Minden jel arra mutat, hogy megbukik az eddigi „magdeburgi modell”. A szociáldemokrata Reinhard Höppner kisebbségi kormánya nyolc esztendeje csak a szocialista PDS, a kommunista utódpárt toleranciájára támaszkodva működött, és mindenekelőtt gazdasági téren ért el kiábrándító eredményeket. Az ország nyolcadik legnagyobb tartománya csupán negatív rekordokról gondoskodott. A munkanélküliség húsz százalékra rúg, az egy főre eső eladósodás itt a legmagasabb, az elvándorolt fiatalok kvótája drámai méreteket ölt. E jelenségekből adódó elégedetlenség végleg kiszámíthatatlanná teszi az eredményt, ráadásul a tartomány lakói már a múltban is bebizonyították, nincs tartós kötődésük a pártokhoz és voksaikat elsősorban pillanatnyi, pragmatikus meggondolásokból adják le. A „minden lehetséges” elméletből a reformkommunista PDS igyekszik taktikai hasznot húzni: „Ha megelőzzük a szociáldemokratákat, akkor folytatni akarjuk a piros-piros koalíciót, de persze szocialista miniszterelnökkel” – hangzik a párt jelszava.
Az is könnyen elképzelhető, hogy Berlin és Brandenburg után Szász-Anhalt lesz a harmadik tartomány, amelyet szociáldemokrata–kereszténydemokrata (SPD-CDU) „nagykoalíció” irányít majd, kereszténydemokrata fölénnyel. A politikai erőviszonyok átalakulásának bizonytalanságát tovább fokozza a mindössze az év elején megalakult „jogállami offenzíva” szereplése: a Hamburgban majd’ húszszázalékos sikert aratott populista Ronald Schill mozgalma az elégedetlen szavazók gyűjtőpártjaként olyan meglepetésre készül, mint 1998-ban a tizenhárom százalékhoz jutott, az idén viszont már nem induló szélsőjobboldali DVU. Wolfgang Böhmer – a CDU miniszterelnök-jelöltje – nem riadna vissza attól, hogy a Schill-párttal kötött szövetséggel váltsa le az eddigi piros-piros koalíciót. Közben amíg a szabad demokraták is arra számíhatnak, hogy visszajutnak a magdeburgi parlamentbe, addig a Zöldek esélyei szinte kilátástalanok.
A szövetségi választások szemszögéből nézve a szociáldemokrata Höppner veresége a CDU kancellárjelöltjének a malmára hajtaná a vizet. Edmund Stoiber és kampányspecialistái további muníciót kapnának, hogy sikertelennek minősítsék az SPD politikáját. A Bundesratban is változna a helyzet. Szász-Anhalt négy szavazata átkerülne a kereszténydemokraták oldalára, és ezzel a berlini szociáldemokrata/Zöldek szövetség pozíciója a felsőházban is megingana. Így nem meglepő, hogy Gerhard Schröder meglátása szerint a tartományi választásra – öt hónappal a szövetségi erőpróba előtt – rossz időpontban kerül sor.
Közel három évtizedes átkot tört meg kajakos klasszisunk +videó
