Tandíj helyett diákhitel

Az MSZP–SZDSZ-kormány 1998. március 4-én – két hónappal a választások előtt – a Világbankkal kötött kölcsönegyezményben deklarálta a felsőoktatás fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseit. A szocialisták választási vereségét követően a polgári kormány a megszorító intézkedéseket tartalmazó egyezmény módosítását kezdeményezte.

Medgyessy Péter akkori pénzügyminiszter és Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter kapott megbízást a Horn-kormánytól a világbanki kölcsönegyezmény aláírására. A két politikus már 1998 februárjában elkülde a Világbank elnökének az egyezmény legfontosabb mellékletét tartalmazó levelet, amely a felsőoktatási szektorfejlesztési politika öszszefoglalását tartalmazta. A Világbank részéről ez volt az aláírás feltétele. (A levélen Magyar Bálint és Medgyessy Péter neve fölött Akar Lászlónak, a Pénzügyminisztérium akkori politikai államtitkárának az aláírása szerepel).
A Horn-kormány Művelődési és Közoktatási Minisztériuma és a pénzügyi tárca közreműködésével készült szerződés részletei csak az aláírás után váltak ismertté. Egyes oktatáspolitikusok szerint ez nem volt véletlen, mert az egyezmény a mintegy 50 milliárdos felsőoktatási beruházásokról szóló része mellett igen komoly megszorító intézkedéseket is tartalmazott. Ezek között szerepelt a hallgatói tandíjak jelentős emelése, az államilag finanszírozott képzés felvételi keretszámainak az 1996-os szinten tartása és az egy oktatóra jutó hallgatók arányának a növelése.
Emlékezetes, az 1996 szeptemberében elfogadott kormányrendelet 1998-tól már 7000–14 000 forintban szabta meg a havi tandíjak felső határát. Ez személyenként akár évi 140 000 forintos tandíjat is jelenthetett volna. A világbanki szerződésben is a tandíjak jövőbeli emelkedéséről esik szó: „a tandíjakat a hallgatói hitel bevezetésével párhuzamosan a képzési költségek 20 százalékáig emeljük 2005-ig”. Szocialista választási győzelem esetén a részletes ütemezési terv lépett volna életbe, amely szerint 1999-re a képzési költségek tizenöt, egy évvel később pedig húsz százalékát kellett volna az egyetemeknek és főiskoláknak a tandíjakból és a térítésekből finanszírozni. Ez idén már havi mintegy 13 000 forint, éves átlagban pedig 130 000 forintos tandíjat jelentene az államilag finanszírozott képzésben részt vevő diákoknak. A drágább szakoknál az évi átlag lehetne akár 200 ezer forint is.
A Medgyessy Péter és Magyar Bálint által kidolgozott világbanki szerződéshez tartozó másik melléklet szerint egy hallgató teljes költsége „valahol 2900 és 4400 USD között lesz évente. Ez a költség egy átlagos munkáscsalád bevételének 1-1,5-szerese”. Medgyessy és Magyar tehát nyilvánvalóan tudatában volt annak, hogy a tandíjjal tömegeket zárnak ki a felsőoktatásból.
Az egyezmény az államilag finanszírozott nappali tagozatos hallgatók számát az 1996-os szinten, azaz 42 000 főben kívánta rögzíteni. A Fidesz-kormányzat ezt a létszámot 2002-ig 50 500 hallgatóra, mintegy 20 százalékkal emelte. Az államilag finanszírozott képzésben részt vevő összes felvehető hallgató létszáma pedig 58 500-ra bővült 2002-re.
Az egyezményben a Horn-kormányzat két politikusa felvállalta az egy oktatóra jutó hallgatók arányának a növelését is. Ezt az oktatói óraterhelés növelésében, a hallgatói kontaktórák (az óraadókkal való személyes találkozási lehetőségek) csökkentésében és az osztálylétszámok növelésében látták kivitelezhetőnek. Ahhoz, hogy elérjék a 2001-re tervezett „hatékonyságjavulást”, egyes szakértők szerint az oktatók egyharmadát el kellett volna bocsátani.
A polgári kormány első döntése a tandíj eltörlése volt, emellett kompenzálták az egyetemek, főiskolák kieső tandíjbevételét. Az elmúlt négy évben növelték a felsőoktatási intézmények költségvetési támogatását, és az államilag finanszírozott képzés felvételi létszámát.
Emellett 200 millió forinttal emelték az Esélyt a Tanulásra Közalapítvány támogatását, bevezették a Bursa Hungarica önkormányzati ösztöndíjat és a diákhitelt.
Figyelemre méltó, hogy a jelenlegi kampány során az MSZP programjában: „biztosítja a tandíjhitel lehetőségét a felsőoktatási intézmények esti, levelező és távoktatási tagozatain tanulók számára”. Az SZDSZ is jelezte: újból bevezetnék a tandíjat: „ A felsőoktatási képzésbe való beruházás jó befektetés, belátható, hogy a támogatott hallgatók és a költségtérítést fizető hallgatók helyzete rendkívül egyenlőtlen. Az államnak ezért olyan támogatási rendszert kell kialakítani, amely elvárja az egyéni hozzájárulást.”