Sajtótájékoztatón ismertette véleményét a telefonpiac liberalizációjának állásáról az Alternatív Távközlési Szolgáltatók áprilisban megalakult Egyesülete (ATSZE). Abból indulnak ki, amit a helyi hurok — az előfizetőhöz vezető kábel — megosztásával kapcsolatos mintaszerződés tartalmaz. E referenciaajánlatokat a korábbi koncessziós monopóliumot élvező, ma már domináns telefontársaságok nyújtották be, és a Hírközlési Döntőbizottság fogadta el, s abban az alternatív szolgáltatók szerint bizonyos árak túlságosan magasra vannak srófolva. A hírközlési törvény pedig költségarányos árak alkalmazását írja elő. A Matáv, a Vivendi és a többi volt koncessziós telefontársaság mellé egyelőre csak a belföldi és külföldi távhívási piacra belépni szándékozó újak most attól tartanak, hogy a távhívással kapcsolatban éppen elbírálás alatt lévő referenciaszerződésekben a döntőbizottság hasonlóképpen magas árakat fogad el. De aggasztja őket az is, hogy olyan fontos szolgáltatások, mint a zöldszám, egyszerűen kimaradhatnak a mintaszerződésből.
Az egyesület elnöke, Törő Csaba, a Pantel vezérigazgatója elmondta, hogy a Matáv 2001-ben közzétett költségadatai alapján számítva azokért a szolgáltatásokért, amelyeket a Matáv nyújt nekik egy úgynevezett összekapcsolási szerződés keretében, eurokonform átlagárak alakíthatók ki. Ugyanakkor tudomásuk szerint a benyújtott referenciaajánlat alapján számítható átlagos percdíj az európai átlagnak a háromszorosát is elérheti. Magyarul ez azt jelenti, hogy a Matáv drágábban akarja adni nekik a szolgáltatásokat — az alternatív távhívás nyújtásához elengedhetetlen összekapcsolást a Matáv-előfizetőkkel —, mint amennyit egy üzleti szerződés alapján ma sok vállalat fizet a távhívásért. Ezt nevezik árprésnek: a Matáv úgy alakítja a versenytársaknak nyújtott szolgáltatások — nagykereskedelem — árát, hogy azok csak ráfizetéssel mehessenek a Matáv árai alá a piacon. Ha valóban csak ilyen árakon lehet majd működni, akkor az alternatívok kivonulnak, Magyarországon nem lesz verseny, és a telefonálás ára sem csökken a reális, költségarányos szintre. A referenciaajánlatok a következő évekre alapvetően meghatározzák a magyar távközlési piac fejlődését, a versenyhelyzet kialakulását, a liberalizáció megvalósulását. Ez azonban csak a legsúlyosabbnak tartott veszély, egy összekapcsolási ajánlatban még számos olyan buktató lehet, amit a mégoly felkészült Hírközlési Döntőbizottság sem vesz észre. Miután több szem többet lát, az egyesület azt szorgalmazza, hogy a korábbi monopolszolgáltatók által benyújtott anyagokat hozzák nyilvánosságra, tegyék hozzáférhetővé a világhálón, és fogadják hozzá az észrevételeket. Azt is üdvösnek tartanák, ha a nyilvánosság nem merülne ki ebben az aktusban, hanem bizonyos gondolkodási idő után nyilvános meghallgatás keretében legyen lehetőség a kifogások, észrevételek megvitatására a döntőbizottság, az érintett telefontársaságok, sőt akár az érdeklődő előfizetők részvételével.
Erre vonatkozóan már április elején benyújtották a javaslatukat, de a hatóság a sajtótájékoztató időpontjáig nem válaszolt a beadványra. A nyilvános meghallgatáson túl az egyesület azt is követeli, hogy tagjai mint az ügyben érintett felek részt vehessenek a döntőbizottság előtt folyó jóváhagyási eljárásban. De még ha ez megtörténik is, nem lehet tökéletesen előre látni a fejleményeket, ezért az a véleményük, hogy az első, idén elfogadandó referenciaajánlatok csak egy évig legyenek érvényben, azután vizsgálják azokat felül.
Hamis papírokkal kerülik meg a szankciókat az európaiak
