MMS a távolból

Mindjárt – de talán még az idén biztosan – képesek leszünk arra, hogy rádiótelefonunkról néhány gombnyomással (fény)képet küldjünk másoknak. De vajon megtehetjük-e ezt majd külföldről is? Másképpen feltéve a kérdést, hogy is áll a világ a GPRS-barangolással, a csomagkapcsolt rádiótelefonos adatátvitel nemzetközivé tételével, hiszen a multimédia üzenetek elfogadható sebességgel csak GPRS-kapcsolaton keresztül küldhetők, fogadhatók. Elvben jól áll. Már vannak hálózatok. amelyek előfizetői más országokban is tudnak mobilinternetezni. A Deutsche Telekom, a Matáv többségi tulajdonosa — közvetve a Westelé is — bejelentette, hogy még az idén ők is megvalósítják ezt a T?Mobile-társaságok — Németország, Ausztria, USA, Csehország, Anglia — előfizetői számára.
Amikor azt vizsgáljuk, hogyan alakulhatnak egy GPRS-előfizető kapcsolatai, rögtön kiderül, hogy a szabványok megkülönböztetnek két, nem egészen egyforma elbánást igénylő használatot. Az egyik, amikor két GPRS-telefon között jön létre közvetlen kapcsolat, a másik — egyelőre ez a jellemzőbb —, amikor a készülék egy GPRS-kiszolgálót ér el, azzal kommunikál. Így valósul meg a MMS-közvetítés is, fogadással, tárolással, és amikor arra alkalom nyílik, kézbesítéssel. Magára a GPRS-roaming megvalósítására több megoldás kínálkozik, például a két telefontársaság kapcsolatot tarthat egymással közvetlenül, bérelt adatátviteli vonalon keresztül, de van internetes — ISP — roaming is, amikor az előfizető a fogadó mobiltelefon-hálózatból kilép az internetre vagy más IP-s hálózatra. A távközlés hagyományaihoz azonban legjobban az a szabványos megoldás látszik illeni, amely a mobiltelefon-társaságok között teszi lehetővé a GPRS adatcsomagok átadását. Ez a GPRS Roaming Exchange (vagy GRX) szolgáltatás igénybevétele. A GRX mobiloperátorok GPRS-hálózatát kapcsolja egymáshoz. A GRX teszi lehetővé, hogy külföldön is mindig vonalban tudjunk maradni, hozzáférjünk az internet, a WAP és egyéb GPRS-szolgáltatásokhoz. A GRX különösen fontos azokhoz az IP-s, GPRS-szolgáltatásokhoz, amelyek nem is az interneten keresztül zajlanak. Ilyen például a már említett MMS-kezelés, amihez az előfizető készülékének a világ bármely pontjáról a honi MMS-kiszolgálóval kell tudni kapcsolatot teremteni. De ezen a kapcsolaton érhető el külföldről az a szolgáltatás is, amikor egy vállalat belső hálózatát a munkatársak közvetlenül, a mobiloperátorral kialakított bérelt vonalat használva érik el a mobiltelefonjukról vagy a mobiltelefon PC-kártyával ellátott noteszgépükről. A GRX tehát egy különleges útválasztó, amely egyrészt az egyik mobiloperátor hálózatából a másikba irányuló GPRS-üzeneteket — ma még elsősorban az MMS-eket, később majd sok minden más, adatátvitelen alapuló szolgáltatás üzeneteit is — fogadja és továbbítja, másrészt a telefontársaság által idegennek minősített GPRS-készülék bejelentkezését is eljuttatja a honi operátornak, hogy aztán a készülék igénybe tudja venni a GPRS adatátviteles szolgáltatásokat. A szabványok, amelyek a GRX működését, a vele való kapcsolatot szabályozzák, már évek óta készen vannak, sőt az első kapcsolások is már évekkel ezelőtt megtörténtek. Mûködő GRX-központok is vannak, és Amszterdamban már GRX-szolgáltatók tudnak egymással kapcsolatba lépni, átadni egymásnak adatcsomagokat. Alapszinten ugyanaz történik egy GRX-ben, mint például a Budapest Internet Exchange-ben, a BIX-ben, amelyen keresztül a magyarországi internetszolgáltatók adják át az általuk gondozott internet címtartományokból induló kéréseket-válaszokat annak, akinek címezték.
