Gerhard Schröder március közepén kormánynyilatkozatban közölte a parlamenttel: Európa-miniszteri hivatal létrehozását szorgalmazza. A kancellár kijelentését az első reakciók úgy minősítették, hogy az elsődlegesen Joschka Fischer külügyminiszter befolyásának radikális csökkentését szolgálja és előjelzésnek számít a szeptemberi választásokra: az SPD/Zöldek-koalíció további fenntartása nem súlyponti cél a szociáldemokrata kormányfő számára.
A kancellár retorikája azóta túllépte a spontán magyarázatok küszöbét és konkrétan körvonalazza elképzeléseit, amelyek mindenekelőtt a következő felismerésre épülnek: „A hajdan klasszikus külpolitika ma nagyrészt európai belpolitikának számít”. A német felismerés e meglátással nem áll egyedül, erre utalt az EU-kormányfők csúcskonferenciája Barcelonában, ahol a közös külpolitikáért felelős Javier Solana feltette a kérdést: „Kinek a tulajdonába tartozik is Európa”? Válaszként előre veti árnyékát az Európa-miniszterek kinevezése, akik saját tanácsot alkotva dolgoznák ki a közösség integrációjának további terveit és csak a szükséges kompromisszumokat elérve terjesztenék azokat az állam- és kormányfők elé.
Gerhard Schröder álláspontja szerint a német érdekeket a jövőben sokkal határozottabban, és ha arra szükség lenne, akkor sokkal hangosabban kell képviselni, mint eddig. Szerinte ugyanis Berlin túl sokat ad és keveset követel. Az államháztartás nyújtotta lehetőségeket és a hazai vállalkozók érdekeit határozottabb formában kell szembeállítani a brüsszeli bürokrácia intézkedéseivel. Az angolokkal, franciákkal, olaszokkal folytatott versenyfutásban a kancellár szerint nem lehet a diplomáciai udvariasság tradicionális tartózkodásával sikert aratni.
Ebben a pontban tör felszínre a kormányfő és helyettese közötti véleménykülönbség. Joschka Fischer azt vallja, hogy a nemzeti érdekek képviselete nem vezethet az EU-politika követelményeinek leszűkítéséhez.
Fischer 2000 májusában – a berlini Humbold egyetemen tartott programreferátumában – határozottan kijelentette, hogy külügyminiszteri munkájának súlypontját alkotja az Európa-politika: „Európának képzelőerőre, meg pragmatikus alkotóképességre van szüksége” – mondta. Állítólag a kancellárral folytatott bizalmas beszélgetés során azt is közölte, hogy miniszteri befolyásának megnyirbálását nem lesz hajlandó elviselni, és ennek megfelelően nem áll tovább rendelkezésre a külügyi tárca élén. Európa-miniszterként igen, de csak államminiszteri ranggal a külügyminisztériumon belül. A mindeddig szétosztott EU-kompetenciákat – gazdaságügy, pénzügy, külpolitika – Gerhard Schröder egy kalap alá akarja hozni, már csak azért is, hogy közölje a választópolgárokkal: határozott védelmezője a hazai munkavállalók érdekeinek. Marad viszont az egyelőre tisztázatlan kérdés: mindez Fischer illetékessége alatt vagy a kancellári hivatal irányításával történik meg?
Fiatal nő tűnt el Győr-Moson-Sopron vármegyében, rengetegen keresik
