Mínusz hét

Néhány nap alatt odalett minden. A fagy semmit sem kímélt, elpusztult a dió, a szőlő, az alma, a körte, a mandula. A kár óriási, a szakértők máris hetvenmilliárd forintos veszteségről beszélnek.

Fegyelmezett tájakon haladunk. Zalában emberkézhez szokott a természet; szépen szálalt erdők és rövidre borotvált dombok váltogatják egymást. És persze szántók és gyümölcsfaregimentek, amíg a szem ellát.
Ahogy Bak községhez közeledünk, az út enyhén lejteni kezd – és máris a csöpp falu főterén vagyunk. Valaha Széchenyi-birtok volt ez a vidék, a legnagyobb magyar emlékét bronzszobor őrzi. Egy láthatóan Makovecz Imre tervei alapján készült, óriási lepkére emlékeztető épület előtt fogad Mizik Józsefné falugazdász.
A lepkével szemben, az utca túloldalán áll a polgármesteri hivatal. Bent egy kis teremben, félkaréjban ülnek a gazdák. Mondják sorban a neveket, hektárszámot, fagyási mértéket. Az arcok riadtak, fáradtak. Van, aki Zalában, Somogyban, Veszprémben egyaránt komoly érdekeltséggel bír, és van háromhektáros családi vállalkozó.
Horváth Lajos 7,6 hektáron munkálkodik családi vállalkozásban. Gergye Tamás egy nagy, 1300 hektáron gazdálkodó cég ügyvezetője. Huszonhét tonna alma, körte, csonthéjas gyümölcs lehetett volna a termés; azon a fekete hétvégén, vasárnapról hétfőre virradóra a vállalatot – a sebtiben megejtett kárfelmérés szerint – 670-700 millió forintos kár érte.
Pálinkás Béla családi vállalkozásban, három hektáron gazdálkodik. A család jövedelmének meghatározó hányada gyümölcstermesztésből származik – hat-hét milliós a kára, mondja. Herczeg Tiborné 2,6 hektáros őstermelő.
– Kilencvenszázalékos a károm – mondja –, és a gyümölcsöst nem lehet parlagon hagyni, azt művelni kell. A következő termés haszna 2003-ban folyik be, ha lesz termés egyáltalán – változik sírósra az aszszony hangja. – Addig is permetezni kell, dolgozni kell. Miből?
Tavaly az aszálykár és egy enyhébb fagykár sújtotta az ültetvényeket. Éppen húsvétkor tört be a gyümölcsösökbe a fagy.
– Előfordul, hogy a gyümölcsvirágok egy részét elmarja a hideg – veszi át a szót a falugazdász –, de ilyen mértékű kár még nem volt, ezt huszonnégy éves tapasztalat alapján mondhatom. A dió például száz százalékban tönkrement. S most nagy baj lehet az akáccal is; elképzelhető, hogy nem lesz megfelelő mértékű a virágzása, s ez a méhészeket súlyosan érinti. Az akácvirágzás ugyanis két héten belül, a repcével együtt várható.
– A becsült kárt öt napon belül be kell jelenteni, de aki erről lecsúszik, nem kell megijednie, december 5-ig be lehet adni a kárigényt – mondja Mizikné. Hogy milyen mértékű az elfagyás, az a gyümölcsös fekvésétől, tengerszint feletti magasságától függ. Három hullámban támadott a fagy; először 28-án, akkor mínusz négy-hat fok volt, majd még egyszer, s ez az utolsó hétvége adta meg a kegyelemdöfést. Pedig rengeteget kellett permetezni az idei termés érdekében, és már a múlt évben hitelt hitelre vettek fel a gazdák a jelentős állami támogatás mellett is. A maradék gyümölcsvirágnak – bár hasznot már nemigen hoz – éppen annyi gondozás, annyi permetszer kell, mintha teljes mértékben megmaradt volna a termés. Máskülönben jövőre a kártevők teszik tönkre a fákat.
Ezen a vidéken működik Európa legnagyobb gyümölcsfeldolgozója, ahonnan a számítások szerint tizenötezer tonnát exportáltak volna Japánba, Amerikába. Néhány megfelelő infrastruktúrával rendelkező nagyobb termesztő esőztető öntözéssel próbált védekezni; egész éjjel permetezték a gyümölcsösöket, de a termés fele így is odalett. A gazdák hitelből élnek, mondják, a segítség most kell, nem később. Szerintük ez független a pártoktól, mert a természeti katasztrófa nem lehet politikai kérdés. A zalai és Bács-Kiskun megyei gyümölcsösöket katasztrófa sújtotta területté kell nyilvánítani – véli Mizikné.
