Tükörcserepek

Hétéves volt Lacika, amikor először kísérelte meg az öngyilkosságot. Elvonult a fürdőszobába, és a tükör előtt mindkét kezével erősen szorítani kezdte a gégéjét. Addig kísérletezett a fojtogatással, amíg ájultan össze nem esett. Édesanyja a konyhában volt, vacsorához készülődött. Arra lett figyelmes, hogy milyen nagy a csend a házban. Kereste a fiát. Amikor meglátta az eszméletlenül fekvő gyereket, rohant és hívta a mentőket. Mire a segítség megérkezett, Lacika magához tért.

Halász Miklós
2002. 04. 05. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Így kezdődött Perjés Zsuzsa kálváriája. A fia most kilencéves, de a rossz emlékek továbbra is üldözik. Lacika azóta megkísérelt egy újabb öngyilkosságot. Az anya a csongrádi tanyavilágból Szentesre költözött. A családi hitvita miatt négy éve már férjét is elhagyta. Úgy tűnik, különös sors jutott a harmincéves asszonynak, aki négyszemközt elárulja, haját feketére festi, mert fiatal korára teljesen megőszült. Évekig szedte a nyugtatókat, csak az utóbbi néhány hónapban sikerült leszoknia róluk. Élete még nehezebb lett ebben az időszakban, raktárvezetői állását elveszítette, és most ikonok festéséből próbálja fenntartani magát. Belső feszültségét gesztusai is elárulják. Beszélgetésünk alatt hajlítgatta az ujjait, néha idegesen felugrott, le s föl járkált az asztal körül. Arca a többszöri találkozás után is éppolyan feszült, mint a bemutatkozáskor. Zsuzsa asszony elmondja, hozzátartozói, barátai is gyakran kérdezik ennek okáról. Erre ő azt válaszolja, csak akkor nyugszik meg, ha Lacika mellett van. A kisfiát mindennap elkíséri az iskolába, és érte is megy. Perjés Zsuzsa azért meséli el az élettörténetét, hogy más is tanuljon belőle.
– Négyéves volt a fiam, amikor először vitte a férjem a Hit Gyülekezetébe. Eltelt egy esztendő, és olyan furcsákat kezdett beszélni. Bevásárlás közben azt mondta a gyerek, Isten majd föltámasztja a csirkéket. Katolikus vallású vagyok, erős a belső hitem, de ilyen még soha nem jutott eszembe. Abban a környezetben sem tapasztaltam hasonló gondolkodást, ahol Laci a társaival játszott. Később más furcsaságokat is mondott, amik nem jellemzőek az egészséges lelkületű gyerek gondolkodására. Eközben a férjem, akiben a vallásos hit felerősödött, meg akart téríteni. Az uram erőszakossága nem zavart volna, ha Lacika hétköznapi tetteiben nem veszek észre egyre több rendellenességet.
– Nem lehet, hogy csak ön látta annak?
– Egyik társától sem hallottam, amit nekem oly sokszor mondogatott öt- és hatéves korában: akkor lesz jobb, ha Istenhez eljut. Tiltani próbáltam a gyülekezetbe való járástól, de a férjem nem törődött a véleményemmel. Azért váltam el tőle, hogy megmentsem a gyerekemet.
Lacikát a bíróság az anyának ítélte, aki annyira megörült ennek a döntésnek, hogy lemondott a közös vagyonról és a ház ráeső részéről. Ahhoz hozzájárult, hogy az apa kéthetente láthassa a gyermekét. Már két éve éltek elváltan, amikor a fiú először kísérelte meg az öngyilkosságot.
– Megkérdeztem a gyerektől, hogy miért tette. A fiam azt mondta, meg akar halni, hogy a mennybe jusson, mert ő jó gyerek, és az angyalkák között akar élni. Később ugyanez a szomorú eset megtörtént vele az óvodában is. Meg akarta fojtani magát a vécében, az óvónő hozta ki ájultan. Megtudtam, hogy titokban eljárt az apjával a Hit Gyülekezetébe. De rettegésem a mai napig nem múlt el. Tavaly karácsony előtt a fiam gyertyát gyújtott az ablakban, előbb az adventi koszorú, majd a függöny kapott lángra. Tudom, hogy Lacika jót akar mindig, de mégis félek.
– Miért gondolja, hogy a gyülekezeti foglalkozások és az öngyilkossági kísérletek összefüggnek?
– Tudomásom szerint olyat nem tanítottak a gyülekezetben, ami egyenesen az öngyilkosságra késztetné. De a lelkében zavarok keletkeztek, s nekem nincs olyan műveltségem, hogy ezt megmagyarázzam. Csak nyolc általánosom van, de az ösztönöm azt súgta, nem tett jót a gyereknek a gyülekezetbe való járás. Bárkihez fordultam segítségért, finoman elutasítottak.
Először a pszichológusokat járta végig a gyermekével. Egyikük azt javasolta, Lacika előtt ne folytasson elvált férjével hitvitát. A másik lélekgyógyász arra biztatta, ne tiltsa el a volt urát a láthatástól, és arra kérte, ne beszéljenek a fiú előtt a Hit Gyülekezetéről. Visszagondolva a tanácsokra, az édesanya ma úgy látja, senki sem mer beleavatkozni a vallási kérdésekbe. Végül, amikor a helyzet súlyosbodott, Lacikát Szegedre, az idegklinika gyermekpszichiátriai osztályára vitte, ahol két hétig kezelték. Az édesanya rendelkezésemre bocsátotta az orvosi zárójelentést, amiből kiderült, hogy diagnózisként gyermekkori érzelmi zavart állapítottak meg. De ezen kívül a vizsgálatok során az alábbi következtetésre jutottak, amit a klinikai dokumentumból idézek.
