Ön szerint mennyire fog változni a parlamenti munka stílusa, miután Szili Katalin, az Országgyűlés új elnöke kijelentette: munkaparlamentet szeretne létrehozni?
– Hogy a stílus mennyire fog változni? Az önmutogatás, a szereplési vágy mindig is jelen lesz. Hogy Szili Katalin meghirdette a munkaparlamentet? Minden ciklus ezzel kezdődik, a fogadkozások időről időre azonosak. Ugyanebbe a kategóriába tartozik egyébként az is, hogy csökkenteni fogják a költségeket, s csökkentik a parlament létszámát is. Inkább realista vagyok, mint pesszimista, habár Magyarországon a jól tájékozott optimista számít pesszimistának.
– A Fidesz azt mondja, hogy nincs ellenzékben, csak kisebbségben. S valóban figyelemre méltó, hogy még ez is csak módjával értelmezhető. Fel kell csak idézni az alakuló ülést, amikor nem tudták csak másodszorra biztosítani a baloldalon a többséget.
– Hangsúlyozzuk: parlamenti szempontból ellenzék vagyunk, de a programok szempontjából nem, hiszen a társadalomnak nem vagyunk az ellenzéke. Nem csak a szlogenek szintjén szeretnénk azt a vállalásunkat tartani, hogy konstruktív ellenzék leszünk. Az MSZP is meghirdette a konstruktív ellenzékiséget 1998-ban, aztán szinte az első perctől kiderült, hogy mindenre nemet mondtak. Ezekkel a „nemekkel” szembesültek most a választási programjuknál, amikor majdnem mindent szerepeltetnek, amire korábban nemet mondtak. Persze azt mondják, hogy jobb megoldást találtak a dolgokra, csakhogy a megoldás a lakástámogatásoktól kezdve a tandíjmentességen keresztül a diákhitelig – mint kiderül – ugyanaz, mint amit mi megvalósítottunk. Bármilyen meglepő lesz tehát és eltérő az általuk bevezetett előző ciklusbeli gyakorlattól, mi valóban megszavazzuk azokat az előterjesztéseket, amelyeket a Fidesz reformjai mentén próbálnak továbbvinni a polgárok védelmében.
– Ha már a szavazókat említette: a politológusok szerint a baloldal némi riadalommal szemléli, hogy az ifjúság nagy része lerakta a garast a jobboldali értékrend mellett.
– A rendszerváltozás politikai, jogi, gazdasági értelemben befejeződött, de a gondolkodásban, az emberek fejében még nem. A negyven év az agyakban végezte el a legnagyobb mosást, ezért is örülünk annak, hogy a fiatalok ilyen arányban hitet tettek valami mellett. Rájöttek arra a régi igazságra, hogy „érzelmek nélkül lehet ugyan élni, csak nem érdemes”. Örülni kell, hogy az apolitikusnak tartott ifjúság így tud lelkesedni, s nem attól félni, hogy majd rossz irányba fordul ez a tenni vágyás. Abban bízom tehát, hogy az ifjúság a polgári értékrend iránt egyre fokozódó fogékonyságot mutat majd.
– Ön szerint az értelmiség irányában jó stratégiát követett a Fidesz?
– Szerintem voltak az értelmiség vonatkozásában is elkövetett stílushibák. Az értelmiség kissé hiú és érzékeny, ezért nagyobb fokú odafigyelést, empátiát igényelt volna. Az is igaz azonban, hogy nekik is be kellett volna látni, hogy a rendszerváltozás befejezése hatékonyabb és erőszakosabbnak látszó stílust igényel. Szeretném kérni, hogy ne fogjuk fel vereségként a választás eredményét, mert az egyre zsugorodó és egyre követelőzőbbé váló SZDSZ nélkül a szocialisták nem tudtak volna kormányt alakítani a baloldalon. Az SZDSZ láthatóan lakossági támogatottságát messze meghaladó érdekérvényesítő képességről lesz tanúbizonyságot. Tudomásul kell venni, hogy a szocialisták nem nyerték meg ezt a választást. Az, hogy 176 egyéni körzetből 95-öt a polgári oldal nyert meg, az valami fontosat jelent. Távolról sem arról van szó tehát, hogy a padlóról kellene óriási erőfeszítésekkel fölkelnie a jobboldalnak. Ezt a baloldalon is pontosan tudják. És ez jó alkalom lesz, hogy rendezzük amúgy egyáltalán nem zilált sorainkat, és arra is, hogy a most csalódott értelmiség elgondolkodhasson: polgári Magyarországot akar-e vagy sem.
– Térjünk vissza a parlamenti munka jövőjére! Mire vezethetők vissza a nehezen áthidalhatónak tűnő ellentétek a parlamenti patkó két oldala közt?
