Miért kövezték meg a prépost koporsóját?

Magyarország királya, elfeledvén maga üdvösségét, becsületével és méltóságával nem gondolván, tévelygésbe esett és hittől eltántorodván pogányoknak szokásait követi… – írja Kun Lászlóról, IV. Béla unokájáról a krónikaíró Raynaldus. Ami azt illeti, volt a zokszavában némi igazság. A szeszélyes király valóban módfelett kedvelte a kunokat, főként a vérbő kun menyecskéket. Nem alaptalanul vetik szemére: többet tartózkodik a kunok sátraiban, mint Budán. A főurak sem vették jó néven a zabolátlankodásait, és végül szembefordultak vele, amikor elhunyt a király kebelbarátja, Miklós prépost és alkancellár, „a legrosszabb erkölcsű főpap”, akit mellesleg Kun László Esztergom érsekének szánt.
Előbb azonban történt egy s más. Mindenekelőtt III. Miklós pápa követeként Budára indult Fülöp püspök, hogy zsinatot tartson és „az Úr nevében gyomláljon és ültessen, rontson és építsen”. A király látta, hogy a kunokra és persze az ő hatalmára nézve is veszélyes a zsinat, de vacillált. Előbb engedni látszott, majd megkötötte magát, mire Fülöp kiközösítette. Kun László erre megparancsolta katonáinak: a küldöttség orra előtt zárják be a budai Vár kapuit. A zsinatot mégis megtartották, és az ott hozott regulák rávilágítanak, miféle dolgok is történhettek a hazai papság köreiben. A határozatok többek között megtiltják, hogy főpap „házi kocsmát” rendezzen be, és igricek énekét hallgassa. Nem játszhat szerencsejátékot. Nem lakhat együtt „asszonyi állattal”, és tartózkodnia kell a szajháktól. Nem használhat szentostyát „varázsszerként” és nem végezhet „gonosz abortuszt”. Nem tűrheti, hogy az emberek táncra perdüljenek a temetőben. A templomban „nem lakozhatnak rablók és fosztogatók”. Egyházi birtokot és kincset elzálogosítani tilos! Végezetül a zsinat megnyirbálta a király főkegyúri jogát is, mely eddig a Rómától való függetlenségét biztosította.
A felháborodott Kun László, akit Fülöp püspök időközben másodszor is (!) kiközösített, gyorsan fellebbezett a határozat ellen a pápához, majd kíséretével otthagyott csapot-papot (főként az utóbbit), és elment a zólyomi meg a sárosi erdőkbe vadászni. Innen a kedvenc kunjaihoz vezetett az útja, ám elért hozzá a hír, hogy Budán meghalt a barátja, az alkancellár, Miklós prépost, akit szintén egyházi átok sújtott. Olyannyira sújtotta, hogy Fülöp legátus és püspök megtagadta tőle a tisztes temetést, és arra kötelezte a budai uraságokat – teljes bűnbocsánatot ígérve –, hogy a leprások temetőjébe vigyék a koporsót, de előbb kövezzék meg. A király viszont arra utasította az uraságokat, tartóztassák le a püspököt, és adják át ítélkezésre a kunoknak…
A megszeppent uraságok, akik amúgy is torkig voltak a király szeszélyeivel, végül arra jutottak, hogy a püspöknek fognak engedelmeskedni. Megkövezték Miklós alkancellár koporsóját – állítólag háznál nagyobb kőhalom gyűlt rajta –, de ez még nem minden. Úgy döntöttek, hogy nem feszítik tovább a húrt a pápával, és nem a püspököt ejtik foglyul, hanem magát a zabolátlan királyt, Kun Lászlót!
Így is történt. És a rab uralkodó beleegyezett végül, hogy szabadulása ellenében végrehajtja a zsinati törvényeket, köztük a kunokra vonatkozókat is. Erre a kunok fellázadtak, és László 1281-ben – feloldozva a kiközösítés alól, és immár Fülöp legátus áldásától kísérve! – a Hódmezővásárhely melletti Hódtavánál hadaival tönkreverte korábbi kedvenceit.
A kunok azonban végül bosszút álltak rajta: kilenc évvel az ütközet után, 1290-ben Körösszegen meggyilkolták korábbi patrónusukat, a huszonnyolc esztendős Kun Lászlót.