóriákban is szériaszerelvénnyé változtak-változnak. A Renault például két évvel ezelőtt úgy hirdette a Cliót, hogy ez az első kiskocsi, amelyben oldallégzsák van. Jellemző a biztonsági tételek térhódítására, hogy azóta a Clióban már a fékasszisztens is szériaszerelvény.
Minél drágább egy autó, annál sokrétűbb a hozzá kínált, választható tételek listája. Ez logikus döntés az autógyártók részéről, hiszen a nagypénzű vevők nyilván könnyebben áldoznak a kiegészítő felszerelésekre. Egy-egy exkluzív modell extralistáján nemritkán többféle bőrkárpitozás is szerepel – általában a bivalybőr a legdrágább, ez többnyire már milliós tétel. A nagy és erős autók vevői többnyire szériában kapják a könnyűfém felnit, ám gyakori, hogy még nagyobbat, még szebbet szereltetnek autójukra – ilyenkor is röpködnek a százezrek. A sportosabb stílusú – vagy magukat annak képzelő – tulajdonosok légterelőket, szélesítéseket vásárolnak autójukhoz. Persze méregdrágán, hiszen az alkatrész önköltsége ezekben az esetekben csupán töredéke az árnak.

A Mercedes már ott tart luxuscirkálójának, a CL kupénak a felcicomázásában, hogy a fabetét helyett kőbetétes díszítést is kínál. A speciális eljárással csiszolt és lakkozott betétek kétségtelenül látványosak, az áruk is csillagászati, az autó használati értékét azonban semmivel nem javítják. Ebben az esetben persze szó sincs racionális döntésről, sokkal inkább a különlegesség a cél.
Magyarországon különben megfigyelhető, hogy sokszor olyan extrákat is megvásárolnak az autóhoz, amit esetleg soha nem használnak majd. Például a navigációs rendszer (szintén milliós tétel), ami a magyar úthálózatot tartalmazó szoftver hiányában idehaza egyelőre teljesen fölösleges.
Az extrák jövője vagy a jövő extrái? Az biztos, hogy az egyre inkább rétegigényeket kielégítő autók elszaporodásával együtt a hozzájuk kérhető extrák is egyre sokfélébbek lesznek. Ezt igénylik a jómódú autóvásárlók, az autógyártók pedig boldogan szolgálják ki őket, hiszen nem ritka, hogy egy-egy tehetősebb vásárló az autó alapárának 20-30 százalékát is elkölti extrákra.
A jövő extrái a fedélzeti szórakoztatást hivatottak megvalósítani. A Ford Galaxy Németországban például már rendelhető az első ülések fejtámláiba épített képernyőkkel: a szülőket a gyerekeknek szóló szórakoztató elektronikával próbálják meg a szalonokba csalogatni. Az üzletembereket célozzák meg az úgynevezett mozgó irodákkal. A drága luxuslimuzinok tulajdonosainak minden percük drága, így az autóban töltött órákat is ki kell használni: őket fax, internetes hozzáférés, komputer várja a fedélzeten.