A veszprémi állatkert hírét első igazgatója, Kasza László alapozta meg, aki a festői környezetben fekvő Fejes-völgybe – amely a legenda szerint arról kapta a nevét, hogy itt fejeztette le István király Koppány vezért – az 1958-as alapítást követően izgalmas, látványos vadasparkot varázsolt. Messze földről érkeztek a látogatók, hogy személyesen ismerkedjenek meg Böbével, a tehetséges csimpánzzal, hogy lássák a szinte szabadon lévő ragadozó madarakat, sétáljanak a rejtelmes sziklák között, menjenek egy kört a barlangi kisvasúttal, s végül piknikeljenek a viadukt lábánál, a Séd partján. Sigmond István, az állatkert mai igazgatója viszont azt mondja, feljelentenék az állatvédők, ha ülőfára kötné a madarakat, mint elődje tette. Hiába, változott a világ, más lett a szemlélet. A veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark ma nem tartozik a legkorszerűbbek közé, de erről nem sokat tehetnek az intézmény egymást követő vezetői. A fejlesztés igénye mindig élt, csak a lehetőségek voltak korlátozottak.
Magyarországon ma – a budakeszi vadasparkot is beszámítva – tizenegy állatkert működik. Látogatóik száma évente 2,3–2,4 millió. E tömeg fele a fővárosi állatkertbe megy, a másik fele a tíz vidékit választja. Van olyan vidéki vadaspark, amelyre évente csak negyven-ötvenezren kíváncsiak, s van, amelyet kétszáz-kétszázötvenezren is megnéznek. A veszprémi állatkert a statisztika szerint a harmadik leglátogatottabb az országban, míg állatállománya (százhúsz faj négyszázötven példánya) a középmezőnybe tartozik. Idegenforgalmi szezonban sok külföldi keresi fel, s velük bizony nehéz elfogadtatni, hogy gyönyörű ugyan a hely, de a tartási körülmények messze elmaradnak az európai színvonaltól. Sigmond István, aki tizenegy esztendeje vezeti az intézményt, úgy véli, hogy a sziklás környezet áldás és átok egyszerre. Ilyen terepviszonyok között nehéz és drága bármiféle építkezés. A látványosság, az erdő és a völgy viszont feledteti a látogatókkal a gyenge pontokat.
Arról faggatom, mikor lehetne eljutni Veszprémben is az ideális állapothoz. Sigmond szerint bármekkora vitákat váltott is ki egyes előírásaival a Környezetvédelmi Minisztérium által elkészített állatkerti rendelet, a kötelezettség mindig kisebb, mint az ideális állapot. A veszprémi szakembergárda által 1993-ban kidolgozott rekonstrukciós program, amely még a rendelet ismerete nélkül született, elképzeléseiben és terveiben már megelőlegezte a szükséges változásokat. Ebben megfogalmazták, hogy olyan állattartó helyekre van szükség, amelyek megfelelnek az egyes fajok természetes viselkedési és életmódjának, s amelyekben az emberi jelenlét csak a napi tennivalók idején – etetés, takarítás, egészségügyi ellátás – szükséges. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne foglalkoznának az állatokkal, csakhogy a foglalkozás nem direkt szórakoztatást jelentene, hanem olyan berendezések kiépítését, amelyek között az állat maga találja meg az elfoglaltságát. Az igazgató példaként említi, hogy azoknak a fajoknak, amelyek keresik a napi élelmüket, erre lehetőséget kell biztosítani, tehát a gondozók nem eléjük teszik, hanem elrejtik a táplálékot. Vagy a nagymacskáknak magasra kötik a húst, hadd tornázzanak, ugráljanak érte. Ez az állatok és a látogatók érdekét egyaránt szolgálja. A látogató mozgó, tevékeny állatot „kap a pénzéért”, és nem kezdi el piszkálni a vadat. A tapasztalat szerint ugyanis bizonyos emberek kényszert éreznek az állatkertben arra, hogy vegzálják, zavarják a békés, pihenő állatokat.
