A stoppolástól az űrkemencéig

Az ősember, aki először gyújtott tüzet, biztosan nagyon boldog volt. De eszébe sem jutott az – ami napjainkban megtörtént –, hogy valaki több tízezer év után benyújtja szabadalomként a világot átalakító felfedezését. Az igazán nagy találmányok tulajdonképpen egyszerűek, csak egy nagy elme kell hozzájuk, aki megtalálja a titok nyitját. A zseni viszont akkor válik feltalálóvá, ha a nevéhez kapcsolja, levédeti találmányát.

A magyar tudósok, feltalálók gazdagabb országokat és szerencsésebbeket megelőzve hozták létre azokat a találmányokat, melyek a jelen és a jövő mindennapjaiban azóta is hatnak. Befogtuk a fényt, megvilágítjuk hosszú estéinket… Bay Zoltán fénycsövei, Bródy Imre izzólámpái nélkül ily problémátlanul aligha tehetnénk, Kandó Kálmán villamos vasútja az intercity őse, gépeinkben Bánki Donát, Ganz, Jedrassik, Bláthy Ottó, Jedlik Ányos teremtő szelleme zakatol. A felvillanó gyufa lángocskájában ott van Irinyi János, könnyedén felvesszük a telefonkagylót, és nem gondolunk Puskás Tivadar telefonhírmondójára, a távolbalátás atyját, Mihály Dénest sem emlegetjük, amikor a televízió műsorait nézzük… A geodéziában ott van Kruspér István, a mezőgazdasági munkában Kühne Ede sorvető gépei… Az életünket szinte uraló számítógépben Neumann János leleményét dicsérjük, a sajnos pusztításra is használható és használt maghasadás, az atombomba felfedezői és megalkotói között is élen járnak a magyarok: Szilárd Leó és ebben is Neumann János… S ha a hajszában megfáradt szívünk gyógyszerre szorul: Richter Gedeon digitáliszkészítményei segítenek, Szent-Györgyi Albert C-vitaminjában reménykedhetünk, s az alattomos ellenség, a rák ellen is Szilárd Leó radioterápiája, Szent-Györgyi rákkutatásai, sejtszabályozó törekvései veszik fel a küzdelmet…
A szellemi tulajdon világnapján – amelyet tavaly ünnepeltek meg először – a meghívott díszvendégek egyike, Jókai Anna azokat köszöntötte e szavakkal, akiknek találékonysága hozzájárult életünk jobbításához. A magyarokat kreatív embereknek tartja a világ, nem minden alap nélkül. Százhat esztendővel ezelőtt alakult meg a Magyar Szabadalmi Hivatal, s a világviszonylatban is jelentős magyar találmányok sorát is csaknem ennyi időre vezethetjük vissza. 1879. július 4-én zajlott le az első hazai telefonbeszélgetés Puskás Tivadar készülékével, 1897. április 3-án jelentette be új eljárását Bláthy Ottó és Kandó Kálmán a kóboráramok okozta telefonzavarok megakadályozására. A később Nobel-díjjal kitüntetett Gábor Dénes tízéves korában, 1910-ben nyújtotta be egyetlen magyarországi szabadalmi kérelmét, az aeroplán-körhinta leírását – ennek az elvnek az alapján működnek ma is a körhinták. Hogy ma eredményesen oltják a tüzet víz helyett habbal vagy porral, az Szilvay Kornél budapesti tűzoltó főtiszt 1928-ban bejegyeztetett eljárásának köszönhető. Érdekesség, hogy Karinthy Frigyes – akiről kevésbé közismert, hogy matematika–fizika szakos és bölcsész volt – ötlete és szabadalma a felfújható földgömb. Testvére, Karinthy Emmi pedig 1932-ben „az ellenszenves stoppolástól és összevarrástól” akarta megkímélni a hölgyeket a kicserélhető fejű harisnya szabadalmával.
