Szárnyaló madarak

Szemmel láthatóan nagyon készül a hatalomátvételre a két győző. Reggeltől estig terveikről nyilatkoznak mindenfelé, menedzselik, fotóztatják magukat, csurig velük a média. Majd ők megmutatják, hol lakik az Atyaúristen. De nem is ez itt az érdekes.
Az érdekes az, hogy a szabad madarak legalább olyan hangosak – néha hangosabbak is –, mint a szocialisták. (Az egyik húsz mandátumot szerzett, a másik százhetvennyolcat.)
Ez az SZDSZ értelmezésében fifty-fifty.
Kuncze Gábor ugyanúgy utat kíván mutatni az országnak, mint Medgyessy (Gresham) Péter miniszterelnök-jelölt, szegények gyámolítója.
Hát én nem tudom. Ha én lennék a Medgyessy, és készülne a győzelmi osztálytabló, úgy zavarnám hátra az előretüremkedő Kunczét, csak úgy pödörgetné ijedten a bajszát: Még mit nem, kisöcsi! Eredj a leghátsó sor szélére, ott se nagyon ágaskodj, mindenségedet neked!
Ilyen útmutatás azonban nem érkezik a munkásmozgalom bankárvezérétől, csak mosolyognak egymásra szép kedvesen, megy a protokollnyalizás, a bejáratnál mindkettő a másikat akarja előreengedni, a liftnél ugyanez a helyzet.
Mi történik ilyenkor?
Előbb-utóbb személyiségi, majd szerepzavar alakul ki a szabad demokrata vezérkarban. Orrukat mind magasabbra emelik, járásuk egyre lazább, dallamosabb lesz, később fellökik Medgyessyt bejáratnál, liftnél, Kovács László kap egy barackot a fejére, Horn Gyulán pedig egyenesen átlépnek.
Tekintetük egyre beszédesebb lesz: Lassan a testtel, srácok, mi hoztunk be titeket a hatalomba. Ha mi nem vagyunk, ti még mindig a Városligetben hülyítitek a lakosság maflábbik felét sörrel, virslivel, Kádár-nosztalgiával. No, nyomás vissza a helyetekre, aztán szót se halljak…