Vezeklés

Húst vettünk magunkhoz az elmúlt napokban bőséggel, a tavasz pár kiló túlsúllyal lepett meg, nehezebb ételekre ránézni sem bírunk. Viszont gyönyörű tavaszi napsütésben csillog a Duna, víztükrében frissen zöldell szemközt a Gellért-hegy, amint belépünk a Belgrád rakparti vegetáriánius vendéglő sarkig kitárt ajtaján. A Govinda nevű indiai étterem nem újdonság Pesten, jó pár esztendeje működik már, s az országban több helyütt nyílt hasonló nevű üzletük a múlt években a Krisna-tudatú vállalkozóknak, beleértve a Somogyvámoson alapított Krisna-völgy nevű kulturális központot és biofarmot.
Ez kell most nekünk húsvét után, végre hústalan ebéd, csupa növényi eredetű, kímélő, egészségmegóvó táplálék! A magyar–angol nyelvű étlap néhány külön is választható tételén kívül van egy, a konyhaséf által akkurátusan elkészített menüsorozat, naponta változó összeállításban, amely mindig levessel kezdődik, a főétkekből álló vegyes ízelítő követi, és a desszerttel végződik. Ezt a legpraktikusabb és leggazdaságosabb rendelni.
Ezúttal paradicsomból készült a leves, mégpedig különösen zamatos alapanyagból, és szokatlan, pikáns fűszerezése által egészen kitűnő, mondhatni szenzációs tavaszi paradicsomleves lett belőle. A vegyes tál abban az értelemben is vegyesre sikerült, hogy vannak rajta izgalmasan vonzó, kellemetes dolgok (curryvel ízesített, sáfránnyal sárgított, főtt kukoricás sült karfiol, üdítően friss, ízletes joghurtos szósszal és rizzsel; édes-csípős csatni és puri, azaz jellegzetes indiai lepénykenyér), de olyanok is, amelyeket az ember otthagy a tálon, és könnyű szívvel visszaküld a konyhába. Bizonyára csak a véletlen műve, de illik a hely filozofikus légköréhez, hogy a kezdethez a vég – az édesség – adja meg a tökéletes keretet: a mézes-mandulás kölesgömböc méltó társa a paradicsomlevesnek.
Könnyű lélekkel, felhőtlen jóllakottsággal dőlünk hátra a kényelmes fonott karosszékben. Ilyen ártalmatlan gyógyebédre vágytunk. A Duna friss vízszaga szűrődik be a nyitott ajtón, versenyre kelve a füstölővel, egy vontatóhajó kürtje töri meg egy pillanatra a kis teremben szüntelenül doboló-duruzsoló hare-rama-hare-hare zenét. Itt dohányozni nem szabad, nem lehet kávét, sört, semminemű szeszes italt fogyasztani. Választhatunk gyümölcsteát, rózsavizes limonádét, házi gyömbéres üdítőt vagy a lassi nevű, édes gyümölcsös joghurtitalt. Mind finom, a gyömbéres nedű enyhén csípős, érzéki ízű. (A Govinda egy gyakori vendégét faggattuk egyszer – aki talán több is mint törzsvendég –, miért nem használnak az ételeikhez hagymát, fokhagymát? Mert szenvedélyt gerjesztenek – hangzott a válasz. Máig sem értjük.)
Az étterem kulináris programjához különböző kulturális, irodalmi és más művészeti műsorok kapcsolódnak, rendszeres előadásokkal, zenés estekkel. Egyik könyvajánlatukon akad meg a szemünk: Járt-e ember a Holdon? A tudományos választ (nem járt) különböző dokumentumok, publikált fényképek, új szempontú és kritikus vizsgálata alapján ígéri a szerző. Jó kedvünket, elégedett nyugalmunkat ezen a napon már semmi sem ronthatja el.