Ostrom- és hadiállásképek a XVII. századból

Amikor a legszebb európai városképek illusztrációként vagy önálló lapokon, különböző technikával elkészítve napvilágot láttak, Pest, Buda és Óbuda még különálló városok voltak a török tartomány középpontjában, ahol lényegében állandó hadiállapot uralkodott. Az ekkoriban főként német mesterek által készített metszetek zöme így elsősorban ostrom- és hadiállásképekből állt, amelyekhez maga a város általában csak a hátteret nyújtotta.

Hazánkról a XVII. században rajzolt metszetek többnyire a kor kiválló mérnök- és főrangú tisztjeinek utasítására és útbaigazításai alapján készültek, amivel jóformán egész Európát, a német mellett holland, olasz és angol krónikákat is elláttak képekkel.
Az ábrázolások ekkoriban legnépszerűbb fajtája az ostromkép és a hadiálláskép annyiban különbözött egymástól, hogy míg az első a hadiközpont, Buda környékének illusztrálásán kívül a felállított ellenséges ágyúütegeket, sátor- és szekértáborokat is bemutatta, addig a hadiálláskép rendszerint madártávlatból és többnyire csak alaprajzszerű módon – házcsoportok, utcák és egyéb illusztrálási elemek nélkül, a legfontosabb tájékozódási pontok berajzolásával – ábrázolta a budai Vár környékét. Volt azonban hadiálláskép, amely működésben lévő ágyútelepeket, rohamra induló vagy küzdő csapatokat, valamint a város védelmi rendszerét is ábrázolta utcák, terek hátterével. Közös jellemzőjük, hogy könyvillusztrációként, krónikamellékletként jelentek meg, széles réteg kultúrszükségletét elégítve ki ezzel. A XVII. századi európai olvasó világtörténeti ismereteinek szinte egyedülálló forrásai voltak, ezért az ostromképeket többnyire jelmagyarázattokkal, hosszabb leíró szövegrésszel látták el.
Az ostromképek legnépszerűbbje a Wussim-metszet volt, amely az 1684-ben elkezdett, majd rövid idő után félbehagyott rohamot mutatta be. A Vérmező felől támadó keresztény hadak támadását ábrázolta gazdag szemléletességgel és drámai elevenséggel, fő témáit pedig a kor gyakorlata szerint az előtért színesítő jelenetek egészítették ki. A metszet előtípusa a harmincas években megjelent Merian-rajz volt, amelyet mint kedvelt alaptémát ismételt meg a későbbi krónikaillusztrátorok egész tábora. Jellemzője, hogy maga az ostrom inkább keretként jelent meg, a hangsúly a Vérmező körül táborozó hadakra lecsapó török csapat bemutatásán volt. Művészi megoldása ellenére – ám számtalan pontatlansága folytán történeti hitelességben – messze a Wussim-metszet alatt maradt. Az viszont biztos, hogy az 1684-es és az 1686-os – a Várat nyugati oldalról ábrázoló – ostromképek között alig van különbség, az 1684-es ostromot ábrázolók a Wussim-metszet, míg az 1686-osok a Merian-munka alapján készültek. Ez ismétlődik azután számtalan változatban, mindössze az előtér jelenetein változtatva. Az ostromképek művészeti ízlés és felfogás szerint két csoportban jelentek meg. Egyik az útleírásokhoz, a másik pedig a világkrónikákhoz készült. Az útleírások mellett nagyrészt Buda vagy Pest látképét láthatjuk, míg a krónikákban a látképek mellett ostromrészletek is megjelennek. Az utóbbinál azonban bizonyos, hogy maguk a rajzok a krónikaszövegektől függetlenek voltak, illetve azokat csak annyiban egészítették ki, hogy a korabeli olvasónak némi fogalma legyen a várról, ahol az ostrom éppen zajlott.
A tisztán katonai jellegű rajzok közül kettő emelkedik ki igazán. Az egyik Happel 1687-es krónikájának metszete, amelyen Pest-Buda kelet felől, madártávlatból látható, a budai ostromló hadak állásainak részletes ismertetésével, a másik pedig Hallart főtiszt – szintén hiteles helyszíni mérések segítségével – ugyanerről készített rajza. Ezek ugyan mindössze gyakorlati követelményeket teljesítő hadi térképek voltak, amelyek az olvasót az ostrom korabeli hadászati helyzetébe avatták be, ám ennek ellenére hűen ábrázolták magát a várost is.
A XVII. század ostrom- és hadiállás- képei, bár a ma történésze számára kevés újat mondanak, a korabeli, átlagosnál műveltebb, a világ hírei iránt nyitott krónikaolvasót az ostrom alatt vergődő vár köré varázsolták, ahol Nyugat és Kelet döntő küzdelme zajlott.