Mennyit ér a robbanékony Kasmír?

A Vadzspaji miniszterelnök beszédétől fellelkesült indiai katonák látványa és a burkolt hadüzenetet nagyon komolyan vevő pakisztáni Musarraf ezredes sajtóértekezlete senki előtt nem tette kétségessé, hogy az indiai szubkontinens az atomháború felé rohan. Tehetetlenül figyelve az eseményeket, csak feltehetjük a kérdést: ennyit érne Kasmír, a Karakoram és a Nanga Parbát több ezer méteres csúcsai közt elterülő volt fejedelemség? A konfliktus történelmi áttekintése valamelyest érthetőbbé teszi a jelenlegi feszültséget. Az indiai szubkontinens 1947-ben történt felosztása óta tart a viszály, amelynek középpontjában Kasmír áll. A kétszáz éves brit uralom végén megalakult a mozlimok lakta Pakisztán és Kelet-Pakisztán (ma Banglades), s a többségében hinduk lakta Indiai Köztársaság. Kasmírt mindkét kormány magának követelte, sőt „indiai Kasmírból” Kínának is vannak területi követelései.
India és Pakisztán között 1948-ban robbant ki az első háború. Az ENSZ beavatkozása révén sikerült tűzszünetet elérni, és meghúzni a demarkációs vonalat, amely ma a két ország közti határt jelenti. A törékeny béke 1965-ig tartott, ám rendszeresek voltak a kisebb-nagyobb fegyveres összetűzések a vitatott határszakaszon. A két ország újfent fegyverrel igyekezett megoldani Kasmír hovatartozását. India 1971-ben beavatkozott a pakisztáni polgárháborúba, és Kelet-Pakisztánból megszületett Banglades állam. Ugyancsak India 1974-ben végrehajtotta első föld alatti atomrobbantását. A szakértők szerint ekkor már Pakisztán is előrehaladott stádiumban járt az atomfegyverkezés terén. A mostanihoz hasonló feszült helyzet alakult ki 1990-ben. 1998-ban mindkét fél demonstratív módon kipróbálta nukleáris fegyvereit kísérleti robbantásokkal. A nyílt összetűzések mellett tucatnyi robbantásos merénylet történt, amelyek elkövetői kasmíri mozlim szeparatisták voltak. India csapatösszevonással válaszolt és közepes hatótávolságú rakétákat telepített Kasmírba. A múlt heti merénylettel, amely 35 hindu életét követelte, betelt a pohár. A térségben jelenleg egymillió katona néz egymással farkasszemet.
A jelenlegi indiai kormánypárt, a BJP, élén Atal Behari Vadzspajival rendkívül masszív nacionalista, hindu politikát képvisel, amellyel nem vált ki osztatlan lelkesedést Indiában, mivel a párt tolerálta a mozlimok elleni pogromokat Gudzsarátban. Vadzspaji és a BJP Pakisztánt vádolja a mozlim szeparatisták és terroristák kiképzésével, logisztikai és pénzügyi segítésével.
Pervez Musarraf pakisztáni elnök azonban elhatárolta magát ezektől a vádaktól. Kijelentette, hogy Pakisztán nem szeretne háborúba bocsátkozni szomszédjával, ám támadás esetén meg fogja védeni magát. Abdul Szattar pakisztáni külügyminiszter levélben fordult Kofi Annan ENSZ-főtitkárhoz, és közölte vele, hogy Pakisztán mindenben kész együttműködni a világszervezettel, valamint a Biztonsági Tanáccsal, hogy csökkentsék a háborús feszültséget. A politikus agresszív hatalomnak titulálta Indiát, amely a terrorizmus elleni harc égisze alatt háborúra készül Pakisztán ellen. A „frontvonalhoz” közeli Lahoréban már egy ezerágyas tábori kórházat állítottak fel, és katonai élelmiszerraktárt is telepítettek a városba az alakulatok ellátására. Pakisztán indiai légi csapással számol, amelyet egy behatárolt szárazföldi offenzíva fog követni.