A lap brüsszeli diplomáciai tudósítója szerint a NATO-val szembeni amerikai magatartásban szeptember 11. volt a fordulópont. A terrortámadások után Lord Robertson, a szövetség főtitkára azonnal felajánlotta a NATO támogatását az Egyesült Államok terrorizmusellenes háborújához. Konkrétan ez a washingtoni szerződés 5. cikkének az alkalmazását jelentette, amely szerint a szövetség bármely tagországa elleni támadás valamennyi tagország ellen irányulónak minősül. Washington azonban félvállról vette az ajánlatot, és nem élt teljes mértékben a lehetőséggel. Francois Heisbourg, a párizsi Stratégiai Kutatások Alapítványának igazgatója szerint azért, mert nem akarta, hogy akár a NATO, akár az európai szövetségesek megkössék a kezét vagy korlátozzák választási lehetőségeit. A Financial Times is úgy véli, hogy a szövetség nem sok mindent tudott volna felajánlani Washingtonnak olyan katonai potenciálok dolgában, mint a légi szállítási kapacitás vagy a hírszerzés. Veterán NATO-elemzők szerint azonban az amerikaiak főleg azért szorították háttérbe a NATO-t, mert már nemcsak a hidegháború, de szeptember 11-én, a „hiperterrorizmus” megjelenésével a hidegháború utáni korszak is váratlanul véget ért, s ez megváltoztatta az Egyesült Államok és Európa közötti kapcsolatokat.
Rosszfiúk világűrméretű pácban – megnéztük a DreamWorks új sikerét
