Igen nagy és különböző az Európai Unióban található gazdaságok száma, ezért elemzésük és besorolásuk megkönnyítése érdekében egy megfelelő közösségi osztályozást alkalmaznak. Az egységes osztályozási rendszert (gazdaság tipológia) 1978-ban fogadták el, amely akkor két szempontot vett figyelembe: a gazdálkodás típusát (termelési szerkezetét) és ökonómiai méretét. A gazdasági (ökonómiai) méret meghatározására kidolgozták a Standard Fedezeti Hozzájárulás (SFH) mutatót, amely a legjobban képes kifejezni az adott üzemméretek potenciális jövedelemtermelő képességét.
Az üzemméret jellemzésére az unióban az SFH-mutató felhasználásával bevezették az Európai Méretegység (EUME) mutatót. Jelenleg 1 EUME=1200 euró SFH, vagyis körülbelül 300 000 forint SFH. Az EU-ban ennek meghatározására tíz termőterület-kategóriát állítottak fel, amelyek meghatározásánál egyrészt a rentábilis üzemméretet, másrészt a lefedettség követelményét vették figyelembe. Ez utóbbi követelmény az EU jogszabálya szerint azt jelenti, hogy a megfigyelés körébe vont gazdaságok fedjék le a termelés, a földhasználat és a foglalkoztatottak számának mintegy 90 százalékát.
Minél fejlettebb egy mezőgazdaság, annál magasabban állapíthatja meg a megfigyelésbe vont üzemek alsó ökonómiai mérethatárát. Más megfogalmazásban ez azt is jelenti, hogy a fejlettebb mezőgazdaságú országok ilyen magas alsó ökonómiai mérethatáron is elérik a szükséges lefedettséget, és nem figyelik meg az ennél alacsonyabb ökonómiai méretű, vélhetően nagyszámú, de az árutermelésben részt nem vevő gazdaságokat, hiszen ezekre az agrárpolitikai döntések megalapozásához nincsen szükség.
Az előzőekben ismertetett rendszert – regionális szempontokat is figyelembe véve – 1985. június 7-én módosították. Ma az unióban bevezetett tipológia célja, hogy olyan eszközt biztosítson az agrárpolitika és a piacszabályozás számára, amely lehetővé teszi a gazdaságok helyzetelemzését gazdasági kritériumok alapján, valamint a gazdaságok helyzetének összehasonlítását a különféle tipológiai osztályok, a tagállamok vagy tagállam régiói és különböző időszakok között.
Noha a naturális mutatók, mint például a terület, alkalmatlanok az üzemek ökonómiai méretének mérésére, a gazdaságok mérete és az általuk hasznosított terület egyenes arányban van egymással. Az EU 15-ök esetében a gazdaságok felső 20 hektár fölötti méretkategóriája az összes gazdaság 20 százalékát teszik ki, és az összes mezőgazdasági terület 81 százalékát hasznosítja. Az EU 15-ök mezőgazdasági üzemeinek 10 százaléka állítja elő az SFH, vagyis a hozzáadott érték 63,3 százalékát. Ez a nagymértékű koncentrációt, illetve a nagyobb ökonómiai méretű gazdaságok lényegesen nagyobb jövedelemtermelő képességét mutatja.
Magyarországon a legutóbbi teljes körű gazdaságszerkezeti összeírásra (Általános Mezőgazdasági Összeírás: ÁMÖ) 2000-ben került sor. Az ÁMÖ nagyjából 960 ezer egyéni gazdaságot írt össze, amelyet helyesebb nem gazdaságnak, hanem statisztikai megfigyelési egységnek nevezni. Az összeírásból kiderül, hogy az összes termőterület mintegy felét művelő egyéni gazdaságok közül a 10 hektár fölötti kategóriába – az összes statisztikai megfigyelési egység 5,2 százalékába – tartozók hasznosítják az egyéni gazdaságok által művelt mezőgazdasági terület 66 százalékát. Az ÁMÖ 8500 mezőgazdasági gazdasági szervezetet írt össze, amelyek az összes termőterület másik felét hasznosítják.
Az összeírást végző Központi Statisztikai Hivatal (KSH) is megkísérelte az egyéni gazdaságok ökonómiai üzemméretét és szerkezetét megállapítani, amelyre az egy gazdaságra jutó mezőgazdasági termelési érték mutatót használták. E szerint az egyéni gazdaságokat három csoportra oszthatjuk. Az első csoportba tartozók csak önfogyasztásra termelnek, a második csoport átmenetet képez a saját fogyasztás és az árutermelési vállalkozás között. A harmadik csoportot azok a mezőgazdasági termelők alkotják, akik főhivatásként, megfelelő ökonómiai méretben, mezőgazdasági árutermeléssel foglalkoznak. Számuk mintegy 95-100 ezerre tehető, és ez 10 százalékot képvisel az ÁMÖ összes megfigyelt egyéni gazdaságából. Ez a csoport állítja elő az egyéni gazdaságok mezőgazdasági termelési értékének 63,8 százalékát. Ez megegyezik a társas gazdaságok nélkül az EU hasonló adatával!