S a központilag összegyűjtött adatok sajnos alátámasztják Mizikné felvetését. Hiszen csak Zala megyében – a helyi FVM-hivatal és agrárkamara egybehangzó számításai szerint – már egy héttel az események után egy-egy fajta kapcsán másfél–két milliárd forintnyi fagykárról beszéltek. A megyében április 4-én és 5-én mínusz 5-8 Celsius-fokos hajnali hideget mértek, s ez a mezőgazdaságban minden eddiginél nagyobb pusztítást végzett. Habár a kárfelmérés még tart, az illetékesek annyit máris elmondtak, hogy a gazdák 1026 hektár almásból és 415 hektár körteültetvényről jeleztek 80-95 százalékos elfagyást, ráadásul az új telepítésű és pótlásként kiültetett takaratlan szőlőket 540 hektáron érte komolyabb fagysérülés. Nem menekülhettek a dió-, mogyoró-, mandula-, málna-, ribizliültetvények sem: az érintettek a bogyósgyümölcsűek több mint felének elfagyásáról értesítették a hatóságokat.
Rendkívüli károkat okozott a tavaszi fagy Bács-Kiskun megye gyümölcsöseiben is: a mintegy 7800 hektár ültetvényen közel 10 milliárd forintos terméskieséssel számolnak a szakemberek. A megyében először április 4-én mértek mínusz 1,5 fokot, majd 5-én hajnalban mínusz 2, hetedikén mínusz 8-10, nyolcadikán pedig mínusz 7-8 fokot regisztráltak a terlemők – nyilatkozta Rozsnyói Zoltán, a megyei FVM-hivatal vezető falugazdásza.
A fagy az almát, a körtét, a besztercei és a késői fajtákat fehérbimbóban vagy kezdő virágzásban, az őszibarackot és a korai szilvákat teljes virágzásban, míg a kajszit elvirágzott állapotban találta. A gyors tájékozódás után a szakértők kevés kivétellel százszázalékos fagykárt jelentettek, s az előző öt év termésátlaga, valamint a tavalyi értékesítési átlagár alapján 9 milliárd 648 millió forintra becsülik a gyümölcsösökben keletkezett kárt.
Az ország legnagyobb – 350 hektár területű és húsz fajtával foglalkozó – körteültetvényének tulajdonosa, a nagykanizsai Gyümölcskert Rt. gazdasági vészhelyzetbe került – jelezte a helyzet súlyosságát Sipos Gyula igazgató. Mint elmondta, a társaság vesztesége a sorozatos fagyok nyomán 90-95 százalékos, ami a cégnek tulajdonképpen nullaforintos idei bevételt jelent. A bevételkiesés már csak azért is kritikus lehet, mert a Gyümölcskert Rt.-nek már tavaly is 480 millió forint volt a fagykára. Erre az évre pedig már egyetlen biztosító sem volt hajlandó tavaszi fagykárbiztosítást kötni – árulta el az igazgató, hozzátéve: ha jövő ősszel jó is lesz a termés, a mostani elfagyások miatt másfél évig semmilyen bevétele nem lesz a társaságnak, ezért a 120 dolgozóból várhatóan 80-100-tól egy időre meg kell válniuk.
A megyei földművelésügyi hivatalok szakemberei május tizedikéig állapítják meg a fagykárok által okozott tényleges terméskiesést – tájékoztatta a nyilvánosságot Vonza András földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter. A tárca vezetője ugyan nem tudta pontosan megmondani, mennyit fordítanak majd a gazdák kárpótlására, ugyanakkor jelezte, hogy a szükséges pénz rendelkezésre áll, mert az összeg egy részét a tárca költségvetéséből csoportosítják át, másik részét pedig a kormány biztosítja.
A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium falugazdász-hálózata természetesen felmérte az áprilisi fagykárokat, a tárca szakemberei végleges adatokat azonban csak május 10-re ígérnek. Mindamellett a Magyar Agrárkamara is elkészítette számításait, s a szervezet csak a gyümölcsösökben 65-70 milliárdos bevételkiesést feltételez.
