Örömmel értesülhettünk az utóbbi esztendőkben arról, hogy a magyar műkereskedelem egyre jobban bekapcsolódik az európai vérkeringésbe. Régi fegyverekre szakosodott galériásaink a Dorotheum bécsi történeti árverésein szereznek be gyakorta magyar militáriákat, a Mű-Terem a Wiener Kunst Auktionen licitálásain a Kinsky-palotában vásárol olykor márkás Zsolnay-fajanszokat. Osztrák vagy német műkereskedők mifelénk főleg porcelánra, ezüstneműre, keleti szőnyegre „utaznak”, és még hosszasan folytathatnánk a kölcsönösen előnyös üzletkötéseket az euró bevezetésével még jobban egységesülő kontinensen.
Legutóbb, a Ketterer sorrendben 265. hamburgi árverésén találhattunk a modernek és kortársak 728 tételében tucatnyi magyart. Az egyik számottevő mű esetében hivatkoznak arra, hogy német tulajdonosa a Nagyházi Galéria 1996-os karácsonyi árverésén szerezte azt. Scheiber Hugó Esti utca fényei című, vegyes technikájú képéről van szó, amelyet akkor Budapesten 120 ezer forintról indítottak, és ennek pontosan kétszereséért ütöttek le. Az 1920–30-as évekből való alkotást a németek most külön tanulmánnyal kísérték, amelyből többek között kiderült: „Scheiber Hugó a legjelentősebb magyar futuristák közé tartozik, és a forgalmas nagyvárosi utca motívumát gyakorta ábrázolta, mint sok más kollégája. Ez is expresszív éjszakai jelenet autókkal, gyalogosokkal, hatásos felső villanyvilágítással. Nagy feszültséget szül a kontraszt az absztrahált figurák, mértanias vonalak, illetve a fasor részleteiben is realisztikus ábrázolása közt. Scheiber piktúrájának fejlődési iránya egyre erőteljesebben hajlott az elvontság felé, amely az alakok és a környezet geometrikusan dekoratív formarendszerében nyilvánult meg.” A 48 x 44 centiméteres kartont a Ketterer szakértői előzetesen 1500–2000 eurós értéksávban kínálták, majd annak alsó határán ütötték le végül. Így a magyar fővárosban beszerzett kép német tulajdonosának szép nyereséget hozott.
A Ketterer cég 1954-es alapításakor kimondottan a huszas–harmincas évek avantgárdjára specializálódott markáns profiljának kialakításában, ezért különösen megtisztelő számunkra ez az értékemelkedés. Igaz, hogy ugyanekkor ugyanitt egyik magyar kortársa, Kádár Béla 1920 táján tussal készült tollrajza – a női akt lendületesen elegáns vonalvezetése ellenére – visszamaradt 800–900 euró között egyelőre, de a ház bevett szokása szerint egy hónapig még lehet vásárolni kikiáltási áron az el nem kelt tételekből. Elkelt viszont – mégpedig 1000–1200 eurós becsértéke felett, 1600 euróért – Kassák Lajos Absztrakt kompozíciója 1958-ból. Az akvarellel és tusba mártott ecsettel festett képet a Düsseldorfban élő Pergel Ferenc adta be árverésre műgyűjteményéből, hátoldalán több magyar felirattal. A német katalógus a színes repró mellett hosszasan idézi a grazi Landesmuseum Joanneum keretében működő Neue Galerie akkori igazgatójának – a minálunk is jól ismert Wilfried Skreiner professzornak – 1971-es Kassák-katalógusát „az egyik legjelentősebb kelet-európai konstruktivista” életéről és munkásságáról, valamint Herwarth Walden „Der Sturm”-jához fűződő szoros kapcsolatáról. Magát a képet mint „szabad kompozíciót vonalakkal, színfoltokkal” jellemzi „a legjelentősebb magyar avantgardistától”.
Moholy-Nagy Lászlótól az 1925-ös, Rotenburg toronyból felvett városképének 1983-as levonata szerepelt a hamburgi Griffelkunst kiadásában, és el is kelt 160 euróért, igaz, hogy 200–300 eurós eredeti értéksávja alatt. Végül Victor Vasarely ezúttal is elmaradhatatlan volt a Ketterer hamburgi árverésén. Öt tételben hat lapot vittek kalapács alá tőle, és ebből hármat értékesítettek egyelőre. Az aukción visszamaradt a színes szerigráfiák közül a három „földgömbös”: a vörös-sárga-barna kockás Telw-174/175 (600–700 euróért) éppúgy, mint a drapp árnyalatokból komponált, monokróm Vega-Lum (500–600 euróért) és a barna-sárga Vega-Ond „potom” 400–500 eurós sávban. Elkelt viszont 250–300 eurós alsó határán egy tételben az egyik Zebra-variáns és a Nap-ember fekete-fehér, illetve színes szerigráfiája, míg a kékeszöld árnyalatokban tartott, fekete kockákkal kombinált újabb „földgömbért” – azonos technikával – 500–600 eurós elvárás után négszázat fizettek. Egy hónapos „türelmi idő” után talán újabb eladásokról is írhatunk…
Megkéseltek egy férfit Mosonmagyaróváron
