Az 1800-as évek végétől fejlődő és iparosodó terület jelentős szerepet töltött be a főváros és az ország életében. A Csepel Művek gyáróriása több tízezer embernek adott kenyeret. A KGST-piacok összeomlása azonban magával rántotta a vasaló- és varrógépeket is készítő kerékpárgyárat. A vas- és fémmű sem maradt életképes: a kohászat főként Nyugatra termelt, alapanyagait azonban az egykori szocialista országokból szerezte be, így e források hiányában a piacait is elvesztette. Nemcsak az emberek létbiztonsága ingott meg ekkor, hanem Csepel emberöltők alatt kivívott iparos-munkás státusa is. Néhány év alatt nyilvánvalóvá vált: a gyárak által okozott környezeti pusztítást évtizedek során is nehéz lesz helyrehozni. A napjainkra kialakult helyzet nem feltétlenül a tudatos környezetellenes politika eredménye, hanem a korszerű szabályozás, a fejlett technika hiánya, illetve a második világháború bombatámadásainak következménye.
Autógyár a szemétdombon
A Csepel Autógyár felszámolásáig egyetlen kilogramm veszélyes hulladék sem került ki a gyár területéről – mondta Juhász Péter, az autógyár felszámolását végző Budapest Holding munkatársa. Kijelentette: 1992 októberétől 2001 őszéig dolgoztak azon, hogy az ott maradt szemetet, veszélyes hulladékot eltakarítsák. A gyár ideiglenes fennmaradási engedéllyel rendelkező, csaknem hétezer négyzetméteres hulladéktelepén húsz-huszonötezer hordót tároltak. A hulladékot nem különítették el: fekáliát, festékmaradványokat és veszélyes anyagokat egyaránt tartalmaztak. Elszállításuk, illetve megsemmisítésük előtt ezért szét kellett válogatni a hulladékot.
A kármentesítés hatszázmillió forintba került. Ebből az összegből 280 millió forintot a Környezetvédelmi Minisztérium fizetett, mert kilenc év után elfogyott a holding erre fordítható pénze. A minisztérium múlt év őszén az összes hordót elszállíttatta a volt autógyár telepéről. Juhász Péter elmondása szerint a szállítással a minisztérium ugyanazt a céget bízta meg, amelyet a Budapest Holding. A hulladékot a veszélyességi foktól függően Dorogra, Debrecenbe és Aszódra szállították. A probléma azonban ezzel nem oldódott meg, hiszen a több ezer hordó között sok sérültet is találtak, amelyekből akár éveken, évtizedeken keresztül szivároghatott a szennyező anyag a talajba. Az is súlyosbította a helyzetet, hogy ismeretlen tettesek tavaly nyáron sok hordót kiborítottak.
– Több jel is arra utal, hogy az autógyár területén veszélyes hulladékokat ástak el az ötvenes évektől kezdődően – mondta Spitz Roland, a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség (KDVKF) osztályvezető-helyettese. – A második világháborúban bombázták ezt a területet, és gyanúnk szerint több bombatölcsért hulladékkal töltöttek fel. A talajvízvizsgálat már folyik, a terület teljes körű feltárása pedig május 6-án kezdődött.
A szakértők egyébként úgy tudják, a gyár anyagi támogatást nyújtott az aszódi hulladéktároló felépítéséhez, így valószínűsíthető, hogy már a felszámolás előtt is szállítottak ide veszélyes hulladékot a telepről. A Csepel Autógyár Szigethalom határától a szigetszentmiklósi Bucka-tóig nyúlik. A lakott területtől egy keskeny erdősáv választja el a gyártelep hátsó kerítését. Ez a dombos, sarjerdős terület ma is tele van háztartási hulladékkal, tetemekkel, festékesdobozokkal, amelyek eltakarítása nem a KDVKF feladata.
