Ujjé lesz a ligetben

Itt van május elseje! (Énekszó és tánc köszöntse, zengjen a dalunk pajtás, száll a zeneszó, ének, ébreszd fel a magyar népet! – refrén, aztán újra az elejéről, há, és négy…)
Ujjé, a ligetben nagyszerű lesz megint, bőrös virsli, csapolt sör, a gyereknek vattacukor, nyalóka, lufi a hozzávaló Pa-Dö-Dővel. A sajtósátraknál Kovács László és Medgyessy Péter segít majd eligazodni a politikai eltévedteknek, szemüveg- és mankókölcsönzés a helyszínen, újraélesztés ugyanitt.
Kora délután emlékező szent szeminárium a lebontott dísztribün helyén, nosztalgiabeszédet mond Horn Gyula obsitos karhatalmista. (Ha nem sikerülne szegénynek, akkor Keller László helyettesíti – ő is ugyanolyan jókat mond.)
Természetesen a megafon is bömbölni fog majd: „Éljen és virágozzék a parkokba kihelyezett muskátli és petúnia!” (Háttér: Éljeeen!) „Éljen a dolgozó munkásosztály!” (Háttér: Az is éljen!) „Éljen a párt!” (Háttér ijedten: Melyik?)
Ifjúkorunkat fogja idézni ez az orgonaillatú, szegfűtapintású május elseje, amikor az ország bárgyúbbik fele innét, a Felvonulási térről integetett a tribünön pöffeszkedőknek, a Kisfogházban pedig Bogár János ítélet-végrehajtó baritonja mennydörgött: Kérem a következőt…!
Nagyon úgy nézem, ezt a május elsejét is elviszi majd előlünk a ránk tekeredett tudományos baloldal, hibbantjaink ismét összemossák a bimbózó tavaszt a hervadt kommunizmussal…
Valakinek el kellene már mondania: álljon meg a menet, emberek, a bőrös virsli pártsemleges, a csapolt sört sem a baloldal delegálta, ahogyan a vattacukrot, a nyalókát meg a lufit sem.
A május elseje mindannyiunké. Nehogy már Kovács bácsiék porciózzák ki az ünnepi tortát, mert abból még baj lesz. Jegyzékváltás, tortacsata, miegyéb.
Leghelyesebb, ha eregetik tovább a lufikat. Ahogyan szokták.