Vegyes vágott

Győzve veszíteni
Ezt is meg kell tapasztalnunk, úgy látszik. Mehet még egy-két mandátum ide vagy oda, lehet óvás, lehet újraszámlálás, de meccs közben nem szokás a szabályokat megváltoztatni. Nem is akarja ezt senki. A legelső, aki az ellenfélnek gratulált, Orbán Viktor volt. Egy választás ne a bíróságon dőljön el.
Láttam a tévében francia polgárt, aki egy kartonlapot tartott a feje fölé. „Gyűlölöm, hogy francia vagyok” – ez állt rajta. Tette ezt azért, mert a franciák jelentéktelen része egy Le Pen nevű emberre voksolt. Én nem gyűlölöm magunkat, honjaim. Megint sikerült győznünk önmagunk fölött. Megint beolvastunk a hatalmasoknak, igaz? Mi, rejtőzködő magyarok, szeretünk a kormányon lévők orrára koppintani. Meg vagyunk győződve arról, hogy a mi véleményünk az értékes. Az már nem érdekel bennünket annyira, vajon igaz-e. Kerül, amibe kerül. Rövidesen kiderül, hogy mennyibe. A helyhatósági választásokat mindenesetre toronymagasan fogja nyerni a Fidesz.
Még hogy ebben az országban nem jön be a negatív kampány! Ha a választások első fordulójában nem úriemberként viselkedik a kormányoldal, nem lett volna ilyen szoros az eredmény. Ha az első forduló előtt harcba engedik szállni a fiatal magyar demokrácia legmarkánsabb alakját, aki mindenkit meg tud szólítani… De más volt a kampánystratégia. Ezen is el kell gondolkodni. Meg azon is, hogy anno a koménisták is abba buktak bele, hogy nem tudták: túlagitálni = ellenagitáció. Önvizsgálatot kell tartani. Az árulókkal, a kétszínűekkel, a gyávákkal le kell számolni. A sorokat összezárni. Mondja ezt egy örök pártonkívüli.
Az ellenfél félelmeit akkor láthatja az ember a legjobban, ha megfigyeli, milyen módszerekkel akar megfélemlíteni minket. Jaj a legyőzöttnek – ne legyen kétség. És mégis. Nem szívesen lennék most a helyükben. A magyar történelem legkeményebb ellenzéki harca kezdődik el. A legpozitívabb szellemi magatartás az ellenzékié. Nem tudunk elkényelmesedni, nem tudunk megöregedni. Nem hagynak, mert folyton résen kell lennünk. A túloldalon elmarad a már így is megkésett fiatalítás, és ez vissza fog ütni. Lesz itt EU-csatlakozás, lesz itt sok kétharmados törvény, lesz átülés is, persze. Nem biztos, hogy az új kormány kitölti a négy évet. Az idő mégsem az aranyórásoknak, hanem a fiatalságnak dolgozik. Orbán Viktort mindenképp az első vonalba kell helyezni. Mondjuk, elnökként a parlamenti frakció élére.

Ne fogadjunk
„B. polgár” a Népszabóban a két választás között vezércikket izzadott ki magából. Ne kicsinyeljük az erőfeszítést: nem a kutya nagysága számít a harcban, hanem a harckészség nagysága a kutyában. Fogadjunk! című dolgozatában a következőket állítja a munkásmozgalom 1957-ben született, öreg harcosa:
„… Fogadjunk, hogy a következő másfél hétben… soha nem látott dolgok történnek majd!
Fogadjunk, hogy nem lehet provokáció nélkül megúszni!
Fogadjunk, hogy most lesz, ami tizenkét éven át nem volt: lökdösődés, verekedés, talán még rosszabb is annál.
Fogadjunk, hogy ha lesz, arról a hivatalosság szerint csakis a szociálliberális bolsevisták tehetnek majd.
Fogadjunk, hogy a köztársaság elnöke nem szólal meg. Fogadjunk, hogy ha megszólal, szava mit sem fog érni. (…)
Fogadjunk, hogy a következő tíz napban föl fog robbanni valaki vagy valami.
Fogadjunk, hogy bizonyos választókerületekben a választói névjegyzékből ki lesznek gyűjtve azok, akik az első fordulóban nem mentek el szavazni! Fogadjunk, hogy ezekhez a választókhoz hamarosan vendégek toppannak be váratlanul.
Fogadjunk, hogy a templomok többségében folyamatosan kong majd az összes vészharang.
Fogadjunk, hogy az utolsó (?) szeánszra lesznek a Kossuth téren millióan is! [Ez bejött.]
Fogadjunk, hogy ha csak rajtuk, a most kormányon lévőkön múlik, megtörténhet még bármi is!”
Ennyit még sosem idéztem ekkora klasszikust, de ha már belekezdtem, nem állok meg félúton. Még a választások első fordulója előtt is ajánlott egy fogadást: azt, hogy az átmenetileg lebontott Szabadság (!) téri szovjet katonai emlékművet nem fogják többé ugyanoda visszaállítani.
Én nem fogadok. Mert tudom, hogy visszaállítják. Csak azt nem értem: miért hiányzik ez őneki?