A legnagyobb vitákat a tavaly februárban megjelent állatkerti rendelet körül az váltotta ki, hogy a jogalkotók részletesen előírták, melyik fajt mekkora ketrecben, kifutóban kell tartani. Az állatkertek vezetői akkor úgy vélték, irreális elvárásokat támasztanak a parkokkal szemben. Éppen Sigmond István vetette fel, hogy előfordulhat, el kell pusztítaniuk egy-egy nagyobb állatukat, amennyiben nem tudják biztosítani nekik határidőre a megfelelő négyzet- és légköbmétert. Mindezek után konstruktív együttműködés kezdődött a Természetvédelmi Hivatal és az Magyar Állatkertek Szövetsége között a rendelet felülvizsgálatáról, és a jelek szerint meg is születik a megegyezés. A szakma is egyre határozottabban fogalmazza meg ugyanis azokat a feladatokat, amelyek jóval meghaladják az állatbemutatást és az ismeretterjesztést. Az állatkertek természetmegőrzési világstratégiája című szakmai kiadvány megfogalmazása szerint: „Földünk biológiai rendszereinek megóvása az emberiség egyik legnagyobb kihívása. Éppen ezért a természetmegőrzés szolgálatát az állatkertek központi feladatának kell tekinteni.” E kiadvány három pontban írja le, hogyan járulhatnak hozzá az állatkertek a stratégiai célok megvalósításához: a kipusztulás veszélyével fenyegetett fajok és természetes ökoszisztémák támogatásával, a környezetvédelmi ismeretek terjesztésével, valamint a köz- és politikai élet figyelmének ébrentartásával.
Az állatkertek vezetői tehát meghallva az új idők szavát, maguktól is nekikezdtek a változtatásnak. Így kaphatott Suzy, a veszprémi állatkert kedvenc elefántja másfél esztendeje hatvan négyzetméteres kifutója helyett ötszáz négyzetméterest. És rendben vannak már Veszprémben a farkasok, az antilopok, a hiúzok és részben a madarak is. Az idén megépül a medvék új bemutatóterülete, felújítják a madárházat, benépesítik az Afrika-kifutót. A következő években a főemlősök és a nagymacskák kerülnek sorra, ezzel párhuzamosan átrendeznek több kifutót is, felszámolják a még meglévő ketreceket. De bármilyen jól hatna, bármily kézenfekvőnek látszana például a Fejes-völgy szikláira zergéket és más hegyi állatokat telepíteni, szembe kellene nézni azzal a következménnyel, hogy a kedves négylábúak kiábrándítóan csupaszra pusztítanák a kőrengeteget. Hiába terveznék Veszprémben azt is, hogy az elefántot és a nagyvadakat széles árokkal elválasztott, tágas kifutókba helyezik, ha a völgyben erre nincsen hely és mód. És jó lenne ugyan oldani a ragadozók ketrecsorát más állatfajokéval, de nem illő zsákmányolót és zsákmányállatot egymáshoz közel tenni, mert állandósulna a stressz. Az arányokat, a mértékeket és a lehetőségeket tehát jól meg kell gondolni.
A vadasparkok feladata lett az is, hogy küzdjenek a gyorsuló kipusztulási folyamat ellen, a lehető legnagyobb genetikai változatosságban biztosítsák egyes fajok fenntartását. Ennek érdekében nemzetközi törzskönyvezési hálózat működik. Az állatkertek szép számmal őriznek, nevelnek a természetből kiveszett fajokat, amelyeknek szaporulatát megpróbálják viszszatelepíteni a szabadba, vagy a megmaradt populáció dúsítására használják fel.
