A Nemzeti Front (FN) elnökének bejutása az elnökválasztási finisbe nagymértékű sokkot és mozgósítást idézett elő a francia közvéleményben.
Az elnökválasztás döntő fordulójának délutánjára egész Párizs közlekedési káoszba fulladt. A főváros utcáit ellepték a tévétársaságok közvetítőkocsijai, a rendőrök elkeseredetten próbálkoztak a forgalom irányításával. A teljesen átláthatatlan párizsi közlekedés végzetes bedugulása és az esetleges atrocitások elkerülése céljából a rendőrség soha nem látott erőket mozgósított. Szinte nem volt utca, ahol ne járőröztek volna a kék ruhások. A metró egyes részeit időlegesen le is zárták a város szívében, hogy elkerüljék a tömeg lábatlankodását a kampánysátrak felállításánál.
Jacques Chirac a sokat átélt République téren állította fel kampányközpontját, Le Penék pedig Párizson kívül, Saint Cloudban, a Nemzeti Front székhelyén várták az eredményeket. Ide – No press! felkiáltással, s azt kidobólegényekkel nyomatékosítva – újságíróknak tilos volt a belépés. Bár a felfordulás önmagáért beszélt, a köztársaságot jelképező szoborral szemben levő gyorsétterem kiszolgálója csak találgatta, hogy „politikai megmozdulás lesz”. A kampányról fogalma sem volt, az elnökválasztásról még kevésbé.
Pedig a nyomtatott sajtó igencsak felkészítette a lakosságot a nagy napra. A kampánycsendet sajátosan értelmezve a legnagyobb lapok „Szavazz Chiracra!” főcímmel jelentek meg. A Le Figaro elismerte, hogy soha nem buzdítottak egyetlen jelölt támogatására sem, ám ezúttal kivételt tesznek a demokrácia megmentése érdekében. Eközben a mozielődások előtt híres francia közéleti személyiségek és sportolók buzdítottak a jelenlegi elnök támogatására, nem fizetett hirdetésként, hanem a film részeként. Bár az elnökválasztás első fordulója óta eltelt idő a felvonulásokról szólt, a tegnapi esős időjárás jócskán letörte a harci kedvet. Igaz, a rendőrség erre a napra már nem adott ki engedélyt demonstrációra, az utcáról eltűntek a szórólaposztók, az agitálók és a plakátragasztók.
Az előzetes eredmény kihirdetésekor a Repulique téren jelenlévő ötezer ember tapssal fejezte ki elégedettségét. A szervezők ugyanakkor csalódottak voltak, mivel több tízezres tömegre számítottak a demokrácia szempontjából különösen fontos eseményen. A helyiek szerint a csendesen szitáló eső elvette a gyülekezéstől a franciák kedvét, emellett a baloldali szavazók sem örültek teljes szívükből Chirac győzelmének. A pártok képviselői csak néhány szót vesztegettek az egyébként várható eredményre, szinte azonnal a közelgő nemzetgyűlési választásról cseréltek eszmét. Chirac a köztársaság győzelmeként értékelte a választók döntését. Szerinte az eredmény bebizonyította a demokrácia erejét a szélsőségekkel szemben. Le Pen, az elnökválasztás negatív hőse szovjet típusú voksolást emlegetett, amelyen túl kell lépni. Nicolas Sarkozy, a jobboldali Tömörülés a Köztársaságért (RPR) magyar származású „erős embere” a franciák józan döntésének nevezte a választás eredményét és egyben felemelte szavát az újabb hatalmi társbérlet ellen. Sarkozyt sokan a tegnapi választásokat követően felálló átmeneti kormány miniszterelnöki posztjának legesélyesebb várományosaként emlegetik.
*
Európában egyre nagyobb teret nyer nemcsak a szélsőjobbboldal, hanem a „veterán kommunista” szélsőbaloldal is. E jelenséggel a kormányok csakis mélyreható strukturális reformokkal vehetik fel a harcot – írja vasárnapi számában a francia választások második fordulójával kapcsolatban az Il Sole 24 Ore. Az olasz napilap szerint mindkét politikai erő a választók párthatárokon átnyúló seregét képes magához vonzani, a közös nevező pedig az elfogult Európa-ellenesség. Ami a szélsőjobbot illeti, erre épít Jean-Marie Le Pen is, aki nem csupán a régi pétainista francia jobboldal köréből szerzi híveit, hanem azokban a nagyvárosokban is, amelyek korábban a munkásmozgalom erődítményeinek számítottak. Ugyanez elmondható a Dániában, Hollandiában és Norvégiában megerősödött hipernacionalista pártokról, akárcsak az osztrák Jörg Haiderről. Ennek a szélsőjobboldalnak az erejét elsősorban nem a fasiszta és a náci tanok iránti nosztalgia adja, hanem az, hogy egyfajta etnopopulista magatartás révén hangot ad a globalizáció következményeitől tartó tömegek félelmeinek – írja az olasz lap.
origo.hu
Milyen parkettát érdemes választani?
