Újból kényszerhelyzet?

Szocialista kötődésű vállalkozóktól szerzett információink szerint az MSZP esetleges kormányra kerülése esetén ismét kötelezővé tenné a kamarai tagságot, amelyet 1999-ben az Orbán-kormány törölt el. Medgyessy Péter, a szocialisták miniszterelnök-jelöltje ma keresi fel a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarát.

Kamarai körökből arról értesültünk, hogy a Magyar Szocialista Párt azt terjeszti a vállalkozók és a kamarai apparátus körében, hogy jó konstrukciónak tartja a kötelező kamarai tagságot; és az MSZP esetleges győzelme esetén „visszaállhat a régi rend”, azaz minden vállalkozásnak be kell lépnie a köztestületbe.
Még 1994-ben alkotott törvényt a parlament a gazdasági kamarákról, amelyben a vállalkozások számára kötelező tagságot írtak elő. A kényszerből taggá „előléptetett” vállalkozók évekig jogosan érezhették: a közadók módjára behajtható tagdíjukért cserébe alig kapnak valamit, miután a pénzeket a köztestületek főként infrastruktúrájuk kiépítésére, székházak vásárlására, vezetőik külföldi utaztatásaira költötték a szolgáltatások helyett. A „kényszertagok” azt is felrótták, hogy a tagdíjbevétel teljesen véletlenszerűen attól függött, hogy az egyes kamarákhoz tartozó vállalkozásoknak hol volt a székhelyük. Ismeretes, hogy 1994– 99 között a tagdíj nagysága 15 ezer forinttól 2 millió forintig terjedt.
A parlament 1999 decemberében fogadta el a Fidesz-MPP választási programjában beígért új jogszabályt, amely 2000. november 1-jétől megszüntette a kötelező kamarai tagságot, és visszavette a testületektől a rájuk ruházott közjogi feladatokat. Mindez a gyakorlatban annyit jelentett: a több mint 700 ezres tagság a töredékére, mintegy 40 ezerre olvadt, és a tagdíjbevétel is lezsugorodott az évi 7 milliárd forintról hozzávetőleg évi egymilliárdra.
Ismeretes az is, hogy az új kamarai törvényről szóló parlamenti vitában a szocialisták a kötelező kamarai tagság fenntartása mellett érveltek és voksoltak 1999-ben. Kamarai bennfentesek szerint azért, mert a területi kereskedelmi és ipari, a kézműves, illetve az agrárkamarák vezetői, illetve az apparátus tekintélyes része MSZP-s kötődésű volt. Egy kiépített kamarai struktúra ugyanakkor vetekszik az adóhivataléval, így „napra pontos” információval rendelkezhetnek a kamarák a vállalkozásokról. Miután az információ kincs, a rendszer működtetői és támogatói pontosan tudják, mit is jelent ilyen hálózat felett diszponálni.
Persze a kamara vagyona is számottevő: az Állami Számvevőszék korábbi jelentése szerint a vidéki testületek mérleg szerinti vagyona 1999 végén 16,8 milliárd forint, míg az országos kamaráké mintegy 1,1 milliárd forintra rúgott.
*
Csaknem 4 milliárd forintnyi tagdíjhátralék gyűlt össze 1994–99 között a kamaráknál. A vita azóta is arról folyik, miként juthatnának a testületek hozzá a korábbi években felhalmozott kintlévőségeikhez. A kamarák már külső cégeket bíztak meg a tagdíjbeszedéssel. A Magyar Nemzet tavaly terjedelmes írást közölt arról: a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara három, ám azonos tulajdonosú vállalkozást bízott meg követelései behajtására. Vállalkozói visszajelzések alapján – talán cikkünk hatására – a behajtási folyamat elcsendesedett. Egyelőre…