Keddi ülésén a kormány is foglalkozott a rendkívüli fagykárokkal. Borókai Gábor kormányszóvivő elmondta: várhatóan több milliárd forintos támogatás áll azon gazdák rendelkezésére, akiknek gyümölcsöseiben, szőlőiben az április eleji fagyok komoly károkat okoztak. A kormány azonban csak a májusi, végleges felmérés után dönt arról, hogy pontosan mekkora előleget is kapnak azok a gazdák, akiknek ötvenszázalékosnál nagyobb terméskieséssel kell szembenézniük. Ez az összeg egyébként tavaly is közel egymilliárd forintot tett ki.
Ám a segítség soha nem lehet akkora, hogy minden veszteséget orvosoljon. S ezt itt, ahogy megyünk kifelé a határba, lehet leginkább megérteni. A szél szétkergeti a felhőket, de nemsokára újakat, sötétebbeket görget a dombság fölé; csapkodni kezd az eső.
– Sokan éltek ezen a vidéken is a családi vállalkozás lehetőségével, és élnének továbbra is. Az itteniek nem adják el a földet – mutat a tájra a falugazdász.
Intenzív művelésű, sűrűn ültetett gyümölcsösbe érünk.
– Kész, totál fekete – mondja Varga Attila mezőgazdász, és elmorzsolja az imént leszakított almavirágot; a bibe, aminek a szirmok közt zöldnek, duzzadónak kellene lennie, megfeketedett. A férfi ujjai közül szálló fekete port elkapja a szél, odavágja a fák közé. Pete Domokosné agronómus motoron, gumicsizmában érkezik; a gyümölcsös őrszemélyzete, két vágtázó, németjuhász-gyanús kutya követi. Szecskázógép döcög körbe a türelmesen várakozó fasorok közt, aprítja a lepotyogott gallyakat. Az Agrosansz Kft. mezőgazdászai, éppúgy, mint a munkások, szinte kint élnek a gyümölcsösben. Hűvös van, mondom. Hideg van, válaszolják aggódó hangon, toporogva.
Az Agrosansz kilencvennyolc hektáron, kilenc emberrel dolgozik. Van munka bőven; kevesebb, mint tíz százaléka maradt meg a virágoknak, legalább ezt meg kellene menteni. A katasztrófa óta szinte óránként nézik a hőmérőt, figyelik a megyei növényvédelmi szolgálat jelentéseit. Egy hosszú távú agrometeorológiai előrejelzés szerint huszadika körül újabb fagyhullám jöhet. Nem jöhet, ne jöjjön, rázzák fejüket a mezőgazdászok.
– Pár hete még azt mondtuk: csodálatos lesz, emberek, a tavalyi kár is bőven megtérül. Látta volna, milyen gyönyörű volt – mutat körbe Varga Attila.
– Piros bimbós állapotban voltak a virágok, tömve az összes fa, amíg a szem ellát, sorban, vigyázzban, végig a dombokon, minden kertben. Extra termés, extra termés, mindenki erről beszélt. Amikor jött a fagy, az embereink fel akarták venni vele a harcot, szalmabálákat hozni, elfüstöltetni a sorok között; ez egy ősi módszer. Néhány sornál talán beválik, de itt? Az a kis meleg fölszáll, kifújja a szél a gyümölcsösből, a fagy meg ereszkedik lefelé, van utánpótlása, szétterpeszkedik, beborít mindent. Azt mondták az emberek, nem kell fizetés, kijönnek, füstölnek, csak mentsük meg a virágokat.
Azon az éjjelen a baki gazdák nem aludtak, csak nézték a hőmérőt. Mínusz három. Mínusz öt. Istenem, lejjebb már ne menjen. Mínusz hét. És virradatkor ott álltak mind a gyümölcsösökben, komor arccal morzsolgatták a virágokat, szállt a fekete por az ujjaik közül. És kérdezgették egymástól: mi lesz? És kérdezgették ugyanezt a falugazdásztól, akinek reggeltől estig csöngött a telefonja.
– Most reménykednek és várnak – mondja Mizikné, és megfog egy ágat, olyan óvó mozdulattal, mintha a virágok feléledhetnének a kézmelegtől.