Merre tovább, Hollandia?

Tegnapi ülésén egyeztetett arról a holland parlament, hogy miként is vezessék az országot az új kabinet beiktatásáig. Wim Kok balközép kormánya kedden mondott le, miután egy, a napokban bemutatott hivatalos jelentés részben a holland kabinetet tette felelőssé azért, hogy 1995-ben a holland békefenntartók nem tudták megakadályozni a boszniai háború legnagyobb mészárlását, a srebrenicai vérengzést. Wim Kok a parlamentben úgy nyilatkozott, hogy a nemzetközi közösségnek „nincs arca”, és nem vállalhatja a felelősséget – de neki van és fogja is. Tegnap egyébként lemondott a holland hadsereg főparancsnoka is. Sajtóhírek szerint Frank de Grave védelmi miniszter nyomására vállalta a felelősséget Ad van Baal parancsnok a korábbi katonai vezetők hibái miatt. A jelentés szerint a parancsnok elődje szándékosan tartott vissza információt a srebrenicai vérengzések alatt, így próbálván megőrizni a hadsereg tekintélyét.
A most lemondott kormány a május 15-i választásokig ügyvivői minőségben irányítja majd az országot, erre kérte a kabinet tagjait Beatrix királynő is. A tavaszi voksoláson a most lemondott miniszterelnök már nem méretteti meg magát – bár a kormányfő ezt már tavaly, tehát jóval a jelentés nyilvánosságra hozatala előtt elhatározta. Wim Kok két cikluson keresztül vezette Hollandiát: először 1994 és 1998 között töltötte be a miniszterelnöki és általános miniszteri posztot, másodjára pedig 1998-tól töltötte be ugyanezeket a tisztségeket. 1995-ben Wim Kok kabinetje küldte a holland békefenntartókat a boszniai Srebrenicába, akik azonban képtelenek voltak megakadályozni a szerbek vérengzését. A gyengén felszerelt holland kék sisakosoknak nem volt tisztázott a mandátumuk, a tragédia óráiban pedig a holland kormány nem mozdult. A jelentés szerint nem működött jól a híradós összeköttetés sem a boszniai zászlóalj és a hágai főparancsnokság között.
Szakértők között már megindultak a latolgatások, hogy a holland kormány lemondása milyen hatással lehet a májusi szavazásokra. A közvélemény-kutatási adatok szerint a balközép kabinet népszerűsége csökkenőben volt az utóbbi időben. Ezt talán mi sem mutatja jobban, mint a márciusi rotterdami helyhatósági választások, ahol a Pim Fortuyn nevével fémjelzett szélsőjobboldali Élhető Hollandia aratott elsöprő győzelmet. (A holland politikai életben egyébként talán ő volt az egyetlen, aki kritizálta Wim Kok lemondását, mondván, hogy a kormányfő most egész egyszerűen „elsétál”.)
Megfigyelők mindenesetre kemény küzdelemre számítanak az elkövetkezendő négy hétben. Alis Koekkoek holland alkotmányjogász az egyik hírtelevíziónak úgy nyilatkozott, hogy a fő koalíciós pártok között kiélezettebb küzdelemre számít, hiszen most már szabadon „megütközhetnek” egymással. Ellenzéki politikusok egyébként nem tartják kizártnak, hogy a kormánykoalíciót alkotó pártok közötti súrlódás vezetett valójában a kabinet lemondásához.