Amikor az ember bekapcsolódik az internetre, azt egy telefonmodemes, kábeltévés, ADSL-, rádiós, bérelt vonali kapcsolattal teszi, egyetlen internetszolgáltatóhoz, amely természetesen benne van az internethálóban. Máshoz nem is tudunk bejelentkezni, mert oda nincs azonosítónk, jelszavunk. A rádiótelefonnál is ez a helyzet, a rendszer először azonosítja a készüléket — alkalmasint ugyanazzal az azonosítóval, amellyel mint telefont szokta —, majd ellenőrzi, hogy van-e hozzá GPRS-szerződés, és ha van, akkor már lehet is internetezni, WAP-olni. A GPRS-azonosítás több folyamatból áll. Először a helyi hálózat azonosítja a szokásos GSM-paraméterekkel a SIM-kártyát és a készüléket, majd — ha szükséges — a második lépésben az internetszolgáltató, a vállalat vagy a mobiltelefon-társaság is végrehajt egy azonosítást aszerint, hogy az előfizető hova akar csatlakozni. Sőt, ahogy ki fognak alakulni a kifinomult szolgáltatások, a további felkeresett kiszolgálók — WAP-átjáró, MMS-kiszolgáló, ?alkalmazások — is végrehajthatnak azonosításokat.
Amit a barangolásnál meg kell oldani, bárhol legyen is a készülék a világban, bárhol fogadják a bejelentkezését, az az idegen telefon azonosítójának és a számlázási adatoknak az eljuttatása a honi GPRS-kiszolgálóhoz, és a gondoskodás arról, hogy ne vesszenek el a már egyeztetett azonosító adatok, ha a készülék mozgás közben cellát vált, átjelentkezik egy másik bázisállomásra. A kapcsolat felállítása és fenntartása mellett természetesen szükség szerint a megfelelő helyre kell eljuttatni az adatcsomagokat, amelyeket az előfizető indít, illetve fogadni kell a neki érkezőket.
Idén április elején indította be a GRX-et Kelet-Ázsiában a kaliforniai Aicent, ügyfelének tudva több mint egy tucat helyi mobiloperátort, amelyeknek összesítve közel százharmincötmillió előfizetőjük van. Az Aicent sokféle szolgáltatást nyújt a mobiltársaságoknak, illetve azok előfizetőinek. Van például mobil üzenetkezelő szolgáltatása, amely PC-n feladott szöveget továbbít a rádiótelefonra. Ezzel tartalomszolgáltatók tudnak elérni egyszerre akárhány előfizetőt a maguk információival. Az Aicent Mobile Office Services pedig biztonságos hozzáférést kínál kívülről a vállalati belső hálózathoz, bármilyen — köztük mobil — távoli eszközről.