Lomtalanítás
A választás előtt nem sokkal történt volt ez újlipótvárosi (Pest) utcánkban. Levittünk néhány fölösleges dolgot, és akkor megláttuk azt a párt, aki a mi házunk kacatjait felügyelte, válogatta. A férfinak olyan erős szemüvege volt, hogy nem voltam benne biztos, lát-e engem. A felesége szakadt, amolyan szőke cigány. Öszszes zsákmányuk egy fotel volt. A.-val összenéztünk, visszamentünk, és egy csomó számunkra fölösleges használati tárgyat adtunk át nekik, köztük egy szemüvegkeretet. Ebben a pillanatban egy fehér Merdzsó lassított mellettünk, a vezető, egy roma fiatalember csuklóján megcsillant az aranylánc. Nyilvánvaló: övé volt minden kacat a környéken. Nem szólt az semmit, de a két megalázott és megszomorított azonnal hátat fordított nekünk, és munkához látott. Összenéztünk A.-val, és visszasomfordáltunk a házba.

Jelentés a házból
Még jóval hűvösebb volt, nem lett egy nap alatt nyár – szokás szerint. Amikor a következő, A 4-es papírlapot találtam a lépcsőház egyik ablakára ragasztva:
Kedves Erzsike!
Az ablakot azért nyitjuk ki, mert büdös van a házban.
Alatta, más írással:
Vágjuk ki a macskákat!
Alatta megint más írással:
Kedves Lakótárs! Az ablakot azért csukom be, mert megfagyunk a lakásba beáramló jeges huzat miatt. Tóth
Alatta, más írás:
Mindkét panasz jogos!
Hát ilyen demokratikus érzületű lakói vannak e háznak, amelyben élek.

Mártírok útja
Tíz évig laktam a Margit körúton, de mindig az volt az érzésem, nem a leánykori neve az igazi, hanem a komancsok (egyáltalán nem kihalt törzs) által ráaggatott. Sok ember tűnt el arrafelé, még több tárgy, és nem telt el év gyilkosság nélkül. Volt olyan, akit egy demizson borért öltek meg az utcán. Ott voltam, amikor egy kocsmai cimbi, kőkemény visszaeső, belevágott egy kést valakibe. Amikor megkérdeztem, miért tette, csak annyit mondott: Nem tudom, haver. Meg se próbált elmenekülni.
És most ez a kivégzés. Simon Tibor volt válogatott labdarúgó, a Fradi valamikori oszlopának agyonverése. Kemény srác volt, aki nem ijed meg a saját árnyékától. De most futott az életéért. Hiába. Pesten már minden megtörténhet mindenkivel.

Murony
Békéscsabáról jöttünk A.-val. A vonat hosszan álldogált egy Murony nevű állomáson az ellenvonatra várva. Biztos egy főelvtárs lakott itt valamikor. Vagy a rokona. A fülkében egy cigány család. A gyerek türelmetlen és mozgékony, mint minden gyerek. Rámordul az apja:
Uralkodj magadon, Elemér!
Hogyan, kérdezi a gyerek.
Hát úgy, mint egy gróf, hangzott a felelet.