Vargáné dr. Pető Terézia, Szigetszentmiklós jegyzője úgy tudja: a terület magántulajdonban van, így az illegális hulladéklerakók felszámolása nem az önkormányzat feladata. A gazda szemmel láthatóan nem tesz semmit azért, hogy az ingatlanról a szemetet eltakarítsa, a hulladék odaszállítóit pedig szinte lehetetlen felelősségre vonni, hiszen senki nem deríti fel a tetteseket; a festékesdobozokat, a kutyatetemeket, a háztartási szemetet ezután is kerülgetheti az arra járó.
Buckalakók tava
A Bucka-tó, illetve környéke – hat és fél hektár – viszont az önkormányzat tulajdonában van. Az utóbbi években több vállalkozó jelentkezett, hogy megvásárolná a területet. A tervezett lakóparkból, szabadidőközpontból azonban nem lett semmi: nyilvánosságra került ugyanis, hogy a tó menti talaj súlyosan szennyezett. A Bucka-tó annak idején sóderbánya volt, innen szállították az alapanyagot a nagyszabású építkezésekhez. A tavat egyes vélemények szerint még termálvíz is táplálja. A tó azonban korántsem tiszta: a terület egy részét a Csepel Vas- és Fémművekből, valamint a Csepel Autógyárból származó hulladékkal töltötték fel. Idővel a környező gyárak is csatlakoztak hozzájuk, hiszen itt szinte korlátlanul és díjmentesen helyezhették el azokat a szennyező anyagokat, amelyeket nem tudtak máshová szállítani.
– Előzetes számításaink szerint öt méter vastagságban, két-háromszáz méter hosszan töltötték fel hulladékkal a tó belső gátterületét – mondta Spitz Roland osztályvezető-helyettes. – Tavaly novemberben feltárásokat végeztünk ezen a területen. A vizsgálatok azt mutatták: a feltöltés akár harminc százalékban is tartalmazhat veszélyes hulladékot.
A felügyelőség nyomozásba kezdett, hogy kiderítse, honnan származnak a veszélyes hulladékok. Megtudták, hogy a 70-es évek végén, a 80-as évek elején szállították ide. A szakember bízik abban, hogy a kormányváltástól függetlenül az illetékes Környezetvédelmi Minisztérium kiírja a közbeszerzési pályázatot a terület alapos feltárására. Mivel a hulladék nagy része az előzetes vizsgálatok szerint könnyen beazonosítható, a feltárómunka nem jár majd akkora költséggel, mint az autógyár esetében. Spitz Roland szerint az a fő kérdés, hogy a műszaki beavatkozás mennyibe kerül. De a feltöltés így nem maradhat, hiszen jelen állapotában úgy funkcionál, mint egy veszélyeshulladék-lerakó – hangsúlyozta.
Az önkormányzat hivatalosan csak tavaly óta tudja, hogy szenynyezett a Bucka-tó környéke – mondta Vargáné dr. Pető Terézia. A környezeti merénylet pedig nem csak az elkövetők előtt volt ismeretes: a tanácselnök tiltakozását a veszélyes hulladék lerakása miatt annak idején dokumentálták, s a KDVKF tavaly kezdett felderítőmunkája alatt többek között erre az iratra is rábukkant. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) és a KDVKF mérései alapján a tó, illetve az ásott kutak nem szennyeződtek olyan mértékben, mint amit a feltöltés veszélyeshulladék-aránya indokolt volna. Az ÁNTSZ azonban felhívta a figyelmet arra, hogy az ásott kutak vizéből ne igyanak a környéken lakók. Spitz Roland szerint a kútvízzel a kiskerti növényeket, gyümölcsöket sem ajánlatos locsolni, mivel a föld alatti első vízadó rétegben olyan anyagok találhatók, amelyek veszélyesek lehetnek az emberi szervezetre. A Buckán ennek ellenére mégis locsolnak a fúrt kutak vizével.