Egy GRX több mobiltelefon-társaságot szolgál ki, de ahhoz, hogy az internethez hasonlóan globális legyen a GPRS-hálózat, a GRX-ek között is szükség van az üzenetek továbbítására. Például ahhoz, hogy multimédia üzenetet, MMS-t küldhessen a világban bárki bárhonnan bárkinek bárhova. Tavaly július óta van üzemben a GPRS barangoló hálózatok között közvetítő első GRX Peering csomagirányító. Az útválasztót az Amsterdam Internet Exchange (AMS-IX) üzemelteti. Beindításában az akkor már bejegyzett GRX-szolgáltatók közül tizenhét — Aicent, Belgacom, Cable & Wireless, Carrier, Comfone/Infonet, Deutsche Telekom, Ebone, Energis, France Telecom, Global Crossing, KPNQwest, Sonera/Equant, Telecom Italia, Telenor, Telia, Telecommunications Services Inc., WorldCom — vett részt. A GSM-barangolás lassú araszolgatása — az, hogy az operátorok egyenként jelentették be: itt is, ott is elfogadják az előfizetőiket — azért volt, mert egymás között kellett páronként megegyezniük, míg végre kialakultak a közvetítő központok. Az, hogy a GPRS-barangolás elősegítésére felállnak elsődleges GRX közvetítő központok, és az, hogy már jó előre beindult az őket összefogni képes peering szolgáltatás is, azt eredményezi, hogy mire beindult az MMS-szolgáltatás például a Westel hálózatán (2002. április 19.), addigra már nem gond, ha valaki külföldi kirándulása képeivel akar borsot törni itthon helyette is helytálló munkatársai orra alá.
Az Amsterdam Internet Exchange (AMS-IX) százhúsz taggal a legnagyobb független internet útválasztó központ Európában. A tagok rajta keresztül továbbítják egymásnak a másik által kiszolgált tartományokba, domainekbe küldött IP adatcsomagokat. A megállapodás, melynek alapján a GRX Peering szolgáltatás megindult, érvényes az UMTS-re is, a technika pedig jól méretezhető, követni fogja tudni a GPRS-es üzenetváltások számának gyors felfutását.
Nagy piackutatók előrejelzése szerint alig három év alatt, 2004-re a rádiótelefon-használat közel fele adatátvitel lesz. 2005-ben már az előfizetők negyven—hetven százaléka fog használni mobilinternet-szolgáltatásokat, de az összadatforgalomnak mindössze tíz százalékát adja majd a barangolás. Mégis fontos, mert nyilvánvalóan a hónapról hónapra nagy számlát produkáló, sokat utazó emberek lesznek az első nagyfelhasználók.
***
VILÁGPREMIER: MMS A WESTEL HÁLÓZATÁN
Magyarországon indított mobiltelefon-társaság a világon először nyilvános multimédia message küldő szolgáltatást. Az Ericsson és a Westel mérnökeinek több hónapig tartó megfeszített munkájának eredményeképpen sikerült túljutni a rendszer gyermekbetegségein, és megnyitni a MMS-kiszolgálót a nagyközönség előtt. Magyarországi mobil-előfizetők mostantól mindenféle képet, beszédet, zenét tartalmazó MMS-t küldhetnek és fogadhatnak — ha van hozzá való készülékük.
Sugár András, a Westel vezérigazgatója szerint a MMS használatának elérhetővé tétele tömegméretekben az iparág egésze számára hatalmas előrelépés. Szerinte a szolgáltatás beindítása megfelel a Westel ama küldetésének, hogy az embereket minél közelebb hozza egymáshoz. Miután a telefontársaságok várakozása szerint a mobilszolgáltatások közül a következő években az MMS növekszik majd a legnagyobb mértékben, mivel könnyen elérhető, hogy az előfizetők a rövid szöveges üzenet, az SMS természetes továbbfejlesztésének tekintsék.
Ingvar Larsson, az Ericsson alelnöke és a szolgáltatási hálózatokkal és alkalmazásokkal foglalkozó részlegének vezérigazgatója a MMS számára előnyösnek tartja, hogy Magyarországon az internethasználat és a számítógép elterjedtsége viszonylag alacsony, jelentős mértékben tért hódított viszont a rádiótelefon, és használatában az SMS. A világelsőséghez pedig jelentős innovációs tevékenysége és lendülete révén tökéletes partnernek bizonyult az Ericsson számára a Westel. Az MMS e pillanatban legjobban a SonyEricsson T68i mobiltelefonjával és a hozzá csatlakoztatható CommuniCam II TM fényképezőgéppel használható — a piacon kapható készülékek közül pillanatnyilag egyedül a T68i képes az MMS kezelésére.