Szeretni Tajvant

Az erőteljes kínai nyomás ellenére az idén Tajvannak sikerült egyfajta áttörést elérnie külföldön – véli Annette Lu tajvani alelnök, akinek személyében háromezer év óta először került hatalmi pozícióba kínai nő.

Furcsa kettősséggel élnek együtt a vezető tajvani politikusok. Demokratikus intézményrendszer keretei között, demokratikus módon választják őket pozíciójukba, a szigetet elhagyva azonban falakba ütköznek. A pekingi kommunista hatalom Kína renegát tartományának tekinti Tajvant, a nemzetközi diplomácia pedig igazodik az ázsiai nagyhatalom álláspontjához.
Sebzett vadként reagál a kínai vezetés minden egyes alkalommal, amikor tajpeji politikust fogadnak valahol a nagyvilágban. Különösen akkor, ha az Egyesült Államokról van szó. Peking nemrég adta Washington tudtára: felülvizsgálhatja Csiang Cö-min elnök és Hu Csin-tao alelnök idei évre tervezett egyesült államokbeli útját, ha további tajvani kormányzati tisztségviselőket fogadnak Amerikában. Ugyanis Tang Jian-min tajpeji nemzetvédelmi miniszter március elején Floridában részt vett egy fegyvergyártó cégek által szervezett konferencián, és a rendezvény alkalmából – Peking nagy felháborodására – találkozott Paul Wolfowitzcal, az amerikai védelmi miniszter helyettesével. Kína azt sem hagyta szó nélkül, hogy a tajvani alelnök márciusban Magyarországon járt. Annette Lu pártküldöttség élén érkezett a Liberális Internacionálé budapesti tanácskozására, egynapos vizitje során nem találkozott a magyar kormány képviselőivel. Kína ennek ellenére tiltakozott hazánk pekingi nagyköveténél a vízum kiadása miatt, és megszakította a magyar–kínai gazdasági vegyes bizottság munkáját.

Annette Lu rövid magyarországi tartózkodása alatt sajtóbeszélgetésen találkozott újságírókkal. Kijelentette: az erőteljes kínai nyomás ellenére az idén Tajvannak sikerült egyfajta áttörést elérnie a tajpeji vezető politikusok külföldi tárgyalásait illetően. Rezzenéstelen arccal, kimérten, de részletesen válaszolt a feltett kérdésekre. Hangja akkor vált igazán szenvedélyessé, amikor a tajvani demokráciáról faggatták. Úgy vélte, Tajvan példája határozottan rácáfol azokra az előítéletekre, amelyek szerint Ázsia nem képes a klasszikus demokrácia kereteinek megvalósítására. Annette Lu asszonyt 1999 decemberében kérték fel, hogy Csen-Suj-pien, a Demokratikus Progresszív Párt (DPP) jelöltje mellett alelnökjelöltként induljon a választáson. 2000. március 18-án Csent és Lut Tajvan elnökének, illetve alelnökének választották közel ötmillió szavazattal. Mint Annette Lu egy budapesti felszólalásán hangoztatta, személyében háromezer év óta először került hatalmi pozícióba egy kínai nő. Lu ma már profi politikus, s mint ilyen, igencsak vigyáz a mondataira.
Nem volt ez mindig így.
Annette Lu életútja távolról sem szokványos. 1979-ben harcias hangulatban tért haza az Egyesült Államokból, ahol egyetemi tanulmányait végezte. A Kuomintang uralta Tajvan ekkor még távol állt a demokráciától. Lu mégis belevágott a politikába. Az észak-tajvani Taojüan választókörzetben folytatott kampánya olyan sikeres volt, hogy a titkosszolgálat megfigyelés alá helyezte. Csatlakozott a Kuomintanggal szemben a demokráciáért küzdő táborhoz, utcai demonstrációkon vett részt. Röviddel ezután, 36 éves korában tizenkét év börtönbüntetésre ítélték zendülés vádjával, és megfosztották polgári jogainak gyakorlásától, amiért húszperces beszédet mondott az emberi jogokról. Elsősorban az Amnesty International nyomásának köszönhetően öt év és négy hónap után szabadon engedték egészségügyi indokokra hivatkozva. Gyógykezeltetnie kellett pajzsmirigyrákját. Bár kevesen gondolták volna akkor, Annette Lu talpra állt.

1991-ben indította útjára a Szeretem Tajvant nevű mozgalmat, és még annak az évnek a decemberében New Yorkban megszervezte a vezetése alatt tevékenykedő szövetséget Tajvan ENSZ-tagságának előmozdítására. Egy évvel később – hetvenezer szavazatot szerezve – Taojüan megye képviselőjeként bekerült a törvényhozásba. Képviselőségének három éve alatt kitartóan dolgozott annak érdekében, hogy a tajpeji külügyi bizottság elfogadja a Kína-közi kapcsolatok normalizálását és a tajvani kérdés nemzetközivé tételét célzó javaslatait. A nemzetközi rendezvények adta lehetőségeket is kihasználta, hogy hangsúlyozza: Tajvan nem a Kínai Népköztársaság része. Külön harcot folytatott a nők jogainak érvényesítése érdekében. 1994-ben nem kormányzati szervezet képviselőjeként részt vett az ENSZ negyedik női világkonferenciájának előkészítő ülésén. Itt hivatalos nemzetközi megfigyelői státust kapott, ami felbőszítette Pekinget. Kína bojkottal és nyomásgyakorlással válaszolt. Azóta ez a gyakorlat mindennapossá vált Peking és Tajpej viszonyában.
1986 után Tajvan a demokrácia útjára lépett, a diktatúra leépült. Tíz évvel később az ellenzéki Demokratikus Haladó Párt Lu asszonyt indította a brutálisan meggyilkolt Taojüan megyei elöljáró, Liu Peng-jü helyének betöltésére kiírt időközi választáson.
Lu győzött, és ezzel új fejezetet nyitott a hosszú ideje a Kuomintang irányítása alatt álló ország történelmében.