VÁLOGATOTT KIVÉGZÉSEIM

TEGYÜK FEL, EZÚTTAL
KIVÉTELESEN NEM VALAMI
MIATT VÉGEZNEK KI
Hanem csak úgy… mellékesen… szovjetesen… párdon! oro… (angolosan távoztatnak el.)

CSUPÁNCSAK
A KÍVÁNCSISÁG HOZOTT IDE
életem első nagyobb kivégzésére. Még sosem láttam kivégzést így élőben… testközelből… Melyben ennyire közvetlenül érintve lennék… Amely kihathat egész hátralevő életemre… mély nyomokat hagyva…

UTÓLAG HOGY MESÉLIK MAJD
EZT AZ EGÉSZET EL?
A szemlén megjelennek? Áldoznak az áldozatok emlékének (legalább) ezzel pár percet?(!) Igénybe veszik az igazság szolgáltatásait?

ELMONDJÁK AZ UNOKÁKNAK, HOGY NEM MESE EZ GYERMEK (?!)
Bűnük legalább tudatalattijukban… (nem rímel)

HA MÁR ENGEM NEM, MAGUKAT FELMENTIK (?!)
Adnak egy pár sort? – nem tüzet – különben hogy megyek majd vissza az életbe? emelt főbelövéssel…

ELŐREKALANDOZTAM,
GYERÜNK VISSZA A LÖVÖLDÉS TEREKRE…
Bár még azt sem tudom, hogy maga a kivégzés minden puskából majd egyszerre történik? Vagy egyenként… hogy a felelősség megoszoljon…? (Nem azt mondtam, hogy oszolj! De eltávozási engedélyt adhatok…)

HA MÁR A LOVAKAT… UGYE…? LEGALÁBB A ZONGORISTÁRA NE LŐJENEK!
Jót nevetnék… a „halálra röhögném magam” olcsó, elcsépelt.

ÚJ MÉG NEKEM EZ A KIVÉGZÉS
például miből tudom meg, mikortól halok…? Hogy tájékozódjak, mindig beleszagolok, mi van a puskaporos levegőben… Ha egy ilyen gömbölyded golobis mégis idetévedne… az tévedésből lesz…? Emberi (el)mulasztásnak vagy túlteljesítésnek vegyem? (!)

NOSZTALGIÁZHATNÉK
MÉG EGY KE(D)VESET?
Alacsonyan „Szállnak a darvak” (és a Sztálin-orgonák), barna, piros, kék esőnek nyilvánítják, tértivevénnyel (?!)

LEHET, HOGY JÓ A SZÁNDÉKUK, CSAK ROSSZUL FEJEZIK EZT KI? (!)
Az empátiát lehet belehalásnak is értelmezni?

BOCSÁNAT, EGY PILLANATRA NEM FIGYELTEM…
MEGVOLT MÁR
A KIVÉGZÉSEM?
Engem külön erről nem értesítenek? Csak úgy közvetlenül, minden értesítés helyett…? Hogyan viselkedjek? Illik még tovább élnem? (Nem írom ide, hogy a lehetőséggel.)
EZEK A MICSODÁK OTT
A KEZÜKBEN… SZÓVAL… ÖNÖK CSÖVESEK?
Vagy csőlátású lettem? Még soha ennyire – csőstül – nem szakadt rám… irányult felém a figyelem. Fordítva is elsülhet…? a tusájánál? (Még jól is?) Saját halálát halja az ember? (Egy el-el mondtam… nem vagyok süket…)

TÖBBÉ AZ ÉLETBEN
MÁR SENKI SEM HISZ NEKEM
(Mert önök majd biztos elterjesztik, hogy a kivégzés alatt önökkel együttműködtem.) Egy életre elment… a kedvem.
A kivégzés alatt szabad fényképeznem? (magamban megpróbálom jól lefényképeznem…)
Ne ijedjenek meg, ha elsül a vaku közben… Utólag hívjanak elő. Retusáljanak át, hogy önökre nézve pozitív legyen a képlet… negatívban is maradhatnak… (abban is vannak!)
Papírképre dolgoznak?
Vagy vér-dia-vetítés lesz (?!)

KI VAN VALAMI TŰZVE
A FEJEMRE?
Mért nem csak azt lövik le? (mint Tellnek…) Beadjam a ruhám? Szégyenfolt-tisztítással mi a helyzet?!

VÁLASZTHATOK HALÁL…
NEMET MONDHATOK
A HALÁLRA?
(A bitófa árnyékában még ennyire sem barnulnék le…) Kaphatnék addig is egy – uraságtól – már levetett, elkendőzött kendőt. Nekem is jókor kötik be a szememet… Ennyire le(le)plezetlenül még soha nem álltunk egymással (szemtől) szembe… Mindenkit úgy nem kell elfogadni, ahogy van…? (Este leveszem mindig a kokárdát, de hála az otthonokba befutó tévé- és egyéb hírdömpingnek: reggel visszateszem…)

NEM OKOLOM A SAJTÓT
de ha előre tudták, hogy én leszek a következő célpont, hamarabb leadhattak volna (mint a sorozatot.) Hogy még életemben elolvashassam halálomat. Megtudjam, milyenek azok a módszerek, amelyekkel az embernek még életében a halálhírét keltik. Halálhírértékű lesz? Bekerülhetek vele a tv-be?
(Vagy már csak utólag, emlékműsor keretében…?)

MARAD ITT MÉG VALAKI, AKI
A VÉGÉN AZ EMBERT MAJD
TAPINTATOSAN FELKELTEGETI…?
Hogy: Jaj, bocsánat… ühüm… hát ez meg ki? Hé, maga… nem mozdul… Ne is tessék – már – haragudni, de – ugyancsak – el tetszett itt a melegben kicsit örökre bóbiskolni… Rég befejeződött… és a ruhatáros is ember, haza szeretne végre menni…

ENGEM ITTFELEJTETTEK…
(A MIEINK?)
(Cseresznyéskertelés nélkül?) Leonyid Andrejics biztosan megint nem vette fel a bundáját… a könnyű felöltőben ment el… (Aggódó, mély sóhaj) Ezek a könnyelmű fiatalok… ha én nem vigyázok rájuk… (Értelmetlen szótagokat dörmög maga elé) Az életem úgy elmúlt valahogy… mintha nem is éltem volna… (Lefekszik)

…mély csönd, melybe csak a fejszék tompa zuhogása csap belé a kert felől
Függöny
(?)
Innen is kimaradhatatlan a legfőbb égi üzenet, utasítás:
„MONDOTTAM EMBER: (…) BÍZZÁL!”
(…Ádám, ismét mint ifjú, még álomittasan kilép a gunyhóból…
Ragyogó nap.)