Godzilla halott

Keresem a Népszabadságban: nincs. Nézem a Magyar Hírlapot: semmi. Népszava dettó. Átnyálazom még egyszer a kormánypárti sajtót, de hiába, egyik lap sem végezte el azt az egyszerű számítást, hogy a Medgyessy-villa biztonságtechnikai fejlesztésére költendő százmillió forintból hány darab inkubátort lehetne vásárolni. Pedig ez egy fontos adat, mert Orbán Viktor bostoni díszdoktori repülése óta – éppen az említett sajtóorgánumoknak köszönhetően – illik bizony minden egyes közforintot fillérre pontosan inkubátorra átváltani.
Az objektív, tárgyilagos, mérvadó nyomtatott sajtó által tehát cserben vagyok hagyva, de sebaj, kábeltévére fel, szerencsére hétfő van, a levegőben Pulitzer-szag terjeng, hiszen a Magyar ATV-n így este nyolc körül már osztják az igét a négyek, akiknek fürkésző tekintetét eleddig egyetlen államilag odaítélt fillér sem kerülhette el. Ott ki kell derülnie a tutinak. Csakhogy fityisz az orromra, hiszen a baloldali „Újságíróklubban” még véletlenül sem inkubátoroznak, sőt épp a Magyar Nemzetet szidják, pontosabban a leköszönő miniszterelnököt, amiért az egyetlen polgári napilap rendszeres tanulmányozására tett javaslatot. Aczél Endre a legmérgesebb: Példátlan! – hőbörög vörösödő fejjel, hogy szinte látom, amint a rendező aszszisztense az élő adás valamennyi alapszabályát áthágva beront a stúdióba, s a publicista fülébe üvölti: Meg lehet nyugodni, Bandi bácsi, az MSZP az SZDSZ mankójával megnyerte a választást!
Csakhogy ez a csalódások napja. Az asszisztens marad a fenekén, így a köz tudtára hozatik az is, hogy a polgári média óriási bajba kezd keveredni, mivel a Szerencsejáték Rt. már nem a százezres (eladott) példányszámú Magyar Nemzetben fog lottózásra buzdítani, hanem…, és ekkor a Sajtóklub teljes személyzete Juszt László vezetésével rádől, és egy egészséges mozdulattal hatalmas, hálószaggató öngólt lő. Dől is romokba azonnal minden, amit az újságíró-iskolákban a demokratikus sajtópiacról tanítani szoktak, habár így utólag felidézve csöppet gyanús volt már az is, amikor az egyik mobilszolgáltató a szigorúan tinédzsereknek szánt díjcsomagját a nyugdíjas olvasótáboráról közismert napilapban népszerűsítette.
Egyszóval Bolgár Györgyéknek köszönhetően igazolást nyert, hogy Magyarországon – a godzillás Hollywooddal ellentétben – mégsem a méret a lényeg. Hogy a honi hirdetési szakembereket felelősségteljes munkavégzésükben korántsem a klasszikus „hány forintért hány olvasót érhetek el” formula vezérli, hanem valami egészen más.
De én ezt már nem is merem továbbgondolni, mert a végén még előállnék valami, a nemzettudatot gazdasági célokból padlóra küldő nemzetközi összeesküvéselmélet-féleséggel. Márpedig nagyon nem szeretném, hogyha a hétfői demokráciamegmentő Juszt és rohamcsapata figyelmét épp én vonnám el a Medgyessy-kormány ostorozásától.