A Magyar Királyi Szabadalmi Bíróság 1929-ben lajstromozta a mozgó mechanikai alkatrész nélküli hűtőrendszerű hűtőgépet, amelynek előállítói: dr. Einstein Albert berlini illetékességű tanár és dr. Szilárd Leó fizikus. A festőként és szobrászként is sikeres Bíró László Józsefnek 1938-ban a sorozatgyártásra alkalmas golyóstoll feltalálása hozta meg a világhírt. László Csaba sakkmester szabadalmaztatta 1986-ban a percjelző órához kapcsolható indító-megállót. Milliárdnyi ember tekergette a világon a bűvös kockát, amelynek bejegyzését – szerényen – térbeli logikai játékként kérte Rubik Ernő okleveles gépészmérnök 1975-ben. A ma is sok gondot okozó baromfipestis elleni élő vakcinára 1988-ban kért szabadalmi oltalmat szolgálati találmányként az MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézetének három munkatársa: dr. Mészáros János, dr. Lomniczi Béla és dr. Sólyom Ferenc. Hegedűs Zoltán pedig 1990-ben nyújtotta be a környezetbarát lakóépületre vonatkozó elképzelését; ebben asztmások, allergiások is boldogan élhetnek, hiszen beépített télikert növényei szűrik meg a levegőt.
Közismert régi vicc: tíz Nobel-díjas tudós ül egy szobában, egyszer Einstein feláll, kimegy. Erre valaki megszólal: uraim, most már beszélhetünk magyarul is. Nobel-díjasainkat emlegetjük ma is, amikor a magyar műszaki fejlődés, tudományos kutatás helyét keressük. De ugyanilyen súllyal szerepelhet az a tény is, hogy világviszonylatban listavezetők vagyunk az egymillió dollárnyi kutatási-fejlesztési ráfordításra jutó tudományos publikációk és szabadalmak számában.
A tudásipar fejlődése az új évezred morális és szellemi kihívása, és a gazdasági versenyképesség alapja. A szellemi tulajdon védelme pedig a gazdasági növekedés és az európai integrációs érettség egyik kulcsfogalma. A tavaly új jogkörökkel felruházott Magyar Szabadalmi Hivatal a kutatási-fejlesztési erőfeszítések, a művészeti alkotómunka eredményeinek védelmén őrködik, és ösztönzi hasznosulásukat. A hivatal elnöke dr. Bendzsel Miklós (49 éves) gépészmérnök és közgazdász. Négy évig kutatómérnökként dolgozott, 1980-ban pályázattal került a Magyar Szabadalmi Hivatalba, döntés-előkészítői munkakörbe. A hivatali ranglétra valamennyi fokát végigjárva elnökhelyettes lett, 1997-től tölti be az elnöki tisztet.
Véleménye szerint kreativitásunk ma is versenyképes a világban. Szellemi értékeink jelentőségét nem csorbítja az a tény sem, hogy jó néhány találmány a tengerentúlon vagy másutt hasznosul. Ez inkább arra utal, hogy a találmányok menedzselését még nem teljesen tanultuk meg. Ugyanakkor az is igaz, hogy a felfedezések gyakorlati alkalmazása gyakran igen jelentős tőkebefektetést, tőkekoncentrációt igényel, amely hazánkban nem áll rendelkezésre.
– Magyarország az utóbbi években főként a természettudományokban, a biotechnológiában, a génsebészetben, a gyógyászati alapkutatásokban, az alkalmazott fizikában, az optikai és lézerfizikában, az anyagkutatásban teremtett értékeket. Csak néhány példa: holografikus memóriakártyák és csipek, a súlytalanság állapotában létrehozott, nem irányított kristályosodás, vagy a fizika és biológia nagyszerű találkozását tükröző, fotoeffektussal, lézerrel hajtott mikroszkopikus fogaskerekek, amelyek az érrendszerben mechanikai munkát végeznek, képesek utasításokat végrehajtani.
