Újabb viharok dúlnak a kavicsbányató körül

A szigetszentmiklósi kavicsbányató-rendszer kálváriájáról szóló, a múlt héten megjelent cikkünkkel kapcsolatban megkereste lapunkat Kuczik Sándor, a terület egyik tulajdonosa, és a birtokában lévő dokumentumok alapján más megvilágításban számolt be az egyre bonyolultabbá váló ügy fejleményeiről.

Nyolc évvel ezelőtt, 1994. szeptember 31-én pályázatot írt ki Csepel és Szigetszentmiklós külterületén elhelyezkedő telephelyének értékesítésére az egykori kavicsbánya-vállalat jogutódja.
Mint arról korábban beszámoltunk, a vásárlásra – több mint 660 tag részvételével – konzorcium alakult, amely elnyerte a pályázatot, és jogot kapott arra, hogy a négy helyrajzi számon nyugvó területet megvásárolja. Az alapítvány megalakulása kezdetétől főként földeladásokat bonyolított le, bár ezeket sem jogszabály, sem a konzorcium tagjai nem engedélyezték. A KTS Alapítvány arra törekedett, noha a jogszabályok ezt nem tették lehetővé, hogy a konzorcium által pályázaton nyert ingatlan kilencven százalékát alapítványi tulajdonként telekkönyveztesse.
Kuczik Sándor, a tulajdonosok egyik képviselője beszámolt arról, hogy a tulajdonosi közösség – Sárosi Lajos képviseletében – 1995. február 8-án vásárolta meg a kavicsbányatavakat a hozzájuk tartozó földterületekkel együtt. A vételárat a tulajdonosi közösség részletekben fizette meg, ezért a földhivatalhoz a tulajdonjog-átírási kérelmet 1995. szeptember 27-én nyújtotta be Váradi Géza ügyvéd. A tavak tulajdonosainak készpénzvagyonát eredetileg az OTP Banknál nyitott alszámlán kezelte a Hydrokliv Kft. és a KTS Alapítvány. A tulajdonjog bejegyzéséhez a szerződés hiányos volt, hiányoztak a tulajdonosok személyi adatai, valamint tulajdoni arányuk. A földhivatal több mint öt évet várt, hogy a hiányokat pótolják, majd 2000. október 13-án a bejegyzési kérelmet elutasította, pedig a hiányzó adatok addigra már rendelkezésre álltak. Fellebezésként Balás István ügyvéd 206 oldalas szerződést szerkesztett a megvásárolt négy ingatlanrészből egyre, amelyet benyújtott a földhivatalba, ezáltal az közokirattá vált. – A szerződés tartalmát tekintve hamis, mert az ügyvéd helyzetével visszaélve tulajdonosi megbízásokat kért, illetve íratott alá a vevőkkel, és ezzel a jogi képviselettel együtt a tulajdonost is mint „tulajdonos” képviselte. Önhatalmúlag, egyszeri írásbeli közléssel zárt ki tulajdonosokat a tulajdonosok köréből, s ezeket a parcellákat az alapítvány nevére kívánta telekkönyveztetni. Ráadásul a csatlakozó tagok pénzét elfogadták, de a tulajdonosok listáján még csak a nevüket sem említik – állítja Kuczik Sándor.
A felek feljelentései alapján az ügyészség tovább nyomoz.