Bár nincsenek közöttük nagy távolságok, és kiválóak a kapcsolataik is, a tizenegy magyar állatkert az alapítása óta eltelt harminc-negyven évben különbözőképpen fejlődött. Közép-Európában a hagyományos állattartás szokásai régiónként különbözőek, és ezek a szemléletbeli különbségek tükröződnek az állatkerteken is, mondja Sigmond István. A veszprémi hajdan a menazséria típusú, bemutató fajtába tartozott, és ettől nem könnyű megszabadulni egyik pillanatról a másikra. A kiépítés 1972–75-ig tartott, az azt követő másfél évtizedben nem történt más, csak szinten tartás, görcsös kapaszkodás, hogy ne kelljen az állatállományt leépíteni. A nyolcvanas–kilencvenes években a magyar vadasparkok azon vetélkedtek, hogy melyiküknek van többfajta állata. Veszprémben 1993-ban jutottak arra a felismerésre, hogy elegendő százhúsz-százharminc faj bemutatása, az már biztosítja a látogatók számára a változatosságot. Az apró ketreceket akkor elbontották, s tervbe vették a bővítést is. Ám nehézségeket okoz, hogy az állatokat csak úgy lehet a környező területekre kitelepíteni, hogy közben nem szabad károsodniuk a természeti értékeknek. A terjeszkedés már megkezdődött, de korántsem jutott el az ideális állapotig. Ehhez főként a pénz hiányzott az utóbbi években.
A város által nyújtott támogatás nagyon ingadozó volt, emiatt tervezni sem lehetett, mondja Sigmond István. A Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark tavaly január 1-jétől a városi önkormányzat döntő tulajdonával közhasznú társasággá alakult. Ez annyit jelent, hogy bár az éves támogatásuk kisebb lett, mint azt az igazgató remélte, de mégiscsak kiszámítható, előre tudható. A megállapodás szerint évente 37,2 millió forintot kapnak, amely inflációkövető juttatás. Ennyit tesz hozzá Veszprém az állatkert százmillió forintos éves költségvetéséhez. A többit maguknak kell megtermelniük jegyárakból, bérleti díjakból, vállalkozásból. Ha sikerülne saját kezelésbe venniük azokat a szolgáltatásokat, amelyek jelenleg az állatkertnek köszönhetően prosperálnak, de csak szerény bérleti díjat fizetnek a nyereségükből, ha a látogatók által sörre, csokira, képeslapra elköltött pénzt vissza lehetne forgatni a közhasznú társaságba, még nyereséges is lehetne a vállalkozás.
Évi negyvenmillió forint támogatás mellett kell ellátni négyszázötven állatot, kifizetni harminchárom embert, s még előre is lépni, építkezni, hogy megfeleljenek a törvény és a látogatók elvárásainak. Sigmond István szerint azonban fontos a városnak az állatkert, ezért soha fel sem merült a bezárás gondolata. Tavaly nyár óta például adományok sokasága érkezett az állatkert alapítványának a számlájára, mert éppen szükség volt segítségre. Az így befolyt pénzből biztosították azt a pályázati önrészt, amelynek köszönhetően húszmillió forintot fordíthatnak fejlesztésekre a Regionális Területfejlesztési Tanács jóvoltából. S ezt egészíti ki az idén a városi önkormányzat további tízmillióval. Így még arra is van esély, hogy európai szintű parkot építsenek, csak a későbbi években is rá kellene szánni évente tíz-harminc millió forinttal többet. Az állatkerti szakma és a minisztérium együttműködésének eredményeként várhatóan 2003-ról 2005-re halasztják az állatkerti rendelet végrehajtási határidejét. Erre az időpontra, ha évente meglesz a fejlesztéshez szükséges pénz, Veszprémben is sikerül átformálni az állatkert képét. És ez nemcsak az állatvédőknek és a látogatóknak lenne fontos!
***
Néhány veszélyeztetett faj világállományának és gyarapodásának adatai 1999-ben
Faj Állatkerti állomány Vadon született Állatkertben született
Pödröttszarvú kecske 82 0 25
Addax-antilop 583 0 83
Szibériai tigris 259 0 20
Szumátrai tigris 130 1 5
Orangután 268 3 9
Gorilla 701 13 33
Forrás: www.zoobudapest.com
origo.hu
Fürdőkádba esett mobil miatt halt meg egy nyíregyházi kislány