Az utóbbi időben a hazai sajtóban leggyakrabban ismertetett találmányok érzékletesen szemléltetik mindazt, amit a tudásipar az új szükségletek kielégítésére létrehoz: űrkemence, új búzafajták, műanyaghulladékból gyártott pályaépítő anyag, magzatvédő vitamin, PAL-optika, mesterséges kromoszómák, ujjlenyomat-ellenőrző műszer, habkavics üveghulladékból, számítógépes adat-visszanyerési technológiák, ultrahangos alakfelismerő vakszemüveg, mágneses gél…
Az alapos természettudományos felkészültség és az alkotóképesség ritka szerencsés kombináció. A magyar találékonyságot elismerően értékelik a tengerentúli, a svéd vagy a japán kutatóintézetek, egyetemek munkatársai, még akkor is, ha néha utalnak rá: a szükség nagy úr, ebben az országban a pénzügyi források szűkössége is ösztökéli a felfedezéseket. Ma már azonban magányos kutatóként, pionírként nagyon nehéz feltalálni új dolgokat. Világszerte milliódolláros költségvetésű kutatások, megaprojektek folynak. Hogy Amerika, Japán és Európa technológiai versenyében talpon maradhassunk, nem elegendő a kutatást egy-egy tehetséges emberre vagy tudóspárra alapozni. A különböző kutatások a természettudományok egyre több ágát fogják át, a felfedezések más-más fajta szakérdeklődésű, korú, fantáziájú emberek társulását igénylik. A nagy eredmények csapatmunkával jönnek létre.
A holografikus memóriacsip például ilyen csapatmunka eredménye. Dudits Dénes professzor, a Szegedi Biológiai Központ főigazgatója javaslatára a magyar géntechnológia kutatói virtuális kutatóközpontot hoztak létre az internet segítségével, zárt közösségbe szerveződve végzik a kutatásaikat. Az e virtuális tető alatt egyesített erőfeszítések már a nagy külföldi kutatóintézetekkel összemérhető eredményeket hoznak.
A magyar társadalom ma még viszonylag naiv a jogvédelem, az ipari titoktartás kérdéseiben. Európában sok helyen oktatják ezeket a nagyon fontos ismereteket, az iparjogvédelem kérdéseit, a friss diplomások továbbképző tanfolyamon sajátítják el a tudnivalókat. Ezt a tendenciát nekünk is követnünk kell. Nemrég született meg a Magyar Szabadalmi Hivatal távoktatási programja, amely amolyan útmutató feltalálóknak. Fakultatív tananyagként már a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatói is használják. A programcsomag tartalmazza azokat az alapvető információkat – a szabadalmi bejelentések módjától vagy a védjegyek használatától kezdve az iparjogvédelmi szakkönyvtár gyűjteményeinek felsorolásáig –, amelyeket ebben a témában ma tudni kell.
– A világversenyben nem elég, ha tudományos publikációkban adunk hírt a magyar alkotókészségről. A szellemi cserekereskedelemben is helyt kell állnunk. A szerzői jogok kérdése – ugyanúgy, mint az ipari találmányok védelme – egyre hangsúlyosabban szerepel mindennapjainkban. Az új században – amint az ENSZ Szellemi Tulajdon Világszervezetének, a WIPO-nak a megfogalmazásából is kitűnik – a gazdasági versenyképesség és a szociális felelősségérzet kulcsfogalmai között szerepel a sikeres szellemi alkotómunka támogatása. Ennek eredményeit, felhasználásának jogát pedig védelmezni kell, legyen szó vagyoni értékű találmányokról, védjegyekről, formatervezési mintákról vagy éppen eredeti írás- és zeneművekről, képzőművészeti alkotásokról, különféle előadó-művészi teljesítményekről.
Az iparjogvédelem mellett 2000-ben az Országgyűlés a szerzői jog képviseletének feladatát is a Magyar Szabadalmi Hivatal hatáskörébe utalta. A valamennyi művészi alkotótevékenységet magában foglaló fogalomkör állandóan gyarapszik, például a képzőművészeti és filmadaptációk, további át- és feldolgozások jogvédelmének kérdéseivel. Az irodalomban és a zenében számos híres példa van azokra a próbálkozásokra, amelyek a szellemi alkotás egyedivé és elidegeníthetetlenné nyilvánítására vonatkoznak. A XIX. században Victor Hugo alapította az első irodalmi szerzői jogi egyesületet, az ALAI-t, amely máig is működik Párizsban, tavaly jött létre a magyar tagozata. Magyarországon Huszka Jenő bizonyult a legélelmesebbnek: az 1920-as években létrehozta az első egyesületet a szerzői jogdíjak behajtására.