„A szülők négy éve elváltak, azt követően viszonyuk kifejezetten ellenséges volt. Az apánál a fiú kéthetente van, az apa és családja vallásos gyülekezetbe jár, imádkozni tanítja a gyereket. A szülők viszonya jelenleg nem kielégítő, a vallásos neveléssel kapcsolatban gyakoriak az összeütközések. A fiú éber tudatú, a vizsgálat idején mindvégig érdeklődő és együttműködő. Korának megfelelően orientált. Figyelme átlagosan felkelthető és rögzíthető. Felfogása, megértése ép. Intelligenciája átlagos. A halállal kapcsolatos elképzelései életkorának megfelelőek. Véleményünk szerint panaszait a feldolgozatlan halálélmény válthatta ki. Azonban a háttérben a szülők elhúzódó válási konfliktusa áll, melybe bevonták a gyermeket, akiben vallásos transzcendens élményei felerősödtek a válás utáni krízisben, s a szülőktől ellentétes magyarázatokat, javaslatokat kap. Helyzetének javításában nem a gyógyszerek jönnek szóba.”
Lacika után az ideggyógyászok a szülőkkel is foglalkoztak, és tisztázták, hogy a gyerek érdekében ki mit vállal. Az apa lemondott arról, hogy fiát a Hit Gyülekezetébe vigye, az anya pedig a karatézéstől tiltotta el, mert ez volt az apa óhaja.
Személyesen nem ismeri Perjés Zsuzsa családját és Lacika szomorú történetét, mondja Joób István, a Hit Gyülekezete lelkésze, aki a következőképpen nyilatkozott:
– A rendelkezésre álló információim alapján nem tudok arról, hogy akár az apa vagy bármelyik családtagja a Hit Gyülekezetébe járna. Az említett esemény ismeretlen előttem, így ebben a dologban nem tudok állást foglalni. A Hit Gyülekezete – mint ahogyan azt a többi egyház is teszi – az élet védelmében határozottan elítéli az öngyilkosságot és minden olyan erőszakos cselekedetet, amely ezt elősegítheti. Szolgálatának egyik célja, hogy a bibliai szellemi, erkölcsi értékek alapján segítsen, hogy kevesebb válás és minél több boldog és sikeres család legyen ma Magyarországon.
Miután a Hit Gyülekezete lelkésze állásfoglalását megismertettem Perjés Zsuzsával, az asszony ismételten határozottan kijelentette, férje és gyermeke eljárt a gyülekezet összejöveteleire, és erre bizonyítéka is van.
– Én azt nem mondtam, hogy az elvált uram most is rendszeresen felkeresi a gyülekezetet, mert én azt nem tudhatom. Magam nem vettem részt a rendezvényeken, és arról nem is beszéltem senkinek. Nem szeretném, ha szomorú sorsom, tönkrement házasságom miatt felekezeti vita alakulna ki. Újból azt érzem, mint korábban, hogy senki sem tud segíteni az én nyomorúságomon.
A szegedi hittudományi főiskola teológiaprofesszorát, dr. Benyik Györgyöt azért kerestem fel, hogy választ kapjak arra, miképp lehet értelmezni ezt a szituációt.
– Úgy tudom, több kollégám is elutasította a nyilatkozatot ebben a kérdésben. Valószínű, hogy nekik volt igazuk. Ugyanis az esetből nem lehet levonni semmilyen következtetést a Hit Gyülekezetére vonatkozólag. Talán jó lenne, ha különböző egyházból származó szakemberek megvizsgálnák ezt az esetet és más ilyen helyzeteket is. Érdekes lenne megtudni, hogy egy ilyen jelenség kialakulásában milyen szerepe van a szülők vallási választásának. De ennek a vizsgálatnak nem a nyilvánosság előtt és nem társadalmi viták közben kell történnie, mert ha az ilyen esetek a nagy nyilvánosság előtt és szélsőséges társadalmi közegben zajlanak, éppen a beteg gyerek gyógyulását veszélyeztetik. Más karizmatikus típusú közösségekben, mint amilyen a Hit Gyülekezete, is történnek ilyen esetek. Az ugyanis a felnőtteket is sokkolja, amikor valaki vallási alapon megszakítja vagy átminősíti kapcsolatát a szüleivel vagy a testvéreivel vagy a gyerekeivel. De az említett esetben nem tudom megmondani, hogy mi volt az ok és mi az okozat. Nem szeretnék megsérteni egy másik, önmagát egyháznak nevező hívő csoportot. Ha száz ilyen típusú történés lenne, akkor talán komolyan kellene foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy az említett konfliktust és a Hit Gyülekezete gyakorlatát megvizsgáljuk, de egyetlen esetből szakmailag megalapozatlan bármilyen következtetést levonni.
A látszólagos nyugalom ellenére sem mentes feszültségtől a helyzet, amit Zsuzsa asszony ekként magyaráz:
– Tavaly tavasszal a fiamat beírattam hittanórára, de ő azt mondta, a Hit Gyülekezetébe is szeretne járni. Ezt a szándékot a plébánosunk is támogatja, mert természetesnek tartja, hogy a gyermek mindkét szülőhöz ragaszkodik. Én azonban nem engedem, mert a félelem kerít hatalmába, ha eszembe jut az elmúlt néhány esztendő. Szeretném leszögezni, hogy történetem közreadásával nem akarom megbántani a Hit Gyülekezetét, de el kellett mondanom, hogy min mentünk keresztül. Úgy látom, ahogy növekszik a fiam, velem szemben tapintatos, vallási kérdésekről nem beszél. Ennek ellenére továbbra is attól rettegek, hogy valami őrültséget csinál magával.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.