– A lakosság már jó néhány éve jelezte az illetékeseknek, hogy a fúrt kutak vize szennyezett, s a víz teljesen sötétkék. Úgyhogy nem iszunk belőle, csak locsolásra használjuk – mondta egy helybeli lakos, aki húsz éve él a Buckán, így sokat tud mesélni a környezet szennyezéséről. Mint mondta: a bányatóhoz körülbelül tíz éven keresztül ment a város szemete. Aztán az egészet lesimították, letarolták. Majd jött a következő: a bányatóhoz lepakoltak úgy ötvenhordónyi galvániszapot. – Feljelentést tettünk, de akkor a trutymó már folyt kifelé. A víz azóta is szennyezett. Kérjen egy pohárral az egyik tóparti lakos fúrt kútjából, aztán nézze meg, hogy néz ki. Húsz éve még csodálatos víz jött fel. Ma olajos íze van – mondta. Az idősödő férfi ugyan nem az autógyárban dolgozott, de ő is érzi a munkanélküliség hatását. – Itt rengeteg szegény ember él, mióta az autógyári munkahelyek megszűntek – panaszolta. – Ezek az emberek próbálnak valamilyen módon pénzhez jutni. Azt hallottam, ők szedték le azokról a hordókról a fémpántokat tavaly. Nem készakarva borogatták fel őket, csak az öntvényeket akarták eladni. Az egész környezetszennyezés a Csepel Autógyár műve – összegezte a véleményét. – Azt a csodálatos tavat teleöntötték salakkal, aztán a város rárakta a szemetét. Ez megbocsáthatatlan bűn. Hiába jönnek ide a környezetvédelmisek, akár a miniszter is – itt rengeteg salakot kellene kiemelni, hogy a környék újra tiszta legyen.
Olajban úszó Csepel Művek
A fővároshoz tartozó egykori Csepel Művek területe szintén szenynyezett. Azt azonban senki nem tudja, hogy mennyire, mivel nem végeztek az egész gyártelepre kiterjedő talajvizsgálatot. Az egykori telepen a negyvenes években lőszergyár működött. A második világháborúban szőnyegbombázás érte, többtartálynyi olaj felrobbant, illetve a talajba folyt. Az újjáépítés során a bombatölcséreket salakkal, illetve a leomlott épületek törmelékeivel töltötték fel, ami tovább szennyezte a talajt. A Csepel Művekben 1956-ban is megsemmisült egy olajtartály, így egy kis túlzással azt mondhatnánk, hogy a gyárterület olajban úszik. A szennyezés egyébként szemmel is látható: a sziget északi részén, a gyárhoz tartozó kikötőben alacsony vízállásnál megfigyelhetők a parton az apró olajkitörések. Amikor a Duna apad, a talajvíz a folyó felé szivárog, amikor pedig magasabb a folyó szintje, akkor a lakott területek felé veszi az irányt. Időnként komolyabb szivárgás is tapasztalható: tavaly például a Dunán hatalmas területet borított be az innen felbukó olaj. A legkomolyabb vizsgálatot és talajcserét a Power-Gen nevű angol cég végezte az egykori Csepel Művekben, mivel itt kívánta felépíteni új erőművét, s az építkezés megkezdése előtt el kellett távolítani a szennyezett talajt. A munkálatok során 72 ezer köbméternyi földet mozgattak és vizsgáltak át. Ezzel a mennyiséggel háromszor lehetne megtölteni a budai Várhegy alatt átvezető alagutat.
A több mint százéves gyártelepen a régi csatornákat, vezetékeket már senki nem ismerte. Ezek miatt is folyamatosan szennyeződött a környezet. A felszín alól eltemetett olajtároló bunkerek, ismeretlen eredetű higanygöbecsek, fel nem robbant lövedék, bomba került elő.
