Schröder privilégiuma Európa?

Az utóbbi hetek során napvilágot látott hírek és a kulisszák mögött meghúzódó események arra utalnak, hogy Németország eddigi Európa-politikája hamarosan új arculatot ölt.

Stefan Lázár
2002. 04. 08. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Gerhard Schröder március közepén kormánynyilatkozatban közölte a parlamenttel: Európa-miniszteri hivatal létrehozását szorgalmazza. A kancellár kijelentését az első reakciók úgy minősítették, hogy az elsődlegesen Joschka Fischer külügyminiszter befolyásának radikális csökkentését szolgálja és előjelzésnek számít a szeptemberi választásokra: az SPD/Zöldek-koalíció további fenntartása nem súlyponti cél a szociáldemokrata kormányfő számára.
A kancellár retorikája azóta túllépte a spontán magyarázatok küszöbét és konkrétan körvonalazza elképzeléseit, amelyek mindenekelőtt a következő felismerésre épülnek: „A hajdan klasszikus külpolitika ma nagyrészt európai belpolitikának számít”. A német felismerés e meglátással nem áll egyedül, erre utalt az EU-kormányfők csúcskonferenciája Barcelonában, ahol a közös külpolitikáért felelős Javier Solana feltette a kérdést: „Kinek a tulajdonába tartozik is Európa”? Válaszként előre veti árnyékát az Európa-miniszterek kinevezése, akik saját tanácsot alkotva dolgoznák ki a közösség integrációjának további terveit és csak a szükséges kompromisszumokat elérve terjesztenék azokat az állam- és kormányfők elé.
Gerhard Schröder álláspontja szerint a német érdekeket a jövőben sokkal határozottabban, és ha arra szükség lenne, akkor sokkal hangosabban kell képviselni, mint eddig. Szerinte ugyanis Berlin túl sokat ad és keveset követel. Az államháztartás nyújtotta lehetőségeket és a hazai vállalkozók érdekeit határozottabb formában kell szembeállítani a brüsszeli bürokrácia intézkedéseivel. Az angolokkal, franciákkal, olaszokkal folytatott versenyfutásban a kancellár szerint nem lehet a diplomáciai udvariasság tradicionális tartózkodásával sikert aratni.
Ebben a pontban tör felszínre a kormányfő és helyettese közötti véleménykülönbség. Joschka Fischer azt vallja, hogy a nemzeti érdekek képviselete nem vezethet az EU-politika követelményeinek leszűkítéséhez.
Fischer 2000 májusában – a berlini Humbold egyetemen tartott programreferátumában – határozottan kijelentette, hogy külügyminiszteri munkájának súlypontját alkotja az Európa-politika: „Európának képzelőerőre, meg pragmatikus alkotóképességre van szüksége” – mondta. Állítólag a kancellárral folytatott bizalmas beszélgetés során azt is közölte, hogy miniszteri befolyásának megnyirbálását nem lesz hajlandó elviselni, és ennek megfelelően nem áll tovább rendelkezésre a külügyi tárca élén. Európa-miniszterként igen, de csak államminiszteri ranggal a külügyminisztériumon belül. A mindeddig szétosztott EU-kompetenciákat – gazdaságügy, pénzügy, külpolitika – Gerhard Schröder egy kalap alá akarja hozni, már csak azért is, hogy közölje a választópolgárokkal: határozott védelmezője a hazai munkavállalók érdekeinek. Marad viszont az egyelőre tisztázatlan kérdés: mindez Fischer illetékessége alatt vagy a kancellári hivatal irányításával történik meg?

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.