Széchenyi jelentős fővárosfejlesztő tervei

Széchenyi életművében jelentős szerepet játszanak a fővárossal kapcsolatos tervei. Olyan intézmények jöhettek létre neki köszönhetően, mint a Magyar Tudományos Akadémia, a Nemzeti Szalon vagy számos, azóta a főváros jelképévé vált építmény, így a Lánchíd, a budai alagút, de közreműködött az azóta már megszűnt Hengermalom, a gőzhajózás vagy a lóverseny létrehozásában is.

Széchenyit elsősorban az ország érdekei vezették, amikor a két testvérváros összekapcsolását, valódi fővárossá alakítását, az ország kulturális és politikai központjává emelését tűzte ki céljául. 1829-es megható sorai is erről – Pest-Budához fűződő viszonyáról – vallanak, amit Zichy Júlia grófnőnek írt: „A szívből buzog minden – Magyarország szíve Pest és Buda. A szegény szív persze poros és piszkos, ezen nem változtathatunk, de annál többet segíthetünk rajta. A szívet nem helyezhetem máshová, de megszépíthetem.” Ennek szellemében tevékenykedett a „nagy magyar”, aki a főváros emelkedését a kulturális és ipari fejlesztések koncentrálásával képzelte el. Ennek eszközéül hívta életre a Magyar Tudományos Akadémiát, a Nemzeti Kaszinót vagy akár a lóversenyt is. Megvalósításukhoz minden eszközt megragadott, amelyek között a logika, a nyilvánosság felébresztése, az érzelmekre hatás, a harc, de még az intrika is helyet kapott. Bámulatos teherbírással már dolgozó intézményeinek működését is figyelemmel kísérte, így több feladatot – kortársait is meglepő módon – is saját maga intézett. Már felbukkanása is különleges volt a közéletben. Amikor 1825. november 6-án az akkoriban használatos latin nyelv helyett magyarul szólalt fel az országgyűlésen a magyar nyelv terjesztése és a nemzeti nevelés érdekében, a politikai életben szinte még senki nem ismerte a fiatal huszárkapitányt, Széchenyi István grófot. Ekkor ajánlotta fel egyévi jövedelmét – hatvanezer forintot – egy, a céljait megvalósító tudós társaság felállítására, amihez rögtön csatlakoztak barátai, Károlyi György negyvenezer forint, Andrássy György tízezer, Vay Ábrahám pedig kilencezer forint felajánlásával. A társaság – a későbbi Magyar Tudományos Akadémia – mégis csak hosszas vajúdás után, 1830 novemberében tarthatta meg első ülését, amelyen a Magyar Tudós Társaság elnökévé Teleki Józsefet, másodelnökévé pedig Széchenyit választották meg. Önálló székháza csak 1865-re készült el, addig gyűléseiket a pesti megyeháza közgyűlési termeiben vagy a mai Petőfi Sándor utcai Trattner-Károlyi-házban tartották, majd 1846-tól az Akadémia könyvtára és gyűlései ideiglenesen a Magyar Nemzeti Múzeum épületébe kerültek.
A Nemzeti Kaszinót, a lokálpatrióta-klubot Széchenyi az 1825–27-es országgyűlések idején alapította meg Pozsonyban, ám még tartott az országgyűlés, amikor már elkezdte toborozni a pesti kaszinó tagságát. Így 1827 augusztusára együtt is állt minden, és a mai Dorottya utcában megnyílhatott a kaszinó, amely később a Kereskedelmi Testület székházába került. Működése jelentős társadalmi-politikai fellendülést hozott magával nemcsak Pesten, hanem vidéken is. Tagjainak létszáma a harmincas évekre már meghaladta az ötszázat, Széchenyi pedig fáradhatatlanul gyűjtötte a tagokat, megjelentette híreiket a Jelenkor lapjain, miközben arra törekedett, hogy a nemességen kívül a polgárságot, főképpen a nagykereskedőket is bevonja a munkába.
A kaszinóval párhuzamosan szervezte meg a lóversenyt is. 1827-től már folyamatosan rendeztek Pesten lóversenyeket. Széchenyi arra tett kísérletet, hogy külön versenydíjak megalapításával az arisztokrácián kívül Pest városától is anyagi támogatást szerezzen hozzá. Így alakulhatott ki az Állattenyésztő Egyesület, amelynek működését maga is jelentős összeggel támogatta.
A Városszépítő Bizottmány munkájával párhuzamosan Széchenyi bekapcsolódott a városszépítésbe is, sőt kezdettől fogva egyik legfontosabb feladatának tekintette. Fontosnak tartotta a középületek és a magánházak gyarapítását, terveiben az egyéni és a közérdeket kívánta egybekapcsolni. József nádor támogatását többször is megpróbálta elnyerni, mint a harmincadvám-hivatal építésénél, ám nem túl sok sikerrel. A pesti választott polgárság tagjaként azonban így is hozzájárult a Duna kőpartjának kiépítéséhez, illetve eljárt faraktárak és gyárak városszélre telepítése ügyében.
A Nemzeti Színház felépítésével 1832-es röpiratában foglalkozott elsőként, amelyben egy fontosságát tükröző díszes építményt álmodott meg a Duna-partra. Nagy vargabetű után ez éppen napjainkra valósulhatott meg. Ám a városvezetés akkor egy szerényebb, rövidebb idő alatt felépíthető színház ötletét tartotta életképesnek, amit végképp megerősített Grassalkovich Antal felajánlása, aki a mai Rákóczi út– Múzeum körút sarki telkét adományozta a városnak a célra. Széchenyi az akarata ellenére megépülő színházat később mégis nagyvonalúan támogatta…
1841-ben Széchenyi már több jelentős eredménnyel a háta mögött töltötte be az ötvenet, de még előtte voltak olyan tervek, mint a Lánchíd, a budai alagút, a Hengermalom vagy a Budai Hajósegylet létrehozása.