A kitermelt, környezeti szempontból kockázatosnak minősített föld a megmozgatott talaj körülbelül tíz százalékát tette ki. A szennyezett terület megtisztítása másfél millió dollárba (450 millió forint) került. A 2000-ben átadott új erőmű alatt azonban már tiszta a talaj – a Csepel Művek területének 90-95 százalékán viszont még mindig szennyezett a föld. Az olaj emberi beavatkozás nélkül több száz év alatt távozhat csak a földből. A kármentesítéshez is évek munkája, türelem, kitartás és pénz kell. Az eredményt pedig lehet, hogy csak unokáink láthatják.
A sziget egységes talajvízháztartása és a felszín alatti vizek mozgása miatt a szennyeződés idővel kijut a Dunába. A Nagy-Duna erős sodrása miatt nem tud leülepedni, a Soroksári-Duna zsilipek közé szorított szakasza azonban szinte állóvíz, így ott már nagyobb szennyezést okozhat. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy itt már több mint tíz éve nem végeztek jelentősebb mértékű kotrást, így a mederben helyenként egy-másfél méteres iszapréteg gyűlt össze. Mindez alacsony vízállás esetén a kishajóforgalmat csak Áporka és Kiskunlacháza között teszi lehetővé. A folyóág felső szakaszán a víz nyaranta meglehetősen büdös, ami tovább rontja a környék egészségügyi helyzetét. A szabad strandok például csak Taksony alatt látogathatók. A természeti értékek helyreállításával 1996-ban és 2000-ben is foglalkozott a kabinet, és kormányhatározatban rögzítették a teendőket. A kotrást várhatóan idén nyáron kezdik, az előkészületek a részletes környezeti hatásvizsgálat szakaszában tartanak. A kiemelt iszapot – amely a vizsgálatok szerint talajjavításra is alkalmas – valószínűleg Kiskunlacháza, Szigetbecse és Makád térségében helyezik el.
Ezermilliárd a kármentesítés költsége. Magyarországon az óvatos becslések szerint is legalább harmincötezer olyan terület található, ahol a föld a korábbi ipari tevékenység, a napjainkra már elhagyott, egykori szovjet laktanyákban használt, csöppet sem környezetbarát technikák használata vagy a többnyire illegálisan elásott, gyakran a veszélyes kategóriába sorolható hulladékok miatt súlyosan elszennyeződött. Ez a hatalmas mennyiség az előző másfél évszázad terméke ugyan, mentesítésük azonban a jelen feladata. A becslések szerint mindez ezermilliárd forintos költséget igénylő feladat. A probléma kezelésére jött létre 1995-ben az Országos környezeti kármentesítési program (OKKP), amelynek az úgynevezett hosszú távú szakasza 2003 és 2030 között próbálja megoldani a kármentesítést. A polgári kabinet kilenc alprogramot hozott létre azért, hogy egységes keretek közé fogja a korábban sok szálon futó, különféle kormányhatározatokban jelentkező, de egyaránt a központi költségvetés forrásait igénybe vevő teendőket. Kármentesítési feladatokkal ugyanis jelenleg több mint húsz kormányhatározat foglalkozik. Mindez nem magyar sajátosság, a világ számos országa birkózik hasonló bajokkal. A nemzetközi gyakorlat alapján hazánkban is az OKKP első fázisában a talajt és a felszín alatti vizeket fenyegető szennyező források számbavételét végezték el, majd az időközben elkészített országos prioritási lista alapján kezdték meg a kármentesítési munkálatokat. Ha ismert a veszélyes hulladék gazdája, akkor a költségeket a „szennyező fizet” elv alapján neki kell állnia. Ez azonban gyakran megoldhatatlan, így az állami szerepvállalás sem kerülhető ki. Az OKKP a Környezetvédelmi Minisztériumtól évente egy-másfél milliárd forintot kap, az összes tárcától együtt azonban ennél az összegnél már jóval nagyobb forrásra, tízmilliárd forintra számíthat.
origo.hu
Egy szélsőbaloldali provokátor kerül Gyurcsány helyére
