Tiltott a züllés és a bujaság

Budapest első javítóintézete Rákospalotán épült fel. A koedukált nevelés még a XIX. század utolsó éveiben is elképzelhetetlen volt, a különleges épületegyüttesekbe ezért kizárólag leányokat költöztettek. A növendékeket nevelőszüleik elsősorban a zülléstől óvták, ezért szigorú erkölcsi példát mutattak nekik.

Az első javítóintézeteket az 1800-as évek vége felé építették Magyarországon. Rákospalota állami otthona Aszód és Kolozsvár után a harmadik javító volt az országban.
Az intézmény alapításáról szóló 1878-as törvénycikk szerint a 14–18 éves fiatalokat fenyegeti a legnagyobb erkölcsi veszély, ezért a nevelőknek erkölcsös magatartást, életvitelt kellett mutatniuk. A korszellem szerint elképzelhetetlen volt a koedukált nevelés. A rákospalotai javítóintézetben például szigorúan csak leányok nevelkedtek, olyanok, akik jobbára árván nőttek fel, vagy kétes életű szüleik miatt kerültek az intézetbe. A szülők nemcsak az erkölcsösség alapjait vetették meg a fiatalokban, de valamelyest kiművelték, jó háziasszonyokká formálták őket.
Az intézet először a Sín utca 24. alatt működött, majd átköltöztették jelenlegi, Pozsony utcai helyére. Az otthon megalapításakor, 1889-ben 12 növendékkel foglalkoztak, 1909-ben 172-re, 1931-ben pedig 431-re emelkedett a létszám.
A Pozsony utcai telek korábban Sommariva Károly lovassági altábornagyé volt, aki 1845-ben telepedett le Rákospalotán. Sommariva a telek Pozsony utcai oldalán építtetett magának egy romantikus stílusú villát, a házat a nevelők szolgálati lakásává alakították át. 1870-ben Horváth Mihály püspök vásárolta meg a birtokot, majd az 1890-es évek elején gróf Károlyi István lett a tulajdonos.
Az eredeti villa mellé Wagner Gyula műépítész egyemeletes és földszintes épületeket tervezett, nagyjából 1900 és 1904 között. Ma az együttes védett műemlék. A négy egyemeletes házban összesen kétszáz lány fért el, s a helyeket már a tízes évek első éveiben be is töltötték. A pavilonokban működtek az iskolák, de a segédcsaládfői szoba, a munkavezetői szoba, a munkaterem, a zárka és a mosdószoba is itt volt. A főépületben kaptak helyet az igazgatói irodák. Wagner Gyula az épületeket díszes faszerkezetű folyosókkal kötötte össze.
A kertbe egy ökumenikus kápolna került, hiszen a vallásos élet akkor is az erkölcsre nevelés egyik alappillére volt. A tervező a téglaarchitektúrás kápolna közepén alakította ki a szentélyzáródású római katolikus kápolnát, a protestáns és az izraelita imatermek pedig oldalt kaptak helyet. 1949 és 1989 között a kápolnát raktárként használták, ezért a teljes belső berendezés, a falfestés és több üvegablak is tönkrement.
A leányokat az intézet saját kórházában kezelték, amely a telek hátsó részén épült fel. A kis kórházban mindössze tizennyolc beteg fért el, de helyhiány szinte soha nem volt. Az épületben ma otthontalan anyák laknak. A valamikori istállóépületben műhelyek vannak, a kapus épületben pedig üzlethelyiségek működnek. A birtok gyönyörű parkját, ahogy a javítóotthon megalapításának első napjaitól, ma is az intézetben lakó fiatal lányok ápolják.