Pakisztáni adu ász

Musarraf tábornok kétségtelenül kijátszotta az atomkártyát – legalábbis ez derül ki abból az interjúból, amelyet a három évvel ezelőtt puccsal hatalomra jutott és magát májusban demokratikus népszavazáson megmérettető pakisztáni elnök adott egy európai hírmagazinnak. Pervez Musarraf ugyanis az őt faggató zsurnaliszták kérdésére leszögezte: vészhelyzetben, illetve „nagy nyomás” esetén az atomfegyvert is bevetné. S hogy mi számít vészhelyzetnek? Az elnök meglehetősen sejtelmesen, mondhatni sokat sejtetően fogalmazott, amikor azt mondta: csak abban az esetben vetnék be a nukleáris fegyvert, ha egész Pakisztánt le akarnák söpörni a térképről. (A „kik?” kérdés sem maradt sokáig megválaszolatlanul, Musarraf elnök ugyanis szemernyi kétséget sem hagyott afelől, hogy szerinte a veszély egyértelműen India irányából fenyeget.) Hozzátette persze azt is, hogy a nukleáris erő bevetésének lehetősége csak a legvégső esetben jöhet számításba.
Nem kétséges, hogy ehhez Pakisztán szövetségeseinek, legfőképpen az Egyesült Államoknak is lesz egy-két keresetlen szava. Musarraf azonban minden jel szerint úgy ítélte meg, hogy rövid távú céljai elérésében egyelőre sokkal nagyobb szüksége van azoknak a honfitársainak a voksaira, akik éppen Amerika-barát magatartása miatt pártoltak el tőle. (Az atom ügyében egyébként még sok a nyitott kérdés – például, hogy mennyit szivárogtattak ki a pakisztáni atomtudósok Oszama bin Laden embereinek? Musarraf megítélése szerint meglehetősen csekély információval szolgálhattak, így az al-Kaida terroristáinak atombombáról szövögetett álmai hamar szertefoszlottak.)
Az elnök-tábornok tisztában van azzal is, hogy míg a tálibokkal való szembefordulást úgy-ahogy „lenyelték” az ország lakói, Kasmírból már nem engednek. A vitatott hovatartozású tartomány ugyanis szívügye a pakisztániaknak: ezt mutatja az is, hogy amit Indiában határ menti terrorizmusnak bélyegeznek, azt Pakisztánban (Musarraf szavaival élve) legitim szabadságharcként emlegetik.
Nem csoda hát, hogy egyes híresztelések szerint napjainkban a határ két oldalán mintegy 800-800 ezer pakisztáni, illetve indiai katona néz egymással farkasszemet. A helyzet pattanásig feszült. George Tenet, az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) igazgatója is úgy vélekedett a minap, hogy India és Pakisztán viszonya 1971 óta most a leginkább kiélezett. Főként azóta, hogy tavaly szélsőséges fegyveresek támadást intéztek az újdelhi parlament ellen. Az indiai vezetés a mai napig Pakisztánt sejti a merényletek hátterében.
Az Indiával szembeni hangok felerősödése egyértelműen a pakisztáni választási kampánynak tudható be. Félő azonban, hogy Pervez Musarraf kijelentése hasonlóan harcias reakciókat indukál majd Újdelhiben, fenyegetőzések és erőszakos cselekedetek végtelen sorát indítva el ezzel. Az Egyesült Államok az egyetlen, amely elejét vehetné a feszültség kiéleződésének. Az India és Pakisztán közötti őrületes kártyapartiban ugyanis – ha lehet így nevezni – az ilyen és ehhez hasonló „adu ászok” könnyen végzetessé válhatnak.