Pontosabb képet nyújtanak az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet (AKII) kutatásai, amelyek már több éve az SFH-mérésen alapuló számítások segítségével vezeti le a gazdaság-osztályozási rendszert. Az AKII az ÁMÖ-összeírás során regisztrált egyéni gazdaságokat az EU-hoz hasonlóan tíz méretkategóriába sorolta. A másodiktól a tizedik méretkategóriába tartozó üzemek száma 10 százaléka az összes üzemnek, de ez a csoport állítja elő az SHF 77 százalékát. Ez az adat azért érdekes, mert az EU üzemszerkezetében is dominálnak a nagyobb ökonómiai méretű gazdaságok, ezért félrevezető lehet állandóan a területi adatokra hivatkozni, miszerint az EU 15-ök átlag birtokmérete 19 hektár.
A magyar földhasználat szerinti üzemszerkezet – különösen az ökonómiai mutatók alapján osztályozva a gazdaságokat – az EU struktúrájához nagyon közeli képet mutat. Ha a társas gazdaságokat is figyelembe vesszük, Magyarország üzemszerkezete jobb, korszerűbb, mint az Európai Unióé. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy nem igaz, nem helytálló az EU legutóbbi, a támogatási mértékekre vonatkozó javaslatának indoklása, a szerkezetátalakítás szükségességére való állandó hivatkozás. A tanulmány szerzői szerint ezért a csatlakozásig tartó időszakban a magyar agrárpolitikának a felső harmad gazdálkodóira kell koncentrálniuk, és erőteljesen növelni kell az árutermelő üzemek jövedelemtermelő képességét. Külön stratégiát kell kidolgozni az átmeneti csoportba tartozók egy részének megerősítésére és valódi business farmmá történő feljavítására.
A közös agrárpolitika köréből kikerülő önellátó üzemek jövőképét ki kell dolgozni, és részben agrárpolitikai, de nagyobb részben más, vidék- és szociális politikai eszközökkel kell biztosítani életlehetőségeiket, hosszú távú fennmaradásukat, illetve alkalmazkodásukat a mezőgazdaság és a vidék megváltozó helyzetéhez, a nemzetgazdaságban (az EU-ban) betöltött új szerepéhez. Ezzel kapcsolatban agrárpolitikusaink rendkívül fontos feladata tisztázni az unió szakértőivel, hogy e legkisebb méretkategóriába tartozó háztartások túlnyomó többsége nem válik agrártámogatási alanynyá a csatlakozás után.
*
A gazdaság meghatározása az ENSZ FAO alapján: A mezőgazdasági gazdaság a mezőgazdasági termelés olyan gazdálkodási egysége, amely egységes vezetés alatt működik, ide értve minden élő állatot és minden olyan földterületet, amelyet részben vagy teljesen a mezőgazdasági termelés céljaira használnak, tekintet nélkül ennek jogcímére, jogi formájára vagy méretére. Az egységes vezetést végezheti egy egyén, egy háztartás, két vagy több egyén vagy háztartás közösen, egy klán vagy törzs, illetve egy jogi személy, amely lehet egy gazdasági társaság, egy szövetkezet vagy egy kormányszerv. A gazdaság földterülete állhat egy vagy több parcellából, amelyek egy vagy több területen, illetve területi vagy igazgatási körzetben helyezkedhetnek el, feltéve, hogy a parcellákon a gazdaság ugyanazon termelési eszközöket – úgymint munkaerő, gazdasági épületek, gépek, igavonó állatok – használja.
***
Lengyelország aggódik. A Magyarország és az Európai Unió közötti agrárkereskedelmi kedvezmények kölcsönös bővítéséről létrejött megállapodás gyengíti a lengyel exportőrök helyzetét az uniós piacon – írta a Gazeta Wyborcza című lengyel napilap brüsszeli tudósítója. A lengyel újság hétvégi számában megjelent írás szerzője szerint Magyarország ugyan jelentős agrárkereskedelmi partnere az EU-nak, de az Európai Bizottság nem titkolja, hogy a legnagyobb térségbeli piac, a lengyel a legfontosabb számára. A Lengyelországgal folyó tárgyalások viszont döcögve haladnak, mert Varsó az EU-tagsági feltételekre vonatkozó előrelépéstől teszi függővé a liberalizálást. Ezt a legutóbbi brüsszeli tárgyalási forduló is megerősítette – írta a lap. Jerzy Plewa mezőgazdasági miniszterhelyettes közölte ugyanis, hogy Lengyelország csak akkor hajlandó megnyitni piacát az EU-ból származó rizs, bor, citromfélék vagy bárányhús előtt, ha cserébe jobb feltételeket kap saját tejtermékei, zöldség- és gyümölcsféleségei és borjúhúsexportja számára. A liberalizáció útjában álló legnagyobb akadályt a gabona jelenti. A lengyel mezőgazdasági tárca szerint ezen a területen még a vámok fokozatos csökkentése is azzal fenyeget, hogy az uniós gabona elönti a hazai piacot – jelentette az MTI.
***
Az EU ökonómiai üzemszerkezete 1998–99. évi adatok alapján
Mérete Száma (db) Átlagos Bruttó Nettó
(EUME) területe (ha) termékkibocsátás hozzáadott
(millió Ft) érték (millió Ft)
2,4 millió Ft 741 577 7,71 2,950 1,875
2,4–4,8 millió Ft 745 426 18,52 5,950 3,325
4,8–12,0 millió Ft 819 723 36,35 12,675 6,125
12,0–30,0 millió Ft 517 159 69,77 29,400 12,100
30,0 millió Ft 184 083 141,71 85,575 35,150
Forrás: Agriculture in the European Union 2001, European Commission
ICC
Az Egyesült Államok újabb csapást mért a Nemzetközi Büntetőbíróságra