– Az új évezred újabbnál újabb védeni való szellemi termékeket produkál. Tavaly ősszel Magyarországon – európai viszonylatban is meglepően gyorsan – külön fejezetben szabályozták az adatbázisok sui generis oltalmát. Ez nemcsak jelentős gazdasági károktól óvja meg a tulajdonosokat, hanem például azt is jogszerűtlenné teszi, hogy a telefonkönyvet más célokra használják fel, mint az eredeti rendeltetése. Egyre több az elektronikus adathordozó, ezért a szerzői jogok megóvásához ugyanolyan eszköztárat kell kialakítani, mint amilyennel jogosulatlanul hozzájuk férnek – mondja Bendzsel Miklós.
Külön fejezet az iparjogvédelemben a védjegyoltalom, a márkanevek használata. Most kezdjük megtanulni a hungaricumok értékének jelentőségét. A magyar bor, a kalocsai és a szegedi paprika, a halasi csipke, a szatmári szilva vagy a herendi porcelán saját kategóriájában egyedi, semmi mással össze nem hasonlítható, tehát méltán védhető márkaként. A szellemi termékek idővel közkinccsé válnak. A műszaki találmányokat, formatervezési mintákat a monopoljog révén oltalmazni kell, de limitált időtartamra, ezzel is ösztönözve a műszaki megújulást. A szerzői jog 70 éves, a szabadalmi jog 20 éves, a formatervezési minták oltalma 25 éves védettséget jelent. Kiegészítő szabadalmi oltalom illeti meg a gyógyszereket, mert a felfedezésüktől a gyakorlatban való alkalmazásukig hosszabb, gyakran tíz év is eltelik a klinikai tesztelésük miatt.
A magyar szabadalmi jog szerint azt a találmányt illeti meg oltalom, amely világviszonylatban új, nem nyilvánvaló, és feltalálói tevékenység eredményeként jött létre, iparilag alkalmazható. Jogrendszerünk EU-konform, jövőre csatlakozunk az európai szabadalmi egyezményhez. Az új harmonizációs törvény részletesen kitér mindazokra a technikai újdonságokra is, amelyek etikai és gazdasági szempontból aggályosak lehetnek. Így például tiltja a klónozást és az embrió felhasználását nem gyógyászati célokra.
Az eljárás költségei miatt nem kallódhat el magyar találmány, hiszen a feltételek áttekinthetők, és a szabadalmaztatás nem követel elviselhetetlen anyagi áldozatot. Jogi személynek százezer forint alatti összeget kell fizetnie a találmány bejelentéséért, természetes személynek pedig az összeg egynegyedét, három esztendőre elosztva. A jogvédelem éves fenntartási díja 40–130 ezer forint között mozog, a fenntartási díjat húsz évre kell fizetni, ötször négyéves periódusonként.
Magyarországon tavaly 919 hazai találmány oltalmát kérték. A külföldiek piaci érdeklődése ennek mintegy hatvan-nyolcvanszorosa, de csak az esetek egy részében indítják meg az oltalomszerzési folyamatot. A találmány iparjogvédelmi oltalmazását minden országban kezdeményezni kell, ahol hasznosítani akarják. Tavaly külföldről több mint 83 ezer szabadalmi igényt fogadott a hivatal. Ez a szám azt jelzi, hogy megfelelő célországnak tekintenek bennünket a szellemi és gazdasági befektetésekhez. Ha valaki idehozza a szabadalmát, az technikát is hoz vele, munkahelyeket teremt, sőt – mint az az utóbbi időben egyre gyakoribb – infrastruktúrát és kutató-fejlesztő kapacitást is létrehoz.