Díszsortűz az új kormánynak

Május kilencedikét ettől fogva nevezhetjük akár a magyarországi bűnözés győzelmi napjának is. A hazai bűntörténetben ehhez fogható eset nem történt: egy kisvárosi bankban sortüzet zúdított a bent lévőkre két gyilkos, a golyózápor hét emberéletet követelt, egy nyolcadik áldozat életéért harcolnak az orvosok. Az országot sokkoló gaztett mellett eltörpül, hogy szerda este az M0-s autóúton egy drága gépkocsit elrabló bűnözők egyike közelről rálőtt a külföldi tulajdonos feleségére; péntek reggel pedig egy kamionsofőrt öltek meg pisztollyal a budafoki felüljáró közelében. Sajnos a tartósan túlfűtött belpolitika világából is rögtön elhangzott egy fülsértő zörej, a Medgyessy-kormány leendő belügyminiszter asszonya csípőből leadott egy kampányutánlövést a még hivatalban lévő BM-vezetésre, rájuk tolva a felelősséget a történtekért.
Rendben van, ha egyesek máris elszámoltatásra vágynak, hát tessék! 1997-ben rövid időn belül kétszer volt utcai tűzpárbaj a pesti Halló bár előtt, a lövöldözést kézigránátos akció követte, majd egy másik robbantás, szintén a Király utcában. Ez utóbbi 1998 márciusában történt, ezután jött az újabb bombaakció a török étteremnél, néhány napra rá egy Mercedest repített levegőbe pokolgép a Dembinszky utcában, végül egy hatalmas detonáció és a nyomában járó tűz két autót emésztett el, megint csak a Király utcában. Ezután hosszú csend következett, ami mostanáig tartott. Az eltelt négy évben megszűntek az éjszakai robbantások, egy emlékezetes autórablási kísérletért nyolc év fegyházat – és néhány rendőrgolyót – kapott a merénylő, azóta ez a „műfaj” lekerült a bűnözők műsoráról. Véget ért Pesten az arab–török háború, a rendőrség összefogdosta a Fejér megyei maffia családtagjait, egész haramiaklánok kerültek rács mögé a szervezett bűnözés elleni törvények bevezetésével. A szeptember 11. utáni globális biztonsági válságban hazánk a béke szigete maradt.
A mögöttünk álló választási küzdelemben a kormány e tényeket mutatta fel, baloldali kihívói ezzel szemben „közbiztonságot” ígértek a választóknak. Mindeközben – sokszor konkrétan kimondva, gyakran csak sejtetve, homályos utalásokkal célozva rá – az ellenzék a bűnüldözés és a törvénykezés liberalizálásával gyűjtötte a szavazatokat. Az SZDSZ programjában megint hangsúlyt kapott a deviancia, a könnyű drogok melletti propaganda, a fogyasztók büntethetőségének eltörlése, ezzel szemben a „kormányközeli” körök fenyegetése; az MSZP valamiféle amnesztiát lebegtetett, igazságügyi miniszterjelöltjük a gazdasági bűncselekmények enyhébb megítéléséről beszélt, a párt az adórendőrség megszüntetését ígérte. Ezek után nem csoda, inkább egyértelmű üzenet, hogy a választás után azonnal kiszabadult egy „vecsési számlagyáros”, amint az sem volt meglepő, hogy a Kőbányán induló MSZP-s képviselőnek, akinek pszichológusi munkaköre kiterjed a választókerületében lévő, nagy létszámú büntetőintézet(ek)re, a jelek szerint sikerült meggyőznie az elítélteket, hogy rá voksoljanak. („Velünk a fegyház!”)
További baljós üzenetnek kell tekintenünk a Kende-féle, kriminalitást súroló, gátlástalan „irodalmi” ténykedést, az sem jó jel, hogy a magyar médiában minden korábbi gátat átlépő, a miniszterelnök (szerencsére csak verbális) lelövetéséről sztorizó riporter képe újra feltűnt a reklámokban; ahogy a közismert sportoló agyonverése sem éppen megnyugtató és az sem, hogy Tasnádi a vádlottak padjáról üzen bosszút a hivatalban lévő belügyminiszternek. Tudjuk, mindenki a könnyebb ellenállás irányába igyekszik; miért lennének kivételek ez alól a bűnözők? Láthatjuk, egyes politikusok is így vannak ezzel. Lamperth Mónikának is könnyebb másra mutogatni. No de így indulni neki egy kormányzásnak? Ilyen díszlövésekkel…