Az Egyetem tér

A középkori Pest város egyik legfontosabb közlekedési pontja volt a néhai városfalról a mai Kálvin térre nyíló Kecskeméti kapu és környéke, hiszen lebontásáig itt haladt keresztül az Alföld irányába tartó forgalom. A kapuhoz vezető rövidke utcácska a XV. század elejétől Ceglédi névre hallgatott egészen az 1700-as évek közepéig, amikor rövid ideig Úri utcára, végül hamarosan mai nevére, Kecskeméti utcára keresztelték.
Ha ma a hajdani Belváros hangulatára lennénk kíváncsiak, száz évvel ezelőtti arculatát többek között a déli felén található Kecskeméti utca, valamint a végén fekvő Egyetem tér és környéke segítségével idézhetjük fel leginkább. Hiszen amíg a közeli Váci utcai oldalt jelentősen átalakította a századforduló, a pezsgő üzleti élet, addig ez a terület gyakran ódon hangulatú, szűk utcáival lényegében megmaradt lakónegyednek. Szerencsére a környék utcái is megőrizték régi nevüket, így a hajdan itt élő mesterek, kisebb üzemek, vegyes nemzetiségek emlékét őrzik ma is a Molnár, a Pintér, a Só, a Képíró, a Sörház, a Magyar, a Szerb utca elnevezések. A terület kulturális középpontja az Egyetem tér, ahol az Eötvös Loránd Tudományegyetem központi épülete magasodik. A Pázmány Péter által 1635-ben alapított, nagyszombati intézmény eredetileg csupán hittudományi és bölcsészeti karból állt, amit később bővítettek a jogtudományi, majd 1769-ben – Mária Terézia idején – az orvosi fakultással. Az egyetem 1777-ben Budára került, majd rövidesen II. József rendeletére átköltöztették Pestre, a mai Egyetem tér szomszédságában álló papnevelde épületébe. Mai központi kupolás, árkádos, neobarokk palotája, amely egyértelműen meghatározza a tér hangulatát, annak nyugati oldalán áll.

A Weber Antal tervei alapján készült, impozáns épület ad ma otthont az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektori hivatalának, de itt találhatók a jogtudományi kar intézetei és előadótermei is. Közvetlen szomszédságában emelkedik a jóval régebbi Egyetemi, eredetileg Kisboldogasszony-templom. Helyén a kora középkortól a domonkosok Szent Antal-kolostora állt, amelyet később a törökök dzsámivá alakítva használtak. A felszabadulás után a pálosok vásárolták meg az egykori mecsetet és a környékbeli romos házakat, hogy helyükön kolostort emeljenek. A rendház és a templom építése 1715-ben kezdődött, és a szűkös anyagiak miatt csak nagyon lassan, 1742-re fejeződtek be a munkálatok. Újabb három évtized kellett a berendezés és a freskók elkészítéséhez, tornyai pedig csak 1771-re nyerték el mai formájukat. Mire minden elkészült, 1786-ban feloszlatták a pálos rendet, így rendházukat a központi szeminárium, míg másik oldalát a Pestre költözött egyetem vette át. A templomot ezután közösen használták, így rövidesen már Egyetemi templomnak nevezték. Külső és belső díszítése Szűz Máriának és a pálosok kedvelt szentjeinek a tiszteletéhez kötődik. A szabálytalan alakzatú, jellegzetes belvárosi terecskéből küllőszerűen ágaznak ki a városrész legfontosabb utcái, közülük ma legforgalmasabb az ezt átszelő út, amelynek Kálvin térig tartó része a Kecskeméti, míg a másik irányba, a Ferenciek teréig húzódó része a Károlyi Mihály utca.