BOLONDDÁ (TV)

A BOLONDOKHÁZÁBAN AKADTAM RÁ
A TV ELSZEMÉLYTELENÍTETTRE
– mint látogató, egyelőre… –
Lejártszavatosságú csokinyuszikat gyártott übtre és exportra. De ezenkívül vitaképes is volt.
(Azonnal nekiszegeződtem – mint mikrofonállvány – és elindítottam vele a riportot.)

– MÉRT NEM MEGY KI
A MÁR 12. SZABADBA?
– Majd bolond lennék!
Csak a képernyőkön látta már többmillió ember, de senki nem hallotta meg szerencsére a kórteremben. (Mert a „lennék” azt is jelentheti: most még nem teljesen az.) De majd gondoskodnak róla biztos, hamarosan…

MINTHA GONDOLATAIMAT
OLVASTA VOLNA KI
belenyughatatlanul felfortyant:
EZ ITT KÉSZ BOLONDOKHÁZA!

HOGY AZÉRT ADDIG IS
(ITT)-OTTLÉTÉT IGAZOLJA:
hősiesen az egyik, 1987-es szavatosságú csokinyuszi bontatlan aranysüvegébe belenyalt. (Lejjebb nem adta – Fenékpuszta –, Képzelt betegsége a Kakukk fészke fölött szárnyalt.)

BOLONDULT AZ ÉDESSÉGÉRT,
NEM FOGADTA EL
IDEGENSZÍVŰTŐL!
Valósággal bolondja volt… bár – mint utolsó(előtti) hadifogoly –, hadi(fél)lábon állt a valósággal.
(Most már „Távol Moszkvától”.)
(Morbid, de a vörös rémtetteket sem árt, ha ébren tartom.)
Például azt az újabban megint feltűnő, korábban totálisan kipróbált – elhallgattatásra irányuló „publikus” próbálkozást –, amikor a bolsevik mentálhigiéné – enitás-entitás –, politikai ellenfelebarátaikat elmebeteggé nyilváníthatták(hatják?!)

RIPORTERKÉNT TOVÁBB FAGGATOM (MERT
TÁMADT EGY ÚJABB
BOLOND
GONDOLATOM)
– Ezzel a nyalánksággal nem okoz majd a büdzsének cifrázott államadósság-kasszában költséges tavaszi vetési zárszámalapítványba torkoskodó külföldadóhátrányt? (Magyarán: a globalizmus leltára előtt, hiánygazdálkodást?)
– Á – nyugtat meg –, itt egy bolond, százat is csinál!
Benntartották, de benn is tartottak tőle…
(Hogy a sok megszaporodott nyúl viszi majd be az Európai Unióba a puskát.)

NEM A MÁSKÉNTGONDOLKODÓK,
INKÁBB
A MÁSKÉNTFESTŐK
KATEGÓRIÁJÁBA
TARTOZOTT
Talán nem is politikai üldözöttsége-kivételezettsége miatt lehetett állandó bentlakó. Korábban ki és lehallgatótiszti fokozatot sem (ért el), kapott… Itt benn is csak amit nagyon akart, azt hallotta meg a külvilág zajártalmából.
(Az meg még Van Gogh félfülére is elegendő volt…)
A BOLONDOKHÁZA HÁTSÓ FERTÁLYÁN
BÉRELTEK SZOBÁT
SZEGÉNY KÉMNEK
(bocs, egybe’), havi többszázezerért (még forintban), az árnyas, ápoltak által ápolt parktól kissé félreeső helyen. A Sárgaházon kívül volt már Kék és Fehérházban is dolgozószobája… a Dunára és a Washington Posterre nézve… Itt most, ha két ablakszárnyát kitárta a bolond, az új udvartartást látta át… amennyire…
(El is nevezték udvaribolondnak a lelkemet.)

NEM KINEVEZTEK, EL…
– szabadkozott (fogságában), és elővette a legfrissebb aznapilapot. Amilyen bolond vagyok, minden rendszerben rendszeresen újságot olvasok.
(„Őrült beszéd: de van benne rendszer”semlegesség.)

A NÉPSZABADSZAVAHÍRLAPOT
OLVASTA
– mint magyarul az ÚJNAPIT, de főként a NEMZETET –, így biztosította folyamatos bentlétét, a mozgóurnák előtt s után.
(Sután.) (És alatta is persze.)

HOGY AZTÁN OROSZLÁNSZÍVŰ VOLT-E (LESZ-E?!)
A RIPORTER S
A RIPORTALANY?
és a gyáva-csokoládényusziság csak külső máz rajta? (rajtam, rajtunk, rajtad), azt már a közeljövő is bebizonyíthatja.

MINT AHOGY AZT IS:
BÁRÁNYBŐRBE BÚJT-E (MEGINT), ÉS KINT VAN-E A BÁRÁNY (BENT A…?)
(A kinn is bent van? S a bent is kín lesz elviselni?)
Hogy – szóval – színjáték-e ez az egész herce(d)urcás, hajcihőzöngő ceremónia-csinnadratta? Ahol még a Bolondokháza is csupán a látszat érzéki csalódottsága, megtévesztésből elkülönített, külön fő- és hátsóbejáratossággal… Potemkin díszletfalazással? („Ím itt a szenvedés belül, ám ott kívül” magyarázhatnak…)

S „KITÁGUL, MINT AZ ŰR, AZ ELME” – ORVOSI SZAKRENDELÉS,
GYAKORLAT?
Országossá dagad (kontinensnyire duzzad?) duzzadt? S mi a „művelt” Nyugattól lemaradva csak igazodunk hozzájuk, utólag?
(„A vén Európa, a – rüfke – nő” meg lágy-drogérista…)

A NYULAK – KÜLÖN
– SZIGETÉT ALKOTJUK (MÉG-MÁR?) KÍSÉRLETI TELEPHELY, TEREP,
MAGYARORSZÁG?
A fürjek (foglyok) után, pacsirta-sors vár ránk? Az ország (nemzet, haza) önmagában egy ízes falat? A nyulak pástján állunk? (Pástétomból inkább kivitel kell vagy behozatal?) Versenyképesek csak így lehetünk? vagyunk?
Támogasd a honi ipart!

Hogy „Kísértet járja(-e) be Európát” vagy kísérlet? (vagy egyik se?), az rajtad is – csak rajtad! – múlhat. A méhészek most már a repce miatt is aggódnak.
(De a keddi Dísz téri felfokozott várakozás sem volt hiába: Orbán nem tett lakatot a Szájerra.)