A párizsi Republique tér még két nappal a május elsejei óriási megmozdulás után is magán viseli a politikai erők szembenállásának nyomait. Jean-Marie Le Pen, a Nemzeti Front (FN) elnökjelöltjének plakátjai le vannak szaggatva, ugyanakkor a köztársaságot jelképező Marianne szobrát rajzolt sarlók és kalapácsok „díszítik”. A tér közepén levő parkban ifjúkommunistákból alkotta társaság ül, transzparensükkel az urnáktól való távolmaradásra buzdítanak, mert szerintük mindkét elnökjelölt fasiszta.
Miután a tömeg elindul, néhány száz méterrel később a Bastille helyén álló oszlopon szintén feltűnnek a politikai üzenetek. Feltűnően sok a Chirac elnököt Le Pennel együtt náciként említő felirat. A fiatalok tömege az ultramodern nemzeti operaház lépcsőin időző punkok személyében támogatókra lelt, bár utóbbiak inkább a mulatság kedvéért, mint politikai meggyőződésből állnak a bevándorlók mellé.
A televízió este riportfilmet mutatott be Le Pen szavazóiról. Vezérük, az örmény bevándorló szülők gyermekeként született Youri Djorkaeff francia válogatott futballista mezét viseli. Kínai származású barátnőjével és afrikai barátjával együtt érkeztek Párizsba, hogy Le Pen mellett agitáljanak. Le Pen jobbkeze egyébként szintén színes bőrű és együtt éneklik a Marseillaise-t, amellyel sok jóérzésű embert bántanak. Mint azt Guy-Pierre Chomette, a Le Figaro újságírója elmondta, az FN kisajátította magának a francia trikolórt, amellyel kapcsolatban a televíziók minduntalan a „fegyverbe, polgártársak!” részt éneklő Le Pent mutatják. Doszpoly Frigyes, a franciaországi magyar kolónia egyik vezéralakja, ’56-os szabadságharcos úgy vélekedik, nem csak állampolgári megmozdulásokról van szó, sokkal inkább a június eleji nemzetgyűlési választások előrehozott kampányának vagyunk tanúi. A kisgazdapárt volt politikai tanácsadója szerint a baloldal megpróbálja valahogy viszszaszerezni elveszített népszerűségét, de erre kicsi az esélye. A választási kampány során ugyanis mind Le Pen, mind Chirac keményen bírálta a közbiztonságot, amely a szocialista kormány öt éve alatt katasztrofális szintre süllyedt. A választók pedig a hangosabb jelöltre figyeltek jobban, és mivel Le Pen nagyobb demagóg, mint Chirac, könnyen elérhette kiváló eredményét. A téma pedig még mindig terítéken van, amelynek minden bizonnyal öt ellenzéki évet köszönhet majd a szocialista párt. Felhívta a figyelmet arra, hogy Le Pen nem azért jutott be az elnökválasztás finisébe, mert az ország rasszista lenne, hanem mert sok olyan kérdést vetett fel a pártvezér, amely megérintette az embereket. Kiemelte, hogy a társadalom nehezen tűri a bevándorlók elkülönülő magatartását, Európától idegen, iszlámhoz kötődő szokásait, így érthető az FN iránti szimpátia. Doszpoly Frigyes megemlített egy olyan törvényt, amely ’56-ban még érvényben volt Franciaországban. Eszerint idegen nem dolgozhatott olyan vállalatnál, ahol a külföldiek aránya elérte a 10 százalékot. Mióta ezt eltörölték, van olyan város, ahol a lakosság kevesebb mint egy tizede francia. Franciaország mostanra teljesen befogadó állam lett, de a szakértő szerint talán túl sokan érkeztek oda. Erre Molnár Ottó atya, a magyar közösség katolikus missziójának vezetője felvetette a mienktől eltérő nemzetfelfogás kérdését. A lelkipásztor szerint bármennyien lehetnek a bevándorlók, a lakosság franciának tekinti őket, állampolgárságuk miatt fel sem merül bennük az „idegenszívűség” gyanúja. Az elkülönülés nem faji alapon, sokkal inkább politikai határok mentén történik. Ennek tragikomikus példájaként említette meg a szocialista párt – később elvetett – ötletét, miszerint a csak kényszerűségből Chiracra szavazók gumikesztyűben vagy orrukon csipesszel jelenjenek meg az urnáknál, jelezve mélységes undorukat a jobboldali jelölt irányában. A tiszteletes szerint ez ugyanolyan szomorú, mint a bőrszín alapján történő megkülönböztetés.
Az Ipsos közvélemény-kutató intézet adatai szerint május 5-én Chirac 75-82 százalékkal győzhet szélsőjobboldali ellenfele, Jean-Marie Le Pen ellen, aki a voksok 18-25 százalékára számíthat. Az Ipsos egy héttel korábbi jelentéshez képest – Chirac: 74-81, Le Pen:19-26 – egyszázalékos elmozdulás mutatható ki. Pierre Giacometti, az Ipsos vezérigazgatója a konzervatív lapnak nyilatkozva a választási elszántság ugrásszerű növekedését emelte ki, ami kulcseleme lehet a republikánus tábor és a köztársasági alapértékeket veszélyeztető Le Pen-szavazók közötti erőpróbának. A 1012 fős reprezentatív minta tanúsága szerint a szavazásra jogosultak 87 százaléka kíván véleményt nyilvánítani most vasárnap. A két héttel korábbi első forduló előtt erre a kérdésre 69 százalék válaszolt igenlően.
***
Az utolsó szónoklatok. A kampánycsend előtti utolsó lehetőséget a személyes szónoklatokra mindkét jelölt kihasználta. Jacques Chirac a Párizstól északra fekvő, 15 ezer lakosú Villepintében választóihoz intézte beszédét, a maga megszokott, bölcselkedő stílusában részletezve ellenlábasának, valamint a Nemzeti Front programjának hibáit és veszélyeit. Jean-Marie Le Pen ezúttal Marseille-be látogatott, ahol a helyi sportcsarnokot félig megtöltő szimpatizánsainak, mindösszesen 2500 embernek széles gesztusokkal és magas hangon kritizálta ellenfelét, valamint a politikai elit – általa világosan látható – alvilági ténykedéseit. Természetesen a csatározásokból kimaradt pártok frontemberei egyöntetűen arra szólítanak fel minden franciát, hogy Chiracra adják le voksukat és akármilyen távol is állnak eszméitől, az mégis csak elfogadhatóbb a jelen helyzetben, mint a köztársaságot az Európai Unióból kivezetni szándékozó Le Pen tervei. (T. Cs.)
origo.hu
Bemutatjuk a Mediánt, ami több mint egy évtizede mindig az aktuális ellenzéki jelölt sikerét „méri”
