Elterelő hadművelet

Gyanítom, miként az elmúlt tizenkét esztendőben háromszor, az idén is a „nagypolitika” határozza meg a helyi politikát az önkormányzati választásokon. Nem nyíltan, á, dehogy! Sunyin, hátulról jőve, ahogy megszokhattuk. A harcos ellenzékiből s(z)erény kormánypártivá avanzsált napilapok már hozzá is láttak a terep előkészítéséhez. Az egyik „hadoszlop” újságjában olvasom, hogy krízisbe került a budapesti „bal-lib-bal zászlóalj”. Parancsnokuk, aki folyamatosan a tettek embere, látszólag tesz azokra, akiktől a széke függ. Demszky Gábor ugyanis már több állománygyűlésen is érzékeltette: az alakuló tér azon részén nálánál jobb, szebb… (és így tovább) főpolgármester-jelölt nincs. Az áprilisban Budapesten taroló MSZP viszont állítólag frissítene ezen a poszton. A baloldaliságát véka alá nem rejtő lap publicistája pedig még ugyanabban a számban aggódik erősen, valamiféle városházi csatát emlegetve.
Mint tudjuk, a csatához katona kell. Ugyanakkor a szocialisták négy éve bemutatták, hogy miként kell egy Katonának – aki történetesen Béla – a csata előtt visszavonulót fújnia. Várhatóan most sem számíthatunk jobbra. Az elterelő hadművelet megkezdődött.
A fővárosi polgárok többségének a jóvoltából kormányzati pozícióba kerülők éppúgy tesznek az őket magasra emelőkre, mint Demszky rájuk. Ez a közös bennük, és éppen ezért vannak egy oldalon. Céljuk az immáron ideológiamentes, totális hatalom, amelynek megszerzéséért semmi sem drága. Azért van szükség elterelő hadműveletre, s műcsatára, hogy mindez még csak fel se vetődhessen.
Míg a „közvélemény” a személyi kérdésekkel van elfoglalva, addig nem kell beszélni a lényegi kérdésekről. S azzal is tisztában lehetünk: nem az a lényeg, hogy épül-e 4-es metró, vagy sem. A tét most valóban a város élhetősége, a gazdátlanság megszüntetése, a vadfejlődés mederbe terelése, a közbiztonság, a rend megteremtése. Ezt kell most, még az önkormányzati kampány kezdete előtt felismernie a polgári oldalnak, az ezerszámra alakuló polgári körök szervezőinek. Akárki is lesz a jobboldal jelöltje, őszintének kell lennie. Az őszi választások előtt tételesen fel kell sorolnia az elmúlt évtized tetteit, s ezzel szembesítenie kell a tetteseket. Szólnia kell a lakótelepek népéhez is. Választási ígéretek helyett tényleges, hihető és végrehajtható programot kell hirdetnie. Valódi csatát kell megvívnia a garázdálkodókkal, a drogterjesztőkkel, a tolvajokkal, a rablókkal, a gyilkosokkal, a másságkultuszt hirdetőkkel, a haszonlesőkkel, a saját zsebre „dolgozókkal”, az adócsalókkal, a piti csalókkal, a családokat szétverőkkel, a segítség helyett megvetően alamizsnát osztogatókkal, a magukat mindenkinél okosabbnak képzelőkkel, a humanizmusra hivatkozó embertelen emberekkel szemben.
Ehhez a csatához nincs szükség katonákra, de szükség van – pártállás nélkül – mindenkire, aki valami mást szeretne. Április óta érzem: megnyerhető a csata, s akkor Budapest győzni fog.