Polgárosodás és haza

Amióta a Magyar Szocialista Párt kisajátította maga számára a baloldalt, annak minden értékével, az előző rendszerben összeharácsolt vagyonával együtt, azóta egy jó érzésű szociáldemokrata csak hosszas magyarázkodás után meri kimondani, hogy ő baloldali. Az MSZP baloldalisága nem más, mint területfoglalás a politikai arénában, mindenféle baloldali érték és ideológia nélkül. Körömszakadtáig védi „baloldaliságát”, miközben annyira kirekesztő és leuraló ezen a palettán, hogy az MSZP-nek baloldaliságából tükröt állítható pártokat vagy megveszi, mint például a Kapolyi-féle MSZDP-t – bár külön kérdés, hogy egy milliárdos által vezetett párt mennyiben lehet szociáldemokrata –, vagy mint a Munkáspártot, ultrabalos szélsőségnek aposztrofálja.
Az MSZP nagy bánatára azért nem aludt ki teljesen az igazi szociáldemokrácia lángja, amit igyekszik nem tudomásul venni, miközben azon van, hogy a „történelmi” Szociáldemokrata Párt felmorzsolódjék, akár azáltal is, hogy „renitens” tagjait megpróbálja beépíteni. Igaz, az SZDP mindenféle kapcsolatot megszakított az MSZP-vel, és még csak egy tárgyalóasztalhoz sem hajlandó leülni vele, ami történelmi afférjaik fényében érthető. Az MSZP csak egyvalamit őrzött meg a múltjából: a hataloméhséget, a gátlástalanságot, a demokratikus játékszabályok önkényes értelmezését. Az MSZP-ben minden bizonnyal vannak baloldali értékeket való emberek, de nem ők a meghatározók.
Egy önmagára valamit is adó szociáldemokrata párt hogy indíthat miniszterelnök-jelöltnek egy Medgyessy-féle bankárt, aki saját bevallása szerint (Beszélő, 1999) ennek a nem egészen szociális érzékenységgel bíró adórendszernek a kitalálója. „Bár ezt is közben »lenyúlták«. De nem haragszom érte Kupa Mihályra.” Vagy a Bokros-csomagra utalva ugyanebben az interjúban: „A Medgyessy-csomagot stílusban biztos, hogy másként csináltam volna. A stílus persze sokszor megtéveszti az embereket. Azt gondolják, csak az kemény, aki kiabál, aki az asztalt veri, aki keresi a konfrontációt. Pedig lehet keménynek lenni kedvesen mosolyogva, és lehet csatákat nyerni szépen, apránként, vitatkozgatva.” De hogy a nyugdíjasok se maradjanak ki: „A nyugdíjreformot azonban nagyon nehezen tudtam keresztülvinni. Az igaz, hogy ’98-ra még szigorúbb költségvetés lett volna ideális, a választási évben azonban már olyan ígéretek hangzottak el – mint a 65 éven felüliek ingyen utaztatása –, amelyeknek már nem tudtam ellenállni.”
Ezt az embert akarják most szociáldemokratának beállítani. A baloldali pártok értékrendjét két irányzat határozta meg: a kommunisztikus – „a minden hatalom a dolgozó népé” utópisztikus eszméje, vagy a szociáldemokrata – a piacgazdaságon belül a lehető legerőteljesebb érdekvédelem, a lehető legtöbb gazdasági és szociális juttatás elérése a bérből és fizetésből élők számára. A magyar szociáldemokrácia 111 éves történelme jól példázza a magyar munkásság társadalmi, gazdasági helyzetét, politikai elismertségét, befolyását. Magyarország többpárti, demokratikus időszakában a Szociáldemokrata Párt mindig meghatározó tényezője volt a politikai életnek, kivéve az 1947 utáni időszakot. Kompetens képviselője volt a munkásságnak, megteremtette azt a politikai légkört és alapot, amely biztosította a szakszervezetek számára a hatékony érdekképviseletet. A Szociáldemokrata Párt mindig nemzeti elkötelezettségű volt, ellenezte a terror minden formáját. Ezért üldözték a fasiszták és a kommunisták egyaránt. Internacionalizmusa kizárólag a nemzetközi munkás szolidaritásra vonatkozott, és nem támogatta a bolsevizmus világhatalmi törekvéseit, de a multinacionális vállalatok nemzetek feletti hatalmát sem támogatta, sem akkor, sem most.
Nyilvánvaló, hogy a harmadik évezred elején, más gazdasági és politikai körülmények között árnyaltabban kell politizálnia egy szociáldemokrata pártnak, mint az eredeti tőkefelhalmozás korában. Bár most Magyarországon az elmúlt tizenkét évben egy sajátos – tipikusan magyar – tőketulajdonosi átrendeződés történt, amely eszmeiségében és morálisan is messzemenően idegen a szociáldemokráciától. Ne felejtsük el, a gazdasági rendszerváltást még az MSZMP Németh-kormánya indította el, amit az Antall-kormány folytatott, ám ennek a folyamatnak a leginkább vitatott részét – a közüzemek, közszolgáltatás privatizációját – az MSZP Horn-kormánya folytatta le. Az mindenesetre állítható: egy valódi szociáldemokrata eszmeiségét és értékrendet képviselő párt nem indított volna el egy ilyen jellegű és végkifejletű rendszerváltást, amelynek a társadalom többsége – a bérből és fizetésből élők – a legnagyobb vesztese.
Egy párt igazi arcát és természetét kormányzati pozícióban mutatja meg. Ennek alapján sem a Németh-kormány, sem a Horn-kormány semmilyen vonatkozásban nem mondható szociáldemokratának. A Németh-kormány nevéhez kapcsolódik a teljes foglalkoztatás és iparágak megszűnése, a spontán privatizáció – a kommunista elit átalakulása tőkéssé. Az MSZP és szatellit szakszervezete, a SZOT– MSZOSZ nevéhez kapcsolódik a szakszervezeti mozgalom atomizálása, a szakszervezeti vagyon elsíbolása, a munkás-érdekvédelem megszűnése. A Horn-kormány nevéhez fűződik a szociális juttatások megnyirbálása a Bokros-csomag révén, az energiaszektor, a közművek eladása, a szakszervezeti jogok megerősítésének elmulasztása. Nehéz volna egyetlen olyan intézkedést találni a balliberális kormány idejéből, amely a munkavállalók érdekeit szolgálta volna.
A választás nemcsak azért figyelemre méltó, mert két hét múlva valami mellett dönthet az ország, hanem azért is, mert egyre világosabbá válik az MSZP farizeussága. Csak az a baj, hogy az önmaga lejáratásával lejáratja a baloldalt, a szociáldemokráciát is. Pedig ennek az országnak nagy szüksége lenne egy igazi szociáldemokrata pártra. Főleg a polgári oldalnak volna rá szüksége, mert az az irány, amelyet képvisel, támogatandó a szociáldemokrácia részéről. Amiben mi, szociáldemokraták segíthetnénk a polgári kormányt, az a szakszervezeti mozgalom megreformálása, a személyre szóló munkás-érdekvédelem megteremtése, a munka és munkás becsületének helyreállítása, a szakmunkásképzés újragondolása, a munkaerő-piaci leltár elkészítése és a lehetőségeink felmérése.
Nagy feladat hárul az elkövetkező kormányra. Hitet kell adni ennek a népnek, hogy felemelt fejjel nyithassa ki Európa kapuját. Ehhez célok kellenek, mint például az olimpia, vagy ahogy kellett volna a világkiállítás is. Ezekhez a feladatokhoz szükséges lenne egy nemzeti elkötelezettségű szociáldemokrata pártra is, hogy hitet adjon a magyar munkásnak, hogy ne szégyellje munkás voltát, hogy merje vállalni önmagát, hogy polgárrá válhasson hazájában és a koldussá lett munkások ne az útkereszteződésekben árulják az újságjukat.
A szerző a történelmi Szociáldemokrata Párt szóvivője