– A politológusok szerint többféle demokrácia van. Van a többségi, ahol alkotmányosan az egyik párt megnyeri a választást, és aztán legyalogolja a másik pártot, amely kisebbségben van. Ez a többségi elv merev érvényesítése, de mégsem mond ellent a demokráciának, az alkotmányosságnak és a jogállamiságnak. Ha kicsi a különbség, ott van a konszenzuális demokrácia, amelyben minden eszközzel törekedni kell az ellenzékkel való együttműködésre, s ez engedményeket, barátságosságot jelent. És van harmadsorban a konfliktusos demokrácia. Nálunk ez az uralkodó, mert az alapértékekben, a fogalmak értelmében nincs egyetértés, a kétszer kettő nem biztos, hogy mindig és mindenütt négy. Ahol a nemzet, a haza, a keresztény, a liberális fogalmak alatt nem ugyanazt értik. Éppen ezért nálunk a fogalmak és az alapértékek tekintetében szinte feloldhatatlan az ellentét. A mostani választásnak éppen az volt a tétje, hogy nem a víz alá nyomás szintjéig, de az egyik oldal meghatározó többséget szerezzen, és akkor egy kicsit a konfliktus oldható lett volna, és mehetnénk a konszenzualitás irányába. Ez maradt el a választásnál. Az egyik oldal sem kapott olyan meghatározó többséget, hogy az általa elképzeltek szerint tegye a dolgát. Mert a baloldal sem tudott a szocialista világrend alakításához meghatározó többséget szerezni. Vagyis bármilyen ígéretek hangzanak el a munkaparlamentről, konstruktivitásról és egyebekről, a konfliktus a zajban, a dolgok mélyén megmaradt. Tehát nem dőlt el a küzdelem.
– A heti ülésezés forszírozásával ön szerint is törököt fogott a baloldal? Sokak szerint máris oldják a maguk által tákolt kalodát azzal, hogy kéthetente akarnak szavazni a napirendről.
– Ügyes, házszabálynak megfelelő trükkökkel el lehet érni sok mindent. Tehát a házszabálynak megfelelő módszerrel el lehet fogadni egy blokkban lévő ülésre a napirendet. Na de négy évre nem lehet elfogadni a napirendet. Mint ahogy egy hónapra előre sem lehet. A választók többségének, de nem elsöprő többsége bizalmának meg kell felelni. Jelen kell lenni. Legyenek ott. Ebben nem tudunk segíteni azzal, hogy mi ott vagyunk. Az ok: meg akarjuk őket buktatni, ez a mindenkori parlamenti ellenzék egyik legfőbb törekvése. Hogyha nem tudnak kormányozni, akkor alkalmatlanok. Ha nem tudnak többséget biztosítani, akkor miért vállalták? Félreértések eloszlatása végett: a konstruktivitás nem terjed addig, hogy az ellenzék biztosítsa a kormánytöbbséget egy napirend elfogadásával. A konstruktivitás ugyanis tartalmi kérdésekre vonatkozik, nem eljárásiakra. Mindenkinek az emlékezetébe ajánlom azt az esetet, amikor a Horn-kormány alatt a kétharmados többségükkel sem tudták biztosítani mindig a határozatképességet. Legyenek ott!
– Egyes elemzők úgy vélik: mintha újrakezdte volna a kampányt a baloldal.
– Egy ilyen kis többség mellett ezt meg is tudom érteni. Részint azért folytatják a kampányt, mert az önkormányzati választások közelegnek, részint pedig azért, mert nem dőlt el a küzdelem a két értékrend között. Tehát ők nem újrakezdik a kampányt, hanem abba sem hagyták.
Isépy Tamás 1924. március 20-án született a mai Szlovákia területén lévő Barancson. Özvegy, három gyermeke van. 1942-ben a miskolci Fráter György Főgimnáziumban érettségizett. 1946-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán szerzett doktori oklevelet. 1950-től magánügyvéd. 1952–1953-ban kitelepítették a Hortobágyra. 1955-től harmincöt éven keresztül ügyvédi munkaközösségben dolgozott Miskolcon. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Ügyvédi Kamara elnökségi tagja. Az Országgyűlési Könyvtár Tanácsadó Testülete és az Igazságügyi Minisztériumban működő jogi szakvizsgabizottság tagja, 1990–1994 között elnöke volt. Ügyvédi tevékenységét képviselősége óta szünetelteti. 1989 októberében belépett a KDNP-be. 1990. május 24-től 1994-ig az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára. 1990 óta országgyűlési képviselő. 1995. február 20-tól 1997. július 21-ig a KDNP frakcióvezetője. Ezután független képviselő lett, majd 1997. szeptember 23-án csatlakozott a Fidesz-frakcióhoz. Az 1997 augusztusában megalakult Magyar Kereszténydemokrata Szövetség alapító és elnökségi tagja. 1998. szeptember 8-án a Fidesz képviselőcsoportja másodszor választotta frakcióvezető-helyettessé. A 2002. áprilisi választásokon országos listáról került be a törvényhozásba.
(Forrás: Országgyűlési képviselők, Budapest, 2002. május.)
Hankó Balázs
Két új program indul a fiataloknak, több tíz milliárd forinttal támogatja a kormány
