Újabb adalékkal bővült a Kádár Jánosról szóló dokumentumtár. A politikus biográfusa, Huszár Tibor, aki most készíti elő az egykori pártfőtitkár életéről szóló második kötetét (a forradalom utáni időszakot), egy elővágással közreadta a Kádár János levelezéséből összeállított válogatást, amely az 1954 és 1989 közötti időszakot öleli fel. Előbb-utóbb várható volt, hogy „kiteríttetik” ez is, és választ kaphatunk a Kádár-rejtélyekre, lelepleződhetnek a vele kapcsolatos legendák, hiedelmek, tisztulhat a megítélés, amely egyéniségét, szerepét, „felvállalásait” övezi. Hiszen mindennél fényesebb bizonyíték a dokumentum, ráadásul a levél mint műfaj sokféle érzést, gondolatot, szándékot, véleményt tükrözhet, titkos üzeneteket hordozhat és leplezhet le, elhatározásokat, döntéseket rejthet. Itt van hát ez a hatalmas anyag, hogy kiolvassuk belőle közel fél évszázados múltunkat, de – csalódnunk kell. A dokumentumhalmaz nem visz közelebb a Kádár-rejtélyhez; megmarad az érdekesség síkján, igaz, abból bőven meríthetünk.
1956-ra például csak három levél utal: Csou En-laj, Kína akkori miniszterelnöke november 6-án arról tudatja Kádárt, hogy kormánya ingyenesen, mindennemű feltétel nélkül 30 millió rubelnyi összegben anyagi és pénzsegélyt nyújt a testvéri magyar népnek; november 12-én Kádár a testvérpártok küldöttei tanácskozásának összehívását javasolja Hruscsovnak, november 30-án pedig India miniszterelnökének, Nehrunak a levelére válaszol, hogy eloszlassa a magyar nép sorsa miatt érzett aggodalmát. Se több, se kevesebb. Pedig Kádár ötvenhatos szerepe a részleteiben máig hézagos. Egy november 13-i aktívaülésen maga állította: ,,Ami a népszerűséget illeti: én elhiszem, hogy most az egyik leggyűlöltebb név a Kádár név.” Ugrás 1982-re: Michel Gyarmathy, a párizsi Folies Bergères művészeti vezetője írja Kádárnak: „… az Ön népszerűsége egyöntetű (minden magyarországi és külföldön élő magyar között), csak annyit szeretnék Önnek tudtul adni, hogy büszke és boldog minden magyar, ha az Ön nevét említik.”
Háromszázötven úgynevezett politikai-közéleti levelet nyújt át a szerkesztő az olvasónak. A legtöbbször előforduló nevek: Lukács György, Tömpe András, Marosán György, Hruscsov és Brezsnyev. A leggyakoribb indítékok az írásra: sorok a börtönben sínylődőkért, az irodalom és művészet helyzete, vadászat, könyvek ajándékozása (már-már úgy érezzük, pikánsabb, hogy kik az ajándékozók, mint maguk a válaszok), gratulációk a születésnapra. Drámai levelek: Nagy Imre és társai ,,menedékjogának” felfüggesztési kérelme Bukarestbe (Kádár), Dubcˆek 1987. szeptember 18-i levele 1968-ról a magyar párt első emberének, Kádár 1989. május 26-án kelt fogalmazványa az MSZMP KB-nak, a Nagy Imre-ügy bírósági kivizsgálásának szorgalmazása. (A lábjegyzetben ez áll: ,,A levelet a feleség írta.”) Néhány megmosolyogtató levél: jonatánalma kóstolóba Hruscsovnak, tanács Major Tamásnak: „… a múltkori születésnapi estén általad durván megsértett Kállai Gyulánétól és Kállai Gyulától illő formában kérj bocsánatot”, Kádár támogatja Schirilla György 5000 kilométeres futását, amelyet a Lenin-centenárium alkalmából határozott el. Elgondolkodtató a Kodály–Kádár levélváltás és Pethő Tibor, a Magyar Nemzet egykori főszerkesztőjének levele a párt első titkárának nyugdíjaztatásával kapcsolatban.
A könyv második, jóval kisebb része magánleveleket tartalmaz, mindenekelőtt a Kádár házaspár levélváltásából. Az érzelmek leegyszerűsített síkjából csak egy hivatalos írás riaszt fel: Tamáska Mária ilyen formában megfogalmazott mondanivalója – életéről, meg nem történt rehabilitációjáról – elvtársának, azaz a férjének.
Tudjuk: Huszár Tibor ,,szobrot farag” Kádár Jánosnak. A szobor még nincs készen, de máris kirajzolódik, hogy igen magas posztamensre állította. Még ha másutt állította is: ,,Kádár egész életmérlege szempontjából a végeredmény negatív.” Nem tudjuk, milyen anyagból válogatott, mi került talonba. De az, ami itt visszatükröződik, összecseng a könyv címével: ,,Kedves, jó Kádár elvtárs!” A levelek ugyanis jó (figyelmes, segítőkész, megértő, aggódó, mások sorsa iránt fogékony, atyáskodó, emberséges stb.) Kádárt mutatnak. Sehol egy tagadószó, egy felháborodás, egy megtiltás, egy elzárkózás, egy indulathullám, egy visszatetsző gesztus, a lelkiismeret-furdalás nyoma – ilyen levelek is ott lapulhatnak a dossziékban, de ott is maradnak.
Szépül tehát a szobor, tán még virág is kihajt majd belőle, éppen ezért a válogatás csak az érem egyik oldala. A másik (a harmadik) oldala rejtve marad. Miközben a szabadságjogok híján haldoklott az ország.
(Kedves, jó Kádár elvtárs! Válogatás Kádár János levelezéséből, 1954–1989. Szerkesztette: Huszár Tibor. Osiris Kiadó, Budapest, 2002. Ára: 4800 forint)
Zelenszkij
Zelenszkij újabb rendeletet írt alá
