Michel elvtárs hattyúdala

Miután lehiggadtak a megdöbbentő francia elnökválasztási eredményeket szemlélő szocialisták, Lionel Jospin bejelentette, hogy lemond miniszterelnöki pozíciójáról az immáron nélküle zajló második forduló (május 5.) után. Lépésével várhatóan egyedül fogja vállalni a felelősséget, és bűnbakként távozik a közéletből, talán éppen azért, hogy maradjon esélye a szocialistáknak a júniusban esedékes parlamenti választásokon.
Emblematikus figura távozik a francia politikából, bár a miniszterelnök bizonyos vélemények szerint karrierje során jóval többet kapott a hatalomgyakorlás istenétől, mint arra érdemei feljogosítanák. A közgazdászprofesszor igazi tanárember, de politikusként kifejezetten unalmas. Beszédei és gesztusai semmitmondóak, laposak, és többen úgy vélik, csak azért lehet megjegyezni a nevét, mert véletlenül ő a kormányfő. Ötéves regnálása során azonban nem csak viselkedése miatt köszörülték rajta a tollukat az újságírók. Emlékezetes az a tavaly júniusi bejelentése, miszerint a hatvanas években kapcsolatban állt egy trockista pártszervezettel, és ezt a tényt nem tartja élete szégyellni való döntésének. Ezen kívül fiatal korában tagja volt az Internacionalista Kommunista Szervezetnek (OCI) is, amely többek között kommunista ideológiával vértezett fel jövendő politikusokat. Ennek ellenére – talán trockista elvei miatt – Jospin (a mozgalom tagjai számára csak Michel elvtárs) magát következetes antisztálinistának tartja. Bár a térségünkben élő emberek tudják, milyen a létező kommunizmus, Franciaországban a sötét múlt nem számít halálos bűnnek. Ennek megfelelően Jospin is helyén maradt.
Ám a bukás – ha kevésbé szokatlan módon is, de legalább olyan megdöbbentően – bekövetkezett. A sors hihetetlen iróniája, hogy Jospin dicstelen távozását épp az a szélsőbaloldali blokk érte el, amellyel a kormányfő rokonszenvezett: a trockista pártok és a kommunisták. Az elnökválasztási fiaskó után a PS nem tehet mást, mint a demokrácia iránti elkötelezettségét hangoztatva, a nagy ellenfél, Jacques Chirac elnök támogatására buzdítja híveit. Ezzel megakadályozhatja, hogy Le Pen hatalomra kerüljön, és egyben szimpatikussá válik még a jobboldali szavazók szemében is. Júniusban a szocialistáknak égető szüksége van minden egyes voksra, ha a jövőben is részt kívánnak venni a hatalom irányításában. Az idő azonban rettentő kevés, és Jospin kényszerű kiválása is kétélű fegyverré válhat – hozhat és vihet is szavazatokat. A szocialisták politikusai vagy túl fiatalok, vagy túl idősek. Az idősek a konzervatív Charles de Gaulle elnök idején a párttal együtt szorultak a háttérbe, a középkorúak a legendás szocialista elnök, François Mitterrand alatt nem jutottak szóhoz, a fiatalok pedig részesei lettek a nagy baloldali kudarcnak. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a sokszor érzelmi alapon szavazó polgárok talán felébrednek, és a Le Pen-jelenség miatt elfordulnak a jobboldaltól. Legalábbis ebben bízik a szocialista párt. Ha mégis bekövetkezik a katasztrofális vereség, a PS akár kezdheti is a tisztogatást, és készülhet a 2007-es választásra.