Orosz aggályok Reykjavík előtt

Még mindig nem hárult el minden akadály a 19 szövetséges és Oroszország egyenjogú képviseletén alapuló NATO–orosz tanács létrehozása elől. A két fél eltökéltségét azonban jól jelzi, hogy az észak-atlanti szövetség szerdai, reykjavíki értekezletén a megállapodás bejelentésére készülnek, május 28-ra pedig kitűzték Rómában az új közös testület létrehozásáról intézkedő dokumentum aláírását is.

Tony Blair brit miniszterelnök vetette fel tavaly novemberben, a szeptember 11. után lendületet kapott orosz–nyugati közeledés hatására a NATO és Oroszország viszonyának minőségileg új alapokra helyezését. Ennek a lényege, hogy „húszas” körré alakítanák az eddigi együttműködési csúcsszerv, az állandó konzultációs tanács kínálta, öt éve létező 19+1-es felállást. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy Moszkva bizonyos területeken szerepet kap a NATO döntéshozatali mechanizmusában, a szövetség belügyeinek számító kérdések megvitatásába azonban természetesen nem vonnák be, vétójoga nem lenne. A sokáig egy helyben topogó tárgyalások az olasz miniszterelnök, Silvio Berlusconi közelmúltbeli moszkvai tárgyalásai körül gyorsultak fel, néhány nappal a megállapodás tervezett bejelentése előtt azonban még mindig maradtak tisztázatlan pontok.
A felek között elsősorban arról folynak a viták, hogy milyen biztonságpolitikai kérdések kerüljenek a leendő új testület napirendjére, és fennmaradjon-e a NATO és Oroszország állandó vegyes bizottsága is. A RIA Novosztyi számára írt cikkében a duma védelmi bizottságának elnöke, Andrej Nyikolajev például felveti, hogy a most javasolt „húszas” elképzelés tulajdonképpen nem egyéb, mint a 19+1 képlet alapján működő alapszerződésben megfogalmazott, közös döntéseket, a közös biztonságot szolgáló fegyveres erők egymás rendelkezésére bocsátását előirányzó harmadik szint. Igaz, teszi hozzá, ez mind a mai napig nem működött, hiszen a NATO és Oroszország kapcsolatai sohasem emelkedtek a konzultációs szintnél magasabbra. Mint Nyikolajev aláhúzza, jelenleg több mint húsz olyan téma van, amelyet az alapszerződés keretében lehet megvitatni. Szerinte kívánatos lenne hat-nyolc témát átvinni a „húszas” vitafórumra, ugyanakkor más kérdések megtárgyalására az eddigi, 19+1-es keretek megtartása mellett lenne lehetőség. Úgy véli, a kétszintű kapcsolat fenntartása a leginkább elfogadható Oroszország számára.
A kiszivárgott értesülések, a különböző nyilatkozatok alapján az orosz fél abban nem bízik meg eléggé, hogy az új „húszas” testület keretei között nem folytatódik-e ugyanaz a tanácskozási rend, ami a közös vegyes bizottságban volt jellemző. Ennek keretében a NATO-nagykövetek már minden napirendi pontban kiérlelt közös állásponttal ültek le az asztalhoz és az oroszok úgy érezték, a 19 ország tömbszerű véleményével szembekerülve alig van miről tárgyalni. Az egyenjogúság tehát kulcskérdés, Moszkva szeretné, ha nyílt vitában lenne módja megvitatni a közös álláspont kialakítását, alkalmanként így akár ki is használhatná a tagok közti eltérő véleményeket.
Ezzel kapcsolatban az alsóház külügyi bizottságának elnöke, Dmitrij Rogozin sajnálatosnak tartja, miként alakul át Tony Blair elképzelése. A brit kormányfő az egész együttműködést az észak-atlanti tanács keretein belül képzelte el, ahol a mostani 19 szék mellé odatennének egyet Moszkvának. Ez úgy nézne ki, hogy a NATO, mondjuk általában megtárgyal száz kérdést, amelyből kb. húszat Oroszországgal közösen döntene el, illetve valósítana meg. Ez az elképzelés azonban véleménye szerint szép lassan módosulni látszik. Úgy látja, ma már keretként nem a NATO-tanácsról, hanem például ad hoc bizottságokról van szó. Felmerül hát a kérdés, hogy itt azt a bizonyos húsz kérdést tárgyalnánk, míg a többi nyolcvanat az észak-atlanti tanács, avagy mind a százat ez utóbbi, majd a döntés után kerül egy részük a már említett bizottságok elé. Ez utóbbi forgatókönyv Oroszországot nem érdekli, ezt Rogozin abszurd és őrült megoldásnak tartja. Mint mondja, Oroszország nem várakozhat az előszobában, amíg 19-en eldöntenek valamit, hogy aztán a tárgyalóból kijőve együtt valósítsák meg azok egy részét. Vannak ugyanis kérdések, amelyeket kezdettől Oroszország bevonásával, egyetértésével kell eldönteni. Ha a dolgok nem így alakulnának – figyelmeztet –, akkor a bővítésre például Moszkva barátságtalan lépésként tekint, míg a „húszas” formulára úgy, mint amivel csak